500 vadászgépet értékesíthetnek az Ázsia-Csendes-óceán régióban

A nagy nyugati gyártók, mint például a Boeing, a Lockheed Martin, a Dassault, a Eurofighter konzorcium és a Saab igyekszik minél több megrendelést begyűjteni a térségben, és felvenni a versenyt az orosz gyártókkal, akik sokszor előnnyel indulnak egy-egy tender elnyeréséért Oroszország és az érintett államok közötti, régóta fennálló és kifejlett politikai és katonai kapcsolatrendszere miatt. Mindezek mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni Kína egyre növekvő jelentőségét sem, mint egy lehetséges hadiipari beszállító.

A térség földrajzi adottságaiból kiindulva általánosságban kijelenthető, hogy a vadászgépet vásárló országok számára napjainkban már kulcsfontosságú szempont a többfeladatúság. A repülőgépeket nem csak egy-két funkció ellátására szerzik be, hanem alapvető kritérium, hogy különböző hadászati és harcászati küldetésekben (például levegő-levegő, tengerészeti hadviselés, levegő-föld, ISR) is bevethetőek legyenek.

A teljesség igénye nélkül az egyes gyártók az alábbi típusaikat promótálják a térségben: a Lockheed Martin, ami főként az USA szövetséges államait részesíti előnyben egy-egy vadászgép eladása során, az F-16-os legutóbbi változata mellett már több érdeklődőt is felmutathat az ötödik generációs F-35 Joint Strike Fighter-re; a rivális Boeing az F/A-18E/F Super Horneten kívül az F-15 Silent Eagle többfeladatú vadászgépével éri el a legszebb sikereket a megrendelések terén; az oroszok számos partnerországot tartanak számon az Ázsia-Csendes-óceán térségben (például India, Kína, Malajzia, Indonézia, Vietnám), a Roszoboronexport elemzése szerint pedig a Szu-30, a Szu-35 és a MiG-35 sikerére lehet számítani, melyekkel az érintett országok meglévő Szu-27, MiG-21 és MiG-29 gépeit válthatják fel; a Eurofighter Typhoon és a Dassault Rafale még nem könyvelhetett el megrendelést a térségben, nem úgy mint a svéd Saab, ami a régióban elsőként Thaifölddel állapodott meg hat darab Gripen értékesítéséről. Kína szerepe is egyre inkább felértékelődik a vadászgépek értékesítése terén, hiszen a korábbi évtizedekben is szép sikereket ért el a Csengdu F-7 és a Nancsang A-5 repülőgépeivel, melyek vásárlói között tartjuk számon Bangladest, Mianmart, Pakisztánt és Srí Lankát. Ugyanakkor Kína már újabb generációs, nyugati riválisaival szemben kedvezőbb árú vadászgépekkel is rendelkezik (JF-17 és Hongdu L-15), melyek mellett a Csengdu J-10 exportlehetőségeit is folyamatosan vizsgálják.

Kína mellett India, Japán és Dél-Korea is nagy hangsúlyt fektet saját fejlesztésű vadászrepülőgép programjaira, annak ellenére, hogy a fejlesztés különböző fázisaiban gyakran külföldi technológiát is integrálnak. India komoly csúszásokkal bajlódó Tejas Light Combat Aircraft (LCA) programja várhatóan 2010 végén végre fordulópontjához érkezhet, hiszen a tervek szerint az indiai légierő ekkor veheti át az új típus első példányait. India valószínűleg sokat tanult a Tejas körüli herce-hurcából, mivel a várhatóan ebben az évtizedben megkezdődő Medium Combat Aircraft fejlesztésében már külföldi segítséget is igénybe vesz, hasonlóan egy ötödik generációs vadászgép kifejlesztésére irányuló tervéhez, melyről Oroszországgal folytatnak tárgyalásokat. Dél-Korea ezidáig nem tudott konkrét sikerekről beszámolni KF-X programja kapcsán, mely az ország meglévő F-16-os és F-4-es gépei utódjának fejlesztését tűzte ki célul. Saját lopakodó vadászgépe (ATD-X program) fejlesztésével Japán sem ért még el említésre méltó eredményt.

