„A Digitális Katona Program a Magyar Honvédség teljes gondolkodásmódját meg fogja változtatni”

A program meghirdetésekor sokszor és sok helyen elhangzott: az embert, a katonát helyezik előtérbe. Hogyan kell ezt pontosan érteni?

Már a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program kezdetekor deklaráltuk: az elkövetkező évek munkájának középpontjában az ember áll. Ennek megtestesülése a hadfelszerelés területén maga a Digitális Katona Program, ami viszont arról szól, hogyan visszük át katonáinkat a 21. századba, és ami a Magyar Honvédség Parancsnoka számára kiemelt prioritással bír. Mindenki boldog volt, amikor megjelent az új gyakorló. Mindenki nagyon elégedett a magyar gyártású fegyverrel. Mindenki csodálkozva nézte, hogy új sisakokat hoztunk más országoktól. Ezek a felszerelések már jelenleg is rendelkezésünkre állnak. De az eszközöket egy rendszerré kell összeraknunk, s mellé kell helyeznünk a digitalizációt. Ez a jövő feladata.

Miről szól ez a digitalizáció?

Számomra, aki a 20. században végzett lövész vagyok, a szakma csúcsát még az jelentette, amikor egy harcjárművel kiszállítottak minket a harcmezőre, ott megvívtuk a harcot, végrehajtottuk a meghatározott feladatot, majd visszaszállítottak bennünket a bázisunkra. Ez volt a gépesítés időszaka. Ma, a digitális távközlés korszakában már képesek vagyunk arra, hogy a katonáinkat ellássuk a harc megvívásához szükséges mindenféle információval. A felderítő rendszeren keresztül a parancsnokhoz érkező információt feldolgozzák, majd a harcoló katona karjára elhelyezett tabletre küldik tovább. Aki így látja a saját pozícióját, az ellenség helyzetét és azt a manővert is, amit végre kell hajtania. Őt meg látják az elöljárói, tudják, hogy mennyi a vérnyomása, pulzusa, pszichikailag kimerült-e vagy sem, hova terhelhető. És természetesen mindez hálózatba kötve, akár zászlóalj-, akár dandárszinten is működik.

Ez tényleg olyan, mint egy sci-fi, vagy ahogy a NASA figyeli az űrhajósait, akik a nemzetközi űrállomáson dolgoznak…

Mi is annak véltük, amikor elkezdtük, de ma már ott tartunk, hogy beszereztük azokat, az előírt technikai paramétereknek megfelelő eszközöket, amelyek mindehhez szükségesek. Rendszerbe építésüket pedig egy volt honvédségi cég végzi: egy rendszerbe integrálja az egyenruhát, a fegyverzetet, a vegyivédelmi és az egészségügyi felszerelést. És persze az egészhez csatolja a digitális részt is. Jelenleg a folyamatos tesztelés, kísérletezés időszakában vagyunk, hiszen el kell döntenünk, hogy melyik adatátviteli technológiát alkalmazzuk majd a használat során: a wifit, a bluetooth-t vagy esetleg valami mást. A folyamaton nagyot lendített a Lynx harcjármű. Ha fogalmazhatok így: ez az eszköz lesz a „szervergép”, az ide érkező információkat tudjuk majd megosztani a katonákkal: hogy mi a cél, amit a rajnak meg kell semmisítenie, hány ellenséges katona van vele szemben, és még hosszan sorolhatnám.

Mondhatni, hogy megérkeztünk a 21. századba?

Igen, és úgy döntöttünk: a fiatalokat a leghatékonyabban úgy tudjuk bevonni a programba, ha azt nyílttá tesszük. Ennek érdekében az eddig beérkezett felszereléseket az Acélkocka képzési rendszerben résztvevőknek adtuk oda. Ha végeznek a képzéssel, azaz őrmesterként felavatják őket altisztnek, akkor ezt viszik magukkal Győrbe, Kecskemétre, Pápára, Debrecenbe vagy bármelyik másik helyőrségbe. Egyébként az a tervünk, hogy ebben az évben egy teljes lövészzászlóaljat ellátunk a már meglévő felszerelésekkel. Erre a forrás is biztosított, mintegy 3,8 milliárd forint áll a rendelkezésünkre.

