1916. január 7.

Az oroszok karácsonya. A barakkok előtt lobogókat lenget a 40 fokos szellő, de ebédre még egy darabka húst sem adnak. Se a mi karácsonyunkon, se az övékén. Nagy hideg van, s Dancs füle lefagy. Nagyon vigyázni kell, hogy az ember el ne feledkezzék füléről, orráról, mert ha az érzéketlenné vált, észrevétlenül fagy meg. Köváry mesterrel egy új nótát tanulunk, az új plennik hozták. Mikor az est mesélni kezd…

Este a muszkáink sör mellett mulatnak, de lesz ott vutki is bizonyosan. Hal és förtelmes szagú köleskásás hurka a harapnivalójuk, s egyik asszonyuk a balalajka döngése mellett illeg-billeg a szoba közepén. Krafftnál csájázok, s onnan hazatérve a muszkák szobájában orosz zsidó katonákat találok, együtt mulatnak. Egyik galíciai bennszülött zsargonban énekli a Gotterhaltét, majd utána állítólag saját szerzeményeit. Ez az ipse roppant kedves a starsival szemben, legbájdúsabb mosolyával veszi körül állandóan, aminek magyarázata az, hogy hosszabb időre le van zárva, és így remél szabadulást. A többi is valószínűleg a hitsoros érdekének támogatása végett jelent itt meg. A muszkák már alaposan be vannak rúgva.