A forradalom távcsöve

A főhadnagy egy történelmi kor szülötte volt, aki az ‘56-os forradalom idején hősként állt helyt a megszálló hatalommal és annak katonai erejével szemben. Kőrösi Sándor 1932-ben született Szekszárdon, s gyermekkorát alig maga mögött hagyva, 16 évesen már belépett a hadseregbe. 1950-ben fejezte be tanulmányait a Légvédelmi Tüzértiszti Iskolában, majd ezt követően alhadnagyként szolgált. Előbb szakaszparancsnoki, később hadműveleti tiszti beosztást látott el, de a haza számára igazán jelentős tetteit 1956-ban – főhadnaggyá való előléptetésének évében – hajtotta végre.

A forradalom kitörése után ugyanis a csepeli Királyerdőben harcolókhoz vonult be, ahol tiszttársaival megszervezte az ellenállást és a Forradalmi Katonai Tanácsot. A november 4-én támadó szovjet csapatok azonban majdnem az összes üteget elfoglalták. Kőrösit ekkor bajtársai megválasztották parancsnokká, s ő a csepeli nemzetőrök segítségével új védelmi állást épített ki. A szovjetek többszörös túlerővel bírtak, de az ellenállást nem tudták megtörni. Sőt, november 5-én a Kőrösi vezetése alatt harcoló szabadságharcosoknak egy sorozatvetőt is sikerült zsákmányolniuk, mellyel lőni tudták a tököli szovjet katonai repteret, ahol két Il–28-as típusú orosz katonai repülőgépet meg is semmisítettek.

Az ellenállást végül november 11-én roppantotta össze a túlerő: Kőrösit december 4-ig fogságban tartották, majd – szabadon bocsátását követően – 1957. április 6-án újból letartóztatták. 1958. március 6-án szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték és golyó által kivégezték. Mivel 26 évesen agglegényként halt hősi halált, gyermeke nem volt. Emlékének ápolását így anyai ágú unokatestvérei, Guld András és Guld Csaba végzik.

A hozzátartozók elmondták, hogy ma ugyan hősként tartja számon a magyar történelem az egykori főhadnagyot, ám a rendszerváltás előtt ez teljesen másképp volt.

„Sándor édesanyjánál, Évánál sok szünidőt töltöttünk Pesten, és ugyan én még akkor kisgyermek voltam, mégis jól emlékszem, hogy családon belül is csak zárt ajtók mögött lehetett suttogni róla. Virágot sem vihettünk a sírjára, mert a hