1916. február 12.

Reggel az összes önkéntesek és kadétok a postára rendeltetnek. Vagyunk vagy 300-an, a terem tömve van. Először a kadétokat hívják, de Klinó barátunk nem mer jelentkezni. Annak, aki legalább 30 rubelt kapott hazulról, le kell mondania a segítségről. Azután az önkéntesek jönnek sorra. Jót mulatunk Klinón, aki most sem jelentkezik, abban a tudatban talán, hogy ezzel elismerné önkéntességét, s megtagadná kitalált kadéti rangját. Szóval hangos kiabálással keresik Klinovszky önkéntes gefreitert, de ő sehol sem található, elnyelte a hó. Mi is, akik 30 rubelen felül kapunk, lemondunk, miután Vlassák ékesen előadja, hogy pénz nincs, s azzal útnak eresztenek. Ezért ugyan kár volt idecsődíteni az embereket, gondolom hazamenet.

Ma két esztendeje, hogy Zsaki eljegyzését tartotta, s ezt a napot megünnepelni illik. Klein Sanyi és Horecky két csomag keksszel érkeznek meg, és csája mellett kaszinózva emlékezünk a régiekről. A „másik vőlegényének", Subának is persze el kell mondani egyet és mást élete nagy eseményéről, és annyira nekiereszkedik, hogy már-már többet is mond, mint kellene − de hát az ember olyan ritkán öntheti ki a szívét…