A 2008-as Japan Aerospace-n bemutatták a méretben főként a Gripenhez hasonlítható vadászgép modelljét, azonban az azóta eltelt években nagy a csend a program körül. Szakértők szerint Japán számára másodlagos a saját fejlesztésű gép, sokkal inkább szeretnék megszerezni az amerikai F-22 Raptort, amit azonban az USA nem hajlandó külföldre értékesíteni.

A saját fejlesztésű repülőgép programok mellett az Ázsia-Csendes-óceán régióban jelenleg is folyamatban van számos vadászrepülőgép beszerzésére irányuló tender. Legnagyobb ezek közül most Indiáé, ami 10-12 milliárd dollár értékben, 126 darab többfeladatú harci gépet szeretne vásárolni. A versenyt résztvevői: Saab Gripen NG, Dassault Rafale, Boeing F/A-18-E/F Super Hornet, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-16 és RSZK MiG-35. Ezeken kívül repülőgép-hordozókra kifejlesztett vadászgépekre is igényt tart India, melyekre a Boeing, a Dassault és a Lockheed Martin ajánlatait várja. A hírek szerint ugyanakkor további Szu-30MKI harci gépek megrendelése is várható a közeljövőben. A szomszédos Pakisztán megkezdte a Csengdu JF-17 hazai gyártását, ez mellett pedig 2009-ben újabb F-16-osokat is átvehetett.

A jövőben várhatóan újabb F-16-os megrendelés érkezhet Washingtonhoz, továbbá esély van a kínai Csengdu J-10 vadászgépek megvásárlására is. A Lockheed Martin Dél-Koreát igyekszik most meggyőzni arról, hogy a 60 darab vadászgép beszerzésére kiírt tenderében az F-35-öst válassza, melyeket akár már 2014-től megkaphatnának. Szöul ugyanakkor tart attól, hogy ez az időpont akár évekkel is eltolódhat, így reális esély van a Boeing F-15 Silent Eagle sikerére is. Japán elsődleges célja az F-22 Raptor megszerzése, melynek esélye a nullához közelít, így várhatóan itt is az új F-35 lehet a befutó, megelőzve az F-15SE-t, az F/A-18E/F-et és a Eurofighter Typhoont. Szingapúr meglévő F-16-os flottáját 24 darab Boeing F-15SG-vel korszerűsíti, de a tervek szerint a vásárolandó vadászgépek száma itt is elérheti a 60 darabot.

A maláj királyi légierő 18 darab Szu-30MKM-et vásárolt, amit várhatóan hamarosan újabb vadászgép beszerzés követhet, hiszen Malajzia már döntött a MiG-29-esek kivonásáról, melyek pótlására amerikai, francia, svéd, brit és orosz gyáraktól fog ajánlatot kérni. Thaiföld a Saab Gripen vadászgépét választotta, míg a jelek szerint Vietnám az orosz Szu-30-asokat részesíti majd előnyben. Indonézia már átvehetett öt darab Szu-30MK és két darab Szu-27SzK gépet, melyeket 2011-ben várhatóan újabb három darab Szu-30-as leszállítása követhet. Ezeken kívül kilátásba helyezték hat darab Block 50/52 F-16C/D megvásárlását is, továbbá szintén hat darab F-16A/B modernizálását, melyekkel 2014-re felválthatnák az F-5-ösöket. Az Ázsia-Csendes-óceán régióban elsőként Ausztráliából érkezett konkrét megrendelés az ötödik generációs F-35-ösre, melyből első körben 14 darabot rendeltek. Ezek várható leszállítása 2014-ben történhet meg, az első F-35-ösöket üzemeltető század felállítása pedig 2018-ban valósulhat meg. Szintén az ausztrálok számítanak az F/A-18E/F első külföldi vásárlójának is, a típusból 24 darabot rendeltek, melyek közül 12 darabot várhatóan átalakítanak az E/A-18G konfigurációra.