1918. október 4.

A városban a vajat jegyre 2,50 rubelért, jegy nélkül pedig 4 rubelért árulják. Ez a legújabb szenzáció. Szinte hihetetlen, hogy valaminek lefelé is mehet az ára. Mióta együtt lakom a Monopol vezetőivel, szorosabban belekapcsolódhatok annak ügyeibe is, együtt főzzük ki az üzleteket.

A 69. barakk pénzes embereinek s a létszám szaporodásának hatása amúgy is meglátszik a Monopol üzletmenetén, igen szép kilátásokkal indul ez a hónap, csak a folytonos bizonytalanság az, ami megköti a kezünket. Nem merünk belevágni hosszabb lejáratú üzletekbe, mert sohasem tudjuk, mikor robbant szét bennünket a muszka, hiszen állandóan indulási híreket hallunk. Vagy a tábor elszállításáról, vagy ismét nagyobb szállítmányokról regélnek.

Az olcsó vajjal azonban mindenképpen meg kell csinálni az üzletünket is, sürgetem Szabóékat. De hogyan? Forgótőkénk egy egész hordó = 3 pud vaj megvásárlásához nincs elég, pedig csak így lehet valamit keresni. Egyik pénzes társunkat, Románt azonban meg tudjuk nyerni ehhez az akcióhoz, aki 600 rubelt kölcsönöz, s belevágjuk a Monopol fejszéjét ebbe a nagy tuskóba. Sikerül 4,10 rubelért egy hordó vajat megvenni és azt 4,50 rubel áron, mint előre láttam, egy nap alatt el is kapkodják a bajtársak, így 60 rubel nyereséggel zárul ez a vállalkozásunk.

Kezdünk vérszemet kapni, ha a muszka békén hagyna bennünket, micsoda szép vállalkozásokba bocsátkozhatnánk! Úgy halljuk, hogy a japánok a muszkától teljesen átvették a postát és a vasutat, s a volt hivatalnokokat 3 havi fizetésükkel szélnek eresztették. Hiszen ez annyit jelent, hogy a japán itt végleges foglalásra készül, s nem szándékozik kimenni többé. De hát akkor kik, mik vagyunk mi? Ez már nem Oroszország, de mi még orosz foglyok vagyunk? Fiúk vagyunk-e vagy lányok, ezt is már lassan feledni kezdjük, most egy újabb probléma: milyen foglyok vagyunk mi? Azt hiszem, olyanok leszünk, akikről az orosz s a japán is lehúz egy-egy bőrt.

Mint nagy eseményt feljegyzem, hogy barakkunkba ma két csomag érkezett hazulról. Azonban több mint egy éve voltak úton, tehát nem újabb csomagszállítmányok megindulásáról szól az ének. Ezek Irkutszkban hevertek eddig, s félig kifosztva érkeztek. Még szép, hogy így is átélték a forradalmat.