1915. szeptember 21.

A hazai pénzek bővebb áramlása a táborban kissé lüktetőbb életet indít. Megjelent a tőke, és nyomában a legfantasztikusabb vállalkozások virágoznak fel, kezdve a kutyahús-fasírozottól felfelé.

Az 5. bataillon körzetében orosz engedéllyel egy plenni vendéglőt nyit. Ma itt ebédelünk (a medve bőrére) külön kis szobában. Fehér asztalterítő az asztalon, virág és cigányzene, szóval rettentő előkelően adják. Leves 5 kop., főzelék feltéttel vagy sült 20 kop., uborka 2 kop., tészta 15 kop., fekete 4 kop. Reggeli is kapható, kakaó mézzel 16 kop. Még hírlapok is rendelkezésre állanak, a rendes Telegram-fordításon kívül az éppen ma megjelent „Érdekes újság", melyet az új önkéntesek szerkesztenek. Egy igen agilis fiú van köztük, Kacsányi nevezetű. Ő ennek is a szerkesztője. Egy szám 4 kop…

Este nagy esemény! Suba barátunk egy lapot kap „Ő" tőle. Teljes boldogságát csak a rosszmájú kollégáknak az a folyton ismételt megjegyzése zavarja, hogy őnagysága már előbb is írhatott volna. Ez ti. az első lap. Suba szerint kétségtelen, hogy már előbb is számos lapot írt ő, melyek bizonyára elvesztek a világháború forgatagában. Nem is lehet feltételezni, hogy amikor Suba barátunk annyi lapot firkál őhozzá, arra még csak most felelt volna először. Elvégre a menyasszonya. Igaz, hogy erről még a Papa nem tud, de mihelyt Suba a háború után footballpályáról más jövedelmezőbb pályára térhet át, azonnal eléje fog állni. Egyelőre most itt éppen elég ideje van a fiúnak, hogy nyugodtan mérlegelje, melyik pályát válassza.

Úgy veszem észre, hogy reggel, amikor már a többiek régen fenn vannak, ő az ágyában pihenve folyton ezen töprenkedik, sőt néha túl mélyen is belemerül ebbe a problémába, úgyhogy úgy kell kirántani az ágyból.