1918. március 4.

Lessük a lapokat, mit hoznak a harctérről, ahol a tavasz a harci tevékenység megújulását jelenti, és mit Breszt-Litovszkból, ahol a sorsunk dől el. Ismét új felvonás kezdődik! A muszka legutóbbi kijelentésére, mely úgy látszik, Trockijtól, a muszkák delegátustól eredt, a német rajvonal megindul, és egymásután érkezik a híre Dwinsk, Minsk, Pskow, Boriszov, Polock elestének. „A németek gyorsvonat sebességével haladnak" − írja az egyik lap, és a térkép igazolja ezt. Két nap múlva küldik is a bolsevikek rohanva a delegáltjaikat, hogy most már aztán írják alá azt a békét, de hamar. A német azonban most már Dwinsk, Kurland, Livland, Estland nélkül erre nem hajlandó. Olyan erő van ebben a kijelentésben, és olyan energia a cselekedetekben, hogy ámulattal telve olvassuk. Mi úgy érezzük, hogy itt mást nem lehetett tenni. Trockijnak egy könnyelmű kijelentése folytán óriási területek vesztek el, s ezért kizárólag ők felelősek. Nem csoda, hogy most már aztán komolyan megijedtek. Delegáltjaik egy március 1-jén Bresztből kelt távirattal vonatot kérnek a Pskow melletti állomásra, s egyúttal jelentik, hogy a németek csak a béke aláírása után hajlandók megállni, de akkor sem előbb, mint március hó 4-én, és hogy a föltételeket ismét súlyosbították. E távirathoz a lap a következő kommentárt fűzi: „…delegáltjainknak valószínűleg nem sikerült a németekkel megegyezniük, azért térnek vissza ily hamar. Ez esetben kötelességünk tovább harcolni a rablók ellen." Puff neki! Beszélik, hogy meg is jelent valami mozgósítási parancsféle, melyre azonban a kutya se hederített… A kedélyek roppantul nyomottak, de még remélünk. A muszka csökönyösködik, de nincs kibúvója, ezzel biztatom magamat.