A csigatáras, a kétcsövű és a golyóspriccelő

Az első világháborúban a géppuskák gyors térnyerése ellenére a gyalogság túlnyomó többségét még mindig az ismétlőpuskával és szuronnyal történő támadásra képezték ki. Mindkét oldal stratégái közelharcban kívánták kivívni a győzelmet, az ellenséges vonalak elleni nyílt támadások azonban hatalmas emberveszteséggel jártak. A hadviselő felek 5,5 millióra becsülik a géppuskák első világháborús áldozatainak számát.

Az eszköz védelmi képességének megtörésére irányuló kísérletek kudarcot vallottak, a harcok menete holtpontra jutott. A kor önműködő fegyvereinek éppen ez kedvezett, hiszen túl nehéznek bizonyultak a mozgékony harcmodorhoz, ráadásul kezelésükhöz 2–4 katona kellett.

A harcok során a németek mindössze kettő, a szárnyakon elhelyezett géppuskával megvédhettek egy teljes lövészárokszakaszt.

A fegyverek kezelői előre meghatározott zónában pásztázták a terepet, olyan közel tüzelve a saját erőkhöz, amennyire csak lehet. A roham megindulásának pillanatában tudniillik a géppuskások nem nyitottak azonnal tüzet. Megvárták, amíg a támadók elérték a halálzónát; itt a fegyverek áthatolhatatlan golyózáport hoztak létre.

Kiváló példa erre 1916. július elseje, a Somme-i csata kezdete, a brit hadtörténelem leggyászosabb napja. A senki földjén 20 000 halott katonájuk feküdt, nagyrészt a német önműködő fegyverek pusztításának eredményeként. A terv az volt, hogy ötnapos bombázással megtörik az ellenséges védelmet. A német géppuskások azonban mély bunkerekben rejtőztek el a tüzérségi tűz elől, majd ahogy a lövegek elcsendesedtek, gyorsan újra elfoglalták állásaikat. A támadókat az arcvonal teljes hosszában a párban dolgozó automata fegyverek gyilkos kereszttüze fogadta. A végeredmény: az angol hadsereg történetének legnagyobb embervesztesége, egyetlen nap leforgása alatt.

Az első géppisztolyokat pisztolyokból alakították ki. A német 1908 M. 9 milliméter űrméretű, hosszú csövű (20 centiméteres) Parabellum öntöltő pisztolyt csigatárral 32 töltény kilövésére tették alkalmassá. E fegyvereket a német Zeppelin-léghajó legénysége, a tábori tüzérség és a haditengerészet használta. A géppisztoly fejlődésének másik útja az olasz hadseregben, 1915-ben rendszere

A németek 1918-ban hozták ki újabb géppisztolyukat, amelyet golyóspriccelőnek becéztek.

A géppisztolyok a géppuskák tűzgyorsaságával rendelkeznek, de lényegében pisztolyok voltak; olyan fegyverek, amelyek elég kicsik és könnyűek ahhoz, hogy egyetlen ember hordozza, illetve kezelje. Bár nem helyettesíthetik a nagyobb hatótávolságú lőfegyvereket, közelharcban kimondottan hatékonyak.

fotó: Galovtsik Gábor 

(Felvételeink a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum fegyvertárában őrzött eszközökről készültek.)