A családi példa ereje

Mi motiválta önöket arra, hogy tartalékos katonának jelentkezzenek?

Trizner Oliver: Édesapám korábban Debrecenben volt katona, édesanyám pedig már évek óta tartalékos. Úgy éreztem, a családomhoz méltón számomra is ez a legjobb lépés.

Kis Gyula Zoltán: Az én édesapám Siklóson volt határvadász, katona és rengeteg történetet mesélt nekem és a két testvéremnek, amik engem, legnagyobb fiúgyermekként már akkor is nagyon vonzottak. Emlékszem, hogy nagyon büszke volt arra, hogy több érdemrendet is kapott a kiemelkedő szolgálatáért. Mikor elérkezett volna az én időm, a sorkatonai szolgálatban az akkori munkám miatt halasztást kértem, ezalatt pedig megszűnt a sorkatonaság. De felnőttként úgy érzem, hiányzott az életemből, hogy katona legyek.

Volt-e annak szerepe a döntésükben, hogy a Magyar Honvédség eszközparkja az elmúlt években ugrásszerű fejlődésen esett át?

T. O.: Az én esetemben abszolút szerepet játszott a szolgálatvállalásban a honvédség egyértelmű fejlődése. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a hazánkat, ha úgy adódik, és én éppen ennek szeretnék a részese lenni.

K. GY. Z.: Az öcsémnek az egész élete a haditechnikáról szól, így szinte az összes nyílt napon és légierős bemutatón részt veszünk. Mivel eleve műszaki ember vagyok, nagyon vonz a korszerű haditechnika.

Az alapkiképzés többféle felosztásban, ütemezésben is elvégezhető, hogy minél inkább illeszkedni tudjon a jelentkezők civil életviteléhez. Önök melyik utat választották és hogy érzik, mennyire összeegyeztethető a szolgálatvállalás a polgári foglalkozásukkal?

T. O.: Én a hétvégi modulrendszerű képzést választottam, mivel jelenleg dolgozom, illetve most fogom kezdeni az egyetemet is. A tartalékos szolgálatért eddig is plusz pont járt a felsőoktatásba jelentkezéskor, a kampánynak köszönhetően viszont most már ösztöndíj is jár azoknak a hallgatóknak, akik tartalékosok, amit a fiatalok számára nagyon jó lehetőségnek tartok.

K. GY. Z.: Mivel van egy vállalkozásom, nem engedhetem meg magamnak, hogy hétközben magukra hagyjam az alkalmazottjaimat, nem tudok kiszakadni az ottani életből öt egybefüggő hétre. Így én is a hétvégi teljesítés mellett döntöttem. Ráadásul amatőr jégkorongozóként a meccsek is hétköznapokra esnek, így szerencsére ezeken továbbra is részt tudok venni.

Ha már sport, mennyire áll közel önökhöz a testmozgás?

T. O.: Tíz évig versenyszerűen úsztam, korosztályos válogatott voltam és bajnoki címet is nyertem. A mozgás jelenleg is az életem szerves része, ezért nem aggódom azon, hogy hogyan fogom fizikailag bírni az alapkiképzést. Szerintem a sportos életmód illeszkedik a katonasághoz, hiszen szabályok, illetve rendszerben, egységben és csapatban gondolkodás jellemzi mindkettőt.

K. GY. Z.: Én is aktívan sportolok, húsz éve egy amatőr jégkorongcsapat tagja vagyok. Az a környezet nagyban hasonlít a katonaihoz a bajtársiasság és az egymásért való küzdés tekintetében. A jégkorongban – ahogy a hadseregben – nincs olyan, hogy az egyik nem csinál semmit, a másik pedig helyette megszakad, az eredmény éppen úgy születik meg, hogy mindenki tudásához mérten beleteszi a saját részét a feladatba.

Mit várnak a tartalékosi léttől?

T. O.: A „Szeretem, megvédem!” kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy védjük meg szeretteinket, az otthonunkat, Magyarországot. Életerős fiatalként azért jelentkeztem tartalékos katonának, mert számomra természetes, hogy rám számíthat a hazám. Tartalékosként azt várom legjobban, hogy egy összetartó és bajtársias közösség tagja lehessek – ezt hatalmas megtiszteltetésnek érzem. Illetve én magam is kíváncsi vagyok, hogy pontosan mit fog belőlem kihozni az alapkiképzés, mivel nagyon motivál ez a közeg.

K. GY. Z: Engem nagyon érdekel, hogy pontosan hogyan működik a honvédség rendszere, illetve szerintem önmagunk egy új oldalát is megismerhetjük ebben a közegben.

Végül árulják el, hogyan reagáltak az önökhöz közel állók arra, hogy tartalékosnak álltak?

T. O.: A szüleim nagyon támogattak ebben és örültek a döntésemnek, ahogyan a párom is. Hihetetlenül jó érzéssel töltött el, hogy több barátom is követte a példámat és csatlakozott a honvédséghez.

K. GY. Z.: A testvéreim egyértelműen támogatnak – az öcsém különösen büszke rám, mivel ő mozgássérültként nem lehet katona. Édesanyám pedig, aki korábban egy katona felesége volt, pontosan tudja, hogy mivel jár ez az életforma. A barátaim is örültek nekem, igazából azok számára, akik ismernek, nem jelentett meglepetést, mondhatni várható lépés volt tőlem.

Csatlakozz a területvédelmi tartalékosokhoz! ⇒ iranyasereg.hu/tartalekos