2020-ban az Év női sportolója a cselgáncs Európa-bajnok Karakas Hedvig lett

A Budapesti Honvéd remek dzsúdósa állt már világ- és Európa-bajnokság, sőt Európai Játékok dobogóján, annak a legtetején azonban világversenyen legutóbb még 2009-ben juniorként. A novemberi prágai Eb-n azonban végre minden összejött neki, és nem csupán megnyerte az 57 kilogrammos súlycsoport küzdelmeit, de a finálé ráadásában a portugálok klasszisát, Telma Monteirót gyűrte le intésekkel. A tokiói lehet a harmadik olimpiája, Londonban ötödik, Rio de Janeiróban hetedik lett – a japán fővárosban harminc felett összejöhet neki pályafutása legnagyobb, tényleg ippont érő dobása.

A díjat Fürjes Balázstól, a Budapest és a főváros agglomerációja fejlesztéséért felelős államtitkártól és Marius L. Vizertől, a Nemzetközi Cselgáncsszövetség román származású osztrák elnökétől vehette át.   „Tekintsünk előre, vigyázzunk egymásra, és én abban bízom, hogy 2021-ben is a bőség zavarával küzdünk majd ebben a kategóriában, mert olimpiai bajnokok közül kell kiválasztani az Év női sportolóját” – fogalmazott az államtitkár.

Marius L. Vizer pedig ezekkel a szavakkal adta át a díjat: „Külön öröm, hogy a jelöltek között a dzsúdósport is képviselteti magát. A Nemzetközi Cselgáncsszövetség köszöni, hogy tavaly ősszel Budapesten Grand Slam-versenyt szervezhettünk, köszönöm, hogy mindig számíthatunk Magyarországra, és gratulálok, Hedvig!”     

„Óriási megtiszteltetés számomra, hogy enyém lehet ez a díj, és képviselhetem a dzsúdósportot – fogadta a díjat Karakas Hedvig. – Szeretnék gratulálni a többi jelöltnek és minden díjazottnak is. Köszönöm szépen a sportújságíróknak a bizalmat, úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sok munka van ebben a sikerben, és nagyon jó, hogy ezt ilyen formában is elismerik. De egyedül nem sikerülhetett volna. Köszönöm elsősorban a családomnak, edzőmnek, Toncs Péternek, hogy mellettem állt minden pillanatban, elviselte a hisztijeimet, a rosszabb napjaimat, mellettem volt a kudarcok idején is, és háttérbe vonult, amikor eljött a siker. Köszönöm továbbá a Budapesti Honvédnak, a dzsúdószövetségnek, a Magyar Honvédségnek, minden szponzoromnak és persze a barátaimnak, akik támogattak a kudarcok idején, és velem ünnepeltek.”