1915. szeptember 22.

A generálislátogatás úgy látszik, mégsem volt hiába, mától fogva ismét cukor és csája jár. Délután Lajos csomagját magunk közt elárverezzük.
Otthon fizetendő koronákban megy a licit, és én veszek föl pontos leltárt majd az eladottakról, a tarázásokról pontos jegyzéket, hogy Lajos szüleinek megtérítsük. Így az is hozzájuthat ruhaneműhöz, akinek közülünk nem sok pénze van. (Lásd a kimutatást.)

Irma húgomtól képes levelezőlapot, Ferkó bátyámtól levelezőlapot kapok, melyen a feladó ügyesen Gácsmienk néven szerepel. Galícia tehát a miénk. Rövid napok, hosszú esték. Eckert szokott feljárni hozzánk egy kis alsózásra.