64 éve értek véget a harcok Budapesten

Több mint ötven napig tartó, utcáról utcára folyó harc után a szovjet második és harmadik ukrán frontok csapata, 1945. február 13-án elfoglalták Budát. A szovjetek a győzelmet pontban délben díszsortűzzel adták a moszkvaiak tudtára. Ezzel a díszsortűzzel – miután a Duna túlpartján, Pesten már január 18-án véget értek a harcok – befejeződött a magyar főváros felszabadítása a fasiszta és a nyilas uralom alól.

Persze a történészek azóta is hosszasan vitatkoznak rajta, hogy ez valóban „felszabadítás" volt-e, hiszen a szovjet erők hivatalosan ellenséges városnak nyilvánították Budapestet, így a katonai dokumentumok sem felszabadításról, hanem „bevételről" írnak.

Mint ismert, az ostromgyűrű 1944. december 26-án zárult be a főváros körül, miután a második és a harmadik ukrán frontok csapatai Esztergomnál egyesültek. Velük szemben négy német és három magyar hadosztály, illetve néhány kisebb-nagyobb alegység védte a magyar fővárost. Az ostrom után kiderült: a szovjetek által felszabadított (vagy bevett) nagyvárosok közül Sztálingrád és Leningrád után Budapest ostroma tartott a legtovább.

Történészek szerint, Budapest sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Hitler december elején Budapestet „német védelmi erőddé" nyilvánította, parancsnokának pedig Pfeffer Wildenbruch SS csendőrtábornokot nevezte ki.

Az ostrom túlélőinek visszaemlékezése szerint, „januárban elszabadult a pokol, az utcákon mindenütt lótetemek hevertek, a közterek és a parkok ideiglenes temetőkké alakultak át".

A második világháború idején a fővárosban okozott károk pontos összesítése még ma sem történt meg. Ami viszont tény: a másfél hónapig tartó ostrom következtében Budapest negyvenezer épületének több mint a negyede pusztult el, vagy rongálódott meg súlyosan. Emellett harminckétezer lakás vált lakhatatlanná. Súlyos találatokat kapott például a Budai Vár, az Operaház, a Zeneakadémia, az Állatkert és a Nemzeti Színház is; a pesti Vigadó pedig kiégett. Ráadásul a németek az összes Duna hidat felrobbantották és a vasúti csomópontok is használhatatlanná váltak. A „Budapesti Negyed" című folyóirat tematikus, a főváros történetével foglalkozó száma egyszerűen olyan településnek minősítette Budapestet, amely a német nagyvárosokhoz hasonlóan, „szétrombolt állapotba" került a világháború végére.

A legpusztítóbb a Várhegy ostroma volt, hiszen a Várnegyed 789 épületének hatvanhat százaléka rongálódott meg súlyosan, tizenhét százaléka pedig teljesen megsemmisült. Mindössze négy épület maradt épségben. Annyi volt a rom, hogy a törmelék elszállítására keskenyvágányú vasutat építettek. Az állam 1947-ben átengedte a fővárosnak a korábban katonai gyakorlóterületként használt, teknőszerű mélyedésben fekvő Vérmezőt, s a budai Várnegyed romjaival ezt a környező utak szintjére töltötték fel.

Utólagos számítások szerint az ostrom következtében Budapesten 756 ezer köbméter törmelék keletkezett (egy korabeli négyemeletes házba körülbelül 400 köbméter téglát építettek be). A Budapest lakóházait sújtó kár kétszerese volt az ország összes többi részén együttesen mért kárnak. Ráadásul az akkori Budapest a mainak csak mintegy felét tette ki, hiszen Pesthidegkút, Csillaghegy, Békásmegyer, Újpest, és Palota sem tartozott hozzá.

A harcok emberi vesztesége is óriási volt, mind civil, mind pedig katonai oldalról. Az ostrom során ugyanis több mint huszonötezer civil vesztette életét, ötvenkétezer fővárosi pedig könnyebben, vagy súlyosabban megsebesült. A szovjetek a harcokban csaknem nyolcvanezer katonát veszítettek, sebesültjeik száma pedig meghaladta a 240 ezret. A szembenálló német-magyar alakulatok katonai vesztesége is meghaladta a százezret.

A szovjet csapatok mellett februárban már magyar katonák is harcoltak a németek ellen. Köztük a magyar antifasiszta katonai ellenállás legnagyobb alakulata, a Budai Önkéntes Ezred, amely Variházy Oszkár alezredes parancsnoksága alatt alakult meg, s kötelékében közel háromezer katona harcolt. A főváros felszabadításáért folytatott harcokban az alakulat katonái közül mintegy hatszázan hősi halált haltak, ám a Budai Önkéntes Ezred az 1945 tavaszán szerveződő néphadsereg bázisa lett.