A cél Komárom felszabadítása

A történész hozzátette: a továbbiakban az volt a kérdés, hogy miként folytatják a magyarok a hadjáratot. Erre két lehetőség vetődött fel az április 7-i gödöllői haditanácson. Az első az volt, hogy frontálisan nekimennek a fővárosban állomásozó császári erőknek.

Ezt a tervet azonban hamar elvetették, mert még ha Pestet el is tudták volna foglalni, nem lett volna esélyük átkelni a budai oldalra. A vár mellett ugyanis az egyetlen szilárd átkelőt, a Lánchidat is az osztrákok tartották kézben.

Így született meg az a haditerv, hogy az Aulich Lajos (képünkön) vezette második hadtestet – megerősítve a hetedik hadtest egyik hadosztályával, illetve a Tiszántúlról érkező, Asbóth Lajos ezredes vezette 12. tartalék hadosztállyal – a főváros előterében hagyják.

Ezzel szemben az első és a harmadik hadtest, illetve a hetedik hadtest maradék két hadosztálya északnyugat-délnyugat kerülővel megpróbálja megkerülni az ellenség balszárnyát, majd átkelve a Garam folyón felmenteni Komáromot, ezt követően pedig a Duna jobb partjára átkelve arra kényszeríteni az ellenséget, hogy elhagyja a fővárost.

„Ez megint egy kockázatos haditerv volt!" – jelentette ki a történész, hiszen ha Windisch-Grätz „felébred" megtámadhatta volna a magyar sereg harmadát alkotó Aulich vezette főváros előtt álló erőket, majd hátba kaphatja a Garamon átkelő hadtesteket.

A terv döntő napja április 10-e volt, amikor a Garam felé induló magyar sereg megkezdte az elvonulást és megjelent Vác környékén. Ezzel egy időben pedig a főváros előtt maradók elterelő támadást indítottak, hogy még jobban leplezzék az elvonulást. Szerencsére a csel bevált!

A csak egy császári hadtest által védett Váchoz április 10-én értek oda a Damjanich és Klapka vezette magyar csapatok. Tervük az volt, hogy Damjanich egységei előrenyomulva, majd a Gombás patak hídján átkelve az ellenséget északi irányba terelik, majd itt Klapka csapatai a hátukba kerülnek. A rossz idő miatt azonban Klapka bekerítésre kijelölt dandárja eltévedt, így Damjanichnak szemből kellett megtámadnia az ellenséget. A császáriak azonban visszavonták csapataikat a Gombás patakon túlra, s ott rendezkedtek be védelemre. A meginduló magyar rohamot az ismétlődő sortűz állította meg.

A tápióbicskei ütközetből jól ismert Földváry Károly ekkor ismét megpróbálkozott a korábban győzelemre vezető trükkel, meg akarta kaparintani a kilencedik zászlóalj zászlaját. Ez azonban most nem sikerült neki – a tápióbicskei ütközet után a kilencedik zászlóalj zászlótartóját főbe lőtték, mivel nem vigyázott eléggé a lobogóra – így Földváry a saját zászlóaljának zászlajával, lóra pattanva indult el a kőhíd felé.

Az ellenség azonnal kilőtte alóla a lovat. Földvári újabb hátast kért, amelyet ismét kilőttek alóla. A „mutatvány" azonban annyira megdöbbentette a császári zászlóalj parancsnokát, hogy elfelejtett harmadszor is tüzet vezényelni. E pillanatnyi szünetet kihasználva a magyar honvédek rátörtek a hídra és lesöpörték a császáriakat.

A Komárom felé tartó magyar főerők ezt követően ismét egy komoly problémába ütköznek, hidat kell verniük a sebes folyású és áradó Garamon – mondta Hermann Róbert. Ez április 18-ra sikerült is nekik. Másnap az első és a harmadik magyar hadtest átkelt a folyón, bevonultak Nagysallóra, ahonnan véres és komoly harcok árán kiűzték az ott lévő császári tartalék hadtest katonáit. Ezzel szabaddá vált az út Komárom felé.

Az első magyar csapatok április 22-én vonultak be észak felől az 1849. januárja óta folyamatosan megfigyelés alatt tartott, majd márciustól ostrom alatt álló erődbe. Az erődben lévő magyar csapatok másnap kitörtek a Csallóköz irányába, s felszámolták az ott lévő császári ostromzárat. A korábban lerombolt dunai átkelő helyére Görgei három nap alatt hidat veretett, amelyen április 26-án átküldték az első csapatokat a Duna jobb partjára. A Knezić Károly ezredes vezette hadosztály feladata az volt, hogy déli irányba tartva felszámolja a császári ostromzárat.

 (Folytatjuk!)

 Fotó: Archív