Az évtizedek óta működő amerikai modell volt a Digitális Katona Program alapja, vagy más nemzetek projektjeinek tapasztalatait felhasználva építették fel a magyar rendszert?

Természetesen megnéztük az amerikai rendszert, de hozzátettük a franciát, a lengyelt, az olaszt és a németet is. Nagyon fontos partnerünk Németország. A düsseldorfi székhelyű Rheinmetall cég a Magyar Honvédség egyik fő hadiipari partnere. Ahogy mondani szokták, a legjobbat próbáltuk összerakni, de természetesen a saját ötleteinket is belevittük, erre hoztuk létre a saját kutatócsoportot, amelynek vezetője a szárazföldi haderőnemi szemlélő, valamint a felderítő csoportfőnök. Ők a kulcsszereplői annak, hogy a szárazföldi haderőnemet átvigyük a digitális korszakba.

Említette a fegyvereket, az egyenruházatot, a sisakot és a Lynx harcjárművet is. Milyen további eszközök beszerzése várható még?

A legfontosabb az úgynevezett felderítő rendszer kiépítése, amelynek a szenzorja egyrészt a Gripen vadászrepülő lesz, illetve maga a katona. Ha lát egy ellenséges vezetési pontot vagy harcjárművet, megjelöli és felrakja a rendszerre. Innen az információ eljut a felderítő központba, ahol értékelik, elemzik és kimutatják, hogy melyik alakulathoz, milyen kiképzettséggel és hova tartozik ez az ellenséges katona. Az egész úgy működik, mint egy puzzle, amelynek egyes darabjai már megvannak és most az összeillesztés nehéz játéka folyik. Játék a technológiával és a technikával, hogy a legjobbat tudjuk a katonáink számára biztosítani.

Ha az egyre gyorsuló technológiai fejlődést nézzük, akkor azt látjuk, hogy például a legmodernebb okostelefon három év múlva már elavult lesz. Nyilván ugyanez a helyzet a Digitális Katona Program felszerelései esetében is. Milyen tervük van ezen eszközök folyamatos update-elésére?

A Digitális Katona Program meghirdetésének első pillanatától tisztában vagyunk azzal, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha számolunk a technológiai ugrásokkal és az eszközök elavulásával. Éppen ezért a Magyar Honvédség Modernizációs Intézetének feladata az, hogy kövesse a trendeket és a fejlődést. És ha kell, akkor – természetesen a költséghatékonyságot figyelembe véve – cseréljük az eszközöket. Mert ami ma korszerű, az holnap még jó, de holnapután már semmit sem ér. Az okostelefon mellett jó példa erre a számítógép is: egy hároméves gépet már le kell cserélni. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert egyszerűen nem képes kezelni azt, amire a modern technológiának szüksége van. Ennek tükrében zajlik a fejlesztés a Magyar Honvédségnél, a Modernizációs Intézet vezetésével.

Az idei célról, azaz egy lövészzászlóalj felszereléséről már volt szó. De mi a hosszútávú terv, hány katonát szeretnének ellátni ezzel a felszereléssel?

Természetesen azt szeretnénk, ha mindez a Magyar Honvédség összes katonájának felszerelése lenne. Különböző szinteket határoztunk meg. A teljes szinten mindenki minden felszerelést megkap. Ide tartoznak például a lövészek, a felderítők, illetve a különleges műveletiek. Ugyanakkor csökkentett szintű felszerelés elegendő például egy repülő-műszakinak, vagy éppen egy törzstisztnek. Lesznek olyan modulok – például a fegyverzeti, a ruházati, az egészségügyi modul, illetve bizonyos digitális modul –, amit mindenki megkap, és lesznek olyanok is, amelyeket csak azok, akiknek azokra a harc sikeres megvívásához valóban szükségük van. Aztán később, amikor már a professzionális haderő minden tagja rendelkezik ezzel a felszereléssel, a tartalékosainkat is ellátnánk velük.

Mi ennek a határideje?

A Magyar Honvédség egy nehézdandárjának és a közepes légvédelmi rendszernek 2028-ra rendelkeznie kell ezzel a felszereléssel. Úgy, hogy az eszközök megfelelően működnek, a katonákat pedig kiképezték a használatukra. Én most úgy látom, hogy 2030-2032-re a teljes Magyar Honvédséget át tudjuk öltöztetni „digitáliskatona-uniformisba”.

Nem lehet megkerülni a kérdést: mennyibe kerül mindez?

A legdrágább „csomag” – amit az előbb említett lövészek, felderítők és különleges műveleti katonák kapnak – nagyjából 35 millió forint, a legolcsóbb pedig 17 millió forint katonánként. Tisztában vagyunk vele, hogy ez hatalmas összeg, de azt is látni kell, hogy csak így kaphat valódi értelmet a Digitális Katona Program célja, miszerint a legfőbb érték az ember. Ezáltal tudjuk a katonáinkat megóvni, védeni és a legbiztonságosabb módon harcba vetni. Tehát a túlélőképességet fokozzuk ezzel a befektetéssel, így ez a befektetés mindenképpen megéri.

Említette, hogy Szentendrén, az MH Altiszti Akadémián, az Acélkocka képzésben résztvevők már rendelkeznek a felszerelés egy részével. Milyen tapasztalataik vannak? Mennyire vált be? Mennyire hasznos? Mennyire lehet használni?

A tesztelés során nemcsak a hallgatókat, hanem az oktatókat, a tapasztalt altiszteket is megkérdeztük. Ők azt mondják, hogy ennél nem kell jobb. Ők is tisztában vannak azzal az „alapszabállyal”, hogy a magyar katonának soha semmi nem jó: „szorít a bakancs, kicsi a kesztyű, a heveder nem jó helyen van”. Ennek ellenére most azt jelezték nekünk, hogy bár van még rajta mit fejleszteni, ez végre olyan felszerelés, amely méltó a 21. század magyar katonájához. Volt tavaly ősszel egy gyakorlatunk, amelyen amerikaiak, horvátok és szlovákok is részt vettek. Jó volt látni, hogy végre a magyar katona sem lógott ki közülük. Sőt, „látványban” már azt sem lehetett megmondani, hogy ki a magyar és ki az amerikai. Ez óriási fejlődés a néhány évvel ezelőtti állapothoz képest. Ha egy szóval kellene összegeznem a felszerelést eddig használók véleményét, akkor az a „cool” lenne.

A felszerelés melyik része tetszik nekik a legjobban?

A sisak kiemelkedően népszerű. Az éjjellátó eszköz évtizedekkel megelőzi képességeiben a Magyar Honvédség korábbi felszerelését. Emellett nagyon jó a vélemény az új magyar kézifegyvercsaládról is. Ezzel végre lehet éjszaka harcolni, és oda lehet vele lőni, ahova a katona néz. És el is találja a célt... Az új gyakorló vonatkozásában is pozitív véleményeket hallunk. A bakancsnál akadnak kisebb kifogások, de alapjában véve ez is rendben van. A digitális eszközök egyelőre még újdonságot jelentenek – ezek közül egyszerre többet is tesztelünk jelenleg.

Mitől olyan különleges például a sisak?

