1917. december 24.

Karácsonyeste. Már délután nagy nekikészüléssel látnak a fiúk a munkához. Az egész barakkban nagy a sürgés-forgás. Tésztát gyúrnak szinte minden sarokban, amott már metélik is, s nagy halmokban készítik el. Egy kicsit fekete némelyik halom, de van, aki még otthon is így szereti, itt is jó lesz. Egész vagy törött búrmogyoró kerül majd rá. A kályhák előtt lisztes plennik élesztik a tüzeket. Feldíszítjük hatalmas karácsonyfánkat a barakk egy nagy termében, fölötte transzparenset vonnak a németek „Fröhliche Weihnachten!" felírással. Délután istentisztelet van templomunkban, de oda nem tudok eljutni, mert már fél hétkor kezdődik itt az ünnepélyünk. Meggyújtjuk a karácsonyfa gyertyáit és az 500. rota kürtösei elfújják a „Stille Nacht, Heilige Nacht" ősi dalát. Utánuk ugyancsak az 500. rota magyar énekkarának énekszáma következik. Hatalmas dolog, a lelkek mélyébe markol. Szabó Elemérnek ünnepi beszéde is igen sikerült, mélyenszántó, magasan szárnyaló. Felemel, és az utána következő második énekszám méltó folytatása ennek a beszédnek. Nagy Dezső a szerzője, aki a magyar énekkar nagyszerű szólistáit kitűnően érvényre juttatja benne, úgyhogy az utána következő szám, a német énekkar egy dala vérszegény tenorjaival bizony nagyon eltörpül mellette, amint a német ünnepi szónok felolvasott beszéde is messze maradt Szabó Elemér beszédétől. Akárcsak tavaly. Hát szónokolni nem tudnak úgy, mint mi, ezt már rég megállapítottuk. Müller fejezi be az ünnepélyt pár közvetlen szóval, melyekkel boldog karácsonyt kíván, aztán ki-ki hozzáfog „lakomájához."

Már a délután folyamán szétosztottuk a Monopol ajándékát, minden embernek 20 darab cigarettát, összesen 7000 darabot. Ezzel együtt adtam át a barakk ajándékát, a kazettát Herednek. Utána pedig engem ér meglepetés: Varga Pityu a barakk nevében pár szép szóval és egy kis fekete szibériai tölgyből készült kazettával lep meg. Felső lapjába plakett van süllyesztve, hófúvásban ballagó magyar és osztrák plenni, hónuk alatt szekercével és egy kis fenyőgallyal. Hangulatos, szép dolog. Meghatottan köszönöm meg, annál is inkább, mert tudom, micsoda hihetetlen teljesítményt végeztek az utóbbi napokban a szegény megsoványodott pénztárcák. 5 vagy 6 ív is keringett a barakkban, és egyik sem hiába.
Még egy ajándékot kapok egy hét múlva, így jelenti be a Varga, mert ezt nem tudták időre elkészíteni. (Feketére lakkozott falapon három másik kisebb plakett: ez az ajándék, a berezovkai legénységi s tiszti táborok távlati képével, s középen egy ezüstlapocskával „Bizalmi férfiúknak a 75. barakk magyarjai." Müllernek is küldöttségileg adjuk át szobrát.

A postásszobában Rosenfeldék vacsorájához társultam, ahol 92 kopek szigorúan megszabott áron olyan adag mákos csuszával laktam ki, hogy a pukkadás veszélye fenyegetett. Az amerikai konyha dupla adag töltött káposztával rukkolt ki, s végül az egész barakk leveles csájában részesült. Ez a Dalcsi erdőben lakó Rácék szerzeménye volt (ajándék?).