„Fokozottabb kíméletlenséggel hajtják az orosz seregeket a pusztulásba”

Az újság szerint „néhol csakugyan sikerült is meglassítaniuk az előrenyomulás tempóját, de nyilvánvaló volt, hogy a fokozottabb vérvesztés előbb-utóbb még jobban meg fogja gyöngíteni a hónapok óta folytonos futásban fizikailag és erkölcsileg amúgy is nagyon megviselt orosz hadseregeket. A szövetségesek azonban mindennek ellenére tovább haladtak előre és néha meglepő gyorsasággal vívtak ki jelentős eredményeket. Az oroszok letörése pedig a harctér különböző részein csakhamar bekövetkezett."

A Pesti Hírlap sem hagyta szó nélkül a cár hadvezérségét. A napilap szerint „a cár, mint újdonsült hadvezér, oly vitézi cselekedetet követett el, aminek mi, az ellenségei örvendünk a legjobban. Szegény Miklós nem tudta letiporni ellenségeit, hát letiporja saját népét. Nem tudta szétverni sem a német, sem a magyar seregeket, hát szétverte a parlamentjét. Nem tudott bevenni, sem elvenni egyetlen erődöt sem, ami a mi kezünkön van, hát bevette a dumát! Elnapolta épp abban a pillanatban, amikor ez kezdte magát igazi népképviseletnek képzelni, s már szinte azon az úton volt, hogy a cár fővezérlete alatt korona és nemzet összeforr, s a közöttük álló reakcionárius elemeket félre tolja. Ez túlságosan okos cselekedett lett volna, tehát úgy látszik, nem fért bele Miklós cár fejébe. Vagy talán új offenzívájának sikertelensége keserítette el, s a magyar költő búsuló juhászának mintájára »elkeseredésében mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával a szamár fejére.« Ezt a hasonlatot pedig, bármilyen udvariatlan is, megérdemli a duma."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Kovács Dániel készítette.)