Egyértelműen az ergonómiája miatt. Be kell látnunk, hogy túlléptünk már azon a szinten, amit az elmúlt évtizedekben használt sisak, a mindenki által jól ismert „rohambili” jelentett. Ebben a katonák – ahogy az egyik tábornok kollégám fogalmazott – „mozgó dinnyeföld” voltak. A most rendszerbe állított horvát sisakcsalád például olyan moduláris sínekkel rendelkezik, amelyekre számos felszerelést, így akár éjjellátó eszközt vagy fejlámpát lehet rögzíteni. Emellett kényelmes, védi a fejet és a NATO STANAG-ek szerint ellenáll a kézifegyvereknek, valamint néhány, magasabb kaliberű fegyver ölőhatásának is. Nem utolsó sorban pedig tetszik is a katonának, mert már ránézésre is jól néz ki.

Önnek melyik a személyes kedvence?

Az éjjellátó. Katonai pályafutásom során volt alkalmam többet is kipróbálnom. Kezdő lövészhadnagy koromból emlékszem azokra az eszközökre, amelyekre mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy jól működtek. A később rendszeresítetteknél is leginkább csak zöld pacákat láttunk. Ezek a mostani eszközök viszont tökéletes képet adnak, így reálissá teszik mind a tűzvezetést, mind pedig a harcfelderítést.

Ha rangsorolni kellene a szomszédos vagy a NATO-országokban zajló projekteket, Magyarország ebben a sorban hol állna?

Ami a hátrányunk volt, az most jelenleg az előnyünk: viszonylag későn kezdtünk bele ebbe a projektbe. Viszont így a kezdeti buktatókat elkerültünk, hiszen olyan kész technológiákat vizsgáltunk, amelyek a németeknél, az amerikaiaknál vagy éppen a lengyeleknél már valamilyen szinten működtek. Mivel ezekből vettünk át, sikerült időt és energiát spórolnunk, amit össze tudunk kötni azzal, hogy jelenleg már a saját platformon fejlesztünk tovább. De nem szeretném megkerülni a kérdést, a válaszom: a jó középmezőnybe tartozunk.

Várhatóan mikor látják el a missziókban szolgáló magyar katonákat ezekkel a felszerelésekkel?

A digitális katona felszerelés jelentős része már most ott van a missziókban. Egyelőre még a digitális rész hiányzik, de ez abból adódik, hogy mindegyik rendszer az adott nemzethez kapcsolódik. A felderítő rendszerhez egy adott eszköz, egy adott hullámsávon egy adott információt tud adni. Ez a misszióban nem alkalmazható, hiszen ott nincsen ilyen típusú szerver. De maga a ruházat, a fegyverzet, a felszerelés, a sisak, vegyivédelmi eszköz vagy maguk a hátizsákok már ott vannak a missziókban, amelyeket természetesen rangsoroltunk a veszélyesség kapcsán: Afganisztán, Irak mindenképpen prioritás, akárcsak a Száhel-övezet. De nem feledkezünk el a KFOR-ról sem, már csak azért sem, mert itt hamarosan vezető szerepet fogunk betölteni.

Mi az, ami még beszerzés előtt áll? Hogyan folytatódik a program?

Maga a digitális eszközrendszer teljeskörű felmérése, kiszolgálása, beszerzése és rendszerbe állítása. Folyik már a rajoknál a tapasztalatok gyűjtése, de a végső kiértékelés, a rendszerbe építés és integrálás még hátravan. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a digitális katona önmagában nem a felszerelésről szól, hanem arról, hogy meg kell változtatni a katonák és a katonai vezetők gondolkodásmódját. A korábbi, centralizált vezetési rend idejét múlt, decentralizált, önálló felelősséggel bíró, döntéshozó parancsnokokra van szükség. És ezt a döntést adott helyszínen, adott térben és időben kell meghozni. Ez oda vezet, hogy a Digitális Katona Program a Magyar Honvédség teljes gondolkodásmódját meg fogja változtatni, hiszen megköveteli, hogy a vezetési struktúra, a felelősségvállalás és a döntés ott legyen a legalacsonyabb szinten. Úgy vélem, hogy ezzel a programmal megkezdődött a decentralizáció a Magyar Honvédségben.