1918. március 5-9.

Ebéd után Müllerrel beszélgetünk, szokás szerint a táborbeli helyzetet és a hadszíntéri eseményeket latolgatjuk… nincs valami jó kedvünk. „Ha holnap sem jön meg a híre a béke aláírásának − mondom −, úgy minden kútba esett!" Egyszerre fél 1 óra tájban lélekszakadtan berohan Hered, és mint jó postás, hozza a jó hírt kifulladva, levegő után kapkodva… „A békét aláírták!" Csak bámulunk rá szótlanul. Érzem, hogy a hátamon kis borzongás fut végig, megkapja a szívemet és jóleső meleggel önti el. Valami fickándozni kezd bennem, magamhoz térek, úgy érzem, valami nagy-nagy szikla, mely évek óta feküdt a mellemen, most lezuhant onnan. „Most jött a hír, magam olvastam a fordítását!" − erősítgeti Hered, aztán rohan ki a barakkba, hogy ott is kikiáltsa ezt, amelyet minden barakkpostás annyira ambicionált magának, s mely végre valósággá lett. „Aláírták a békét!" Pillanatra csend támadt és ebbe harsogja bele ismét Hered: „Aláírták a békét!" Egy óriási örömordítás a felelet. A fiatalabbak a mennyezet felé üvöltenek torkuk szakadtából, s egymást rázzák kacagva, mint az őrültek, az idősebbek között vannak sóbálvánnyá meredt, halottsápadt emberek, és vannak, akik lehajtott fővel fordulva félre, nagyokat nyelnek. A szívük a torkukba szaladt, s mondanának valami, de csak az ajkuk remeg hangtalanul.

Ebbe a rajzó, zsivajgó bolondházba nyit be a lapkihordó. Az ő álmai is valóra váltak, hogy „majd egyszer" ő maga olvashassa fel előfizetőinek a béke hírét. Nem is ad ki addig a kezéből egy példányt sem, amíg saját maga fel nem olvassa németül, s utána egyikünk magyarul a rövid hírt, hogy a béke március hó 3-án aláíratott. Három orosz név. Bejön a szobánkba nagy diadallal Rosenfeld, akinek ágya fölött a falon már november óta ez a firkantás díszeleg: „Béke március 10-én!", és rettentő büszke rá, hogy az időt ilyen pontosan eltalálta. Kérjük, hogy most már jósolja meg, mikor indulunk. Gondolkozási időt kér. (Azt hiszem, az új dátummal alapos bakot lőtt volna.) Este megtudjuk a részleteket, hogy a muszka olyan sebtében írta alá a békefeltételeket, hogy úgy látszik, maga se tudja, hamarjában mit tartalmaznak azok, és hogy az eddigiek hegyébe még három kaukázusi kerületről is le kellett mondania. Marad még neki elég, vigasztalódhat!