1915. október 28.

Az újak között végre találok egy Fehér megyei, csóri fiút (Ódor), akit azonban az 51-esekhez osztottak be. Azt állítja, hogy a 69-esek a francia fronton vannak, a 32-esek szintén, s a Hindenburg-bakák aranykoszorút nyertek vitézségükért. A fiú 20 éves, áprilisban jött ki a frontra és szeptember 22-én esett fogságba. 5–6 hónap a fronton − ez elképzelhetetlen lenne, ha úgy mennének a dolgok, mint amikor még mi harcoltunk Galíciában, de most fedezékekből puskáznak. Hetekig-hónapokig állnak egy helyen, s egészen berendezkednek ott a békés életre, míg valahol egy-egy áttörést előkészítve újabb offenzíva indul. Őt a román ezredbe több Fehér megyei fiúval együtt azért osztották be, hogy azokat szemmel tartsák, de azt állítja, hogy az oláh fiúk szépen viselkedtek, elég bátran harcoltak, és nem volt ok bizalmatlankodni velük szemben. Vajon Románia ellen is harcolnának-e?

A konkurens vállalt lapkihordója után annak ügynökét is lefülelik, és egy lapszerkesztőt állítólag Irkuckba vittek a haditörvényszék elé. Ez persze kacsa lesz, annál inkább, mert a hír a szerkesztő nevét Apponyinak mondja. 1,20 rubelért egy gyapjúsálat hozatok, a szibériai tél ellen sokan ezzel fegyverzik fel magukat. A nyakra csavarva hordják, és tény, hogy igen sokat számít, szeles időben az egész fejet belecsavarhatja az ember. (Később jöttem rá, hogy a torokfájásnak mindig ez volt az oka, a nyak semmit sem volt edzett, és az első vigyázatlanságnál kész volt a hűlés.)