„A bronzérem számomra felért a győzelemmel”

Hogyan és mikor került az életedbe a sport és milyen sportággal ismerkedtél meg legelőször? Már akkor megfogott a mozgás szeretete vagy bizonyos idő elteltével köteleződtél el mellette?

Mozgékony kisgyerek voltam, a családomban mindig fontos szerepe volt a sportnak. A szüleim amatőr szinten többfajta mozgást űztek. Óvodában néptáncoltam, a családi közeg pedig ebben a korban meghatározó.

Öttusában 2008-ban junior Európa-bajnok voltál egyéniben és csapatban, váltóban bronzérmet szereztél. A budapesti vb-n váltóban lettél világbajnok, a junior vb-n pedig csapatban és váltóban első, egyéniben bronzérmes. Már korábban, öttusázóként és négytusázóként is szép eredményeket értél el. Miért éppen az öttusára esett a választásod? Hiszen ebben a sportban több területen is teljesíteni kell. Éppen ez volt benne a kihívás, vagy akadnak emiatt nehézségek?

Miért éppen öttusa? A véletlenek összjátéka! Tapolcán születtem, édesapám hivatásos katona volt és 1997-ben áthelyezték Székesfehérvárra. Az általános iskolát már ott kezdtem testnevelés tagozaton és elkezdtem tanfolyam-szerűen úszni. Az úszóedzőm korábban öttusázott és látott bennem valamit – apám szerint a többiek már a második edzés után csak a lábamat nézték –, ezért átirányított az öttusázókhoz. Pedig akkor már „lecsapott” rám Fésűs Irén, aki az iskolai röplabda csapat – tudjuk milyen sikeres és jó értelemben véve megszállott ¬¬– edzője volt. Szerencsére az öttusát választottam, de az is lehet, hogy az választott engem. Bekerültem az „öttusa családba” és innentől kezdve nem volt „menekvés”. Ez a közeg, amely „beszippantott”, igazi közösségi élményt adott kisgyerekként. Nevelőedzőim, Komlódy Zsolt és Szloboda József nagyon értettek hozzá, hogy jó kedvvel menjünk edzeni. Az edzőtársaimmal testvérként nőttünk fel, sokáig még a nyarakat is együtt töltöttük. Észre sem vettük, hogy egyébként napi egy, kettő majd három edzésen mennyi munkát végeztünk. A közösségi élmény azonban egy idő után kevés egy ilyen „melós” sportban. Ha nem jönnek az eredmények, akkor előbb-utóbb lemorzsolódik a fiatal. Szerencsére nálam korán jöttek a sikerek, minden korosztályban világ- és Európa bajnokságokat nyertem, 16 éves koromban pedig a felnőttek között is bemutatkoztam.

Részt vettél a tokiói olimpián. Hogyan élted meg, milyen élmény volt kiutazni és közönség nélkül versenyezni?

A 2020-as olimpiára a kvótát már megszereztem a 2019-es Európa-bajnokságon. A pandémia miatt azt gondolom, hogy a 2020-as év minden sportolónak a „túlélésről” szólt. Arra törekedtem, hogy ezt az időszakot úgy vészeljem át, hogy a fizikai, és még inkább a mentális állapotom egy bizonyos szinten maradjon és ne essen vissza, hogy zökkenőmentesen tudjak újra versenyezni. Ez elég nehéz volt, de sokat segített a nyáron elvégzett alapkiképzés, amely motivációt és új impulzusokat biztosított. Az olimpia nézők nélkül is olimpia. Nehézség az, hogy négy évente rendezik. Természetesen nézőkkel jobb lett volna, de mindenkinek az a véleménye, hogy a japánok mindent kihoztak belőle, amit lehetett.

Hogyan élted meg, hogy bronzérmet szereztél?

Márciusban térdműtétem, majd trombózisom volt, ezért kérdésessé vált a sportpályafutásom folytatása. A bronzérem – az előzmények ismeretében – számomra felért egy győzelemmel. Gondolom ez „átjött” a képernyőn keresztül is. Eddig is tudtam, hogy mentálisan erős vagyok, de most még jobban megerősödtem. A későbbi versenyeken ebből építkezhetek!

Nem sokkal az olimpia után már a 48. CISM Katonai Öttusa Világbajnokságon vettél részt, mint katonasportoló. Ott szintén szép eredményekkel tértél haza. A Guzi Blanka szakaszvezetővel együtt alkotott váltóban ötödik helyen zártál, csapatban pedig a dobogó harmadik fokára állhattál. Hogyan emlékszel vissza erre a versenyre?

Katonai világversenyekre mindig szívesen megyek. Tetszik a katonás, feszes versenyrendezés. Amit tudtam, azt kihoztam magamból, a csapatban elért harmadik helyezés szép eredmény.

Mennyiben más katonaként versenyezni? Ad-e számodra pluszt, hogy Magyarország mellett a Magyar Honvédséget is képviseled?

Az egyenruha és maga a katonaság egyrészt külsőségek tekintetében – mint a lovaglás esetében –, másrészt belsőleg is ad egyfajta pluszt a nemzetközi versenyeken. Nem csupán hazánkban, hanem nagyon sok tradicionális öttusa nemzetben a versenyzők között sok katona van.

Miért és mikor döntöttél úgy, hogy katona leszel és a sportszázad tagja?

Édesapám hivatásos katona volt, ahogyan a nagyapám is, a nagybátyám pedig jelenleg is aktív hivatásosként szolgál, illetve édesanyám a Honvédelmi Minisztérium Közalkalmazottja. 2017-ben, a Sportszázad újraalakulásánál nagy örömmel csatlakoztam én is a Magyar Honvédséghez.

Kik álltak melletted a kezdetekben és kik azok, akik jelenleg is bíztatnak a sportkarriered során?

A családomra, illetve a sportegyesületemben Vörös Zsuzsára mindig számíthatok. Amióta katona vagyok, a Magyar Honvédségtől is sok segítséget kapok.

Mik a terveid? Jelenleg milyen versenyre készülsz?

A közeljövőben pihenni szeretnék, később, a terveim szerint kipróbálom az új öttusát és megcélzom a 2024-es olimpiát. Jövőre szeretném megszerezni a második diplomámat a Testnevelési Egyetemen. Ami a magánéletemet illeti: ha jön a babaprojekt, örömmel fogadom.

Az évek alatt sikeres sportoló lettél. Milyen változást hozott ez az életedbe? Van-e olyan módszer, amellyel feldolgozod a sikert, a vele járó változásokat és amely segít a sportban az élen maradni?

Alapvetően azért, mert sikeres sportoló vagyok, nem sokat változtam. Az ember gyerekkorától kezdve kap egy mintát a családban, amely jobb esetben egész életében megmarad. Remélem nem „szállt el velem a ló”. Az élsportoló státusz egyfajta lehetőség, ugyanakkor nagy felelősség is. Élni, és nem visszaélni szeretnék vele. Szerintem, aki az öttusában helyt áll, az az élet bármely területén helyt tud állni.

Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan sportkarrierbe kezdenének, illetve katonasportolók szeretnének lenni?

A fiatal sportolóknak azt üzenem, hogy bátran vágjanak bele. Ha nem is ér fel mindenki a csúcsra, tegyenek bele mindent. Ha nem jön össze, akkor sem lesz elvesztegetett idő. Mindenekelőtt tanuljanak a sport mellett.