1917. március 24. – május 7.

Állítólag a tífuszt sikerült megfékezni, dr. Glass már csak hetenként kétszer tapogat végig bennünket.
Ma ismét élveztük a fürdőt. Nagy szó ez, és a magam részéről legalábbis roppant sokra becsülöm, de csodálatos, hogy vannak emberek, akik következetesen kihúzzák magukat alóla. Azt kell hinnem, hogy a tetűk okozta sebeiket restellik mutogatni. Mert még vannak, és úgy látszik, mindig is lesznek ilyenek köztünk. De az is lehet, hogy egyszerűen lusták mozdulni. Ha valaki beszállítaná őket a fürdőbe, talán szívesen vennék, de legyalogolni azért pár kilométert már nem éri meg nekik.

Arras és Scisson között egy német visszavonulásról adnak hírt a lapok. Biztosra vesszük, hogy ez valaminek előjele, és lessük a következő híreket. A németek megveréséről ugyanis nem szól a nóta, ez talán csakugyan taktikai visszavonulás. A balti muszka flotta matrózainak vitézi tetteiről szólnak még a hírek: hogy pár admirálisukat meggyilkolták, hogy néhány saját hajójukat is levegőbe röpítették stb. Egy hírlapi cikk azt a kívánságot tolmácsolja, hogy az új parlament az első ülésen világosan döntse el a további háború vagy béke kérdését. A sorok közül kiérzik a „végső győzelemig" való harc jelszavával szembeni elégedetlenség. Vajon az első fecske-e ez a cikk? Úgy tetszik.

Hogy rossz hírekről is halljunk, azt beszélik, miszerint minden önkéntes, a ténylegesek kivételével, munkára fog menni. Ez a hír valószínűleg azon a tényen alapul, hogy végre mindazok, akiknek nem volt még meleg kínai takarójuk, március 17-én megkapták azt. Úgy látszik, csak arra vártak, hogy én vegyek magamnak, mert így megint kiestem a szerencsések közül, minthogy nekem már volt takaróm. Szóval tavaszra megérkezett a meleg takaró. Viccnek is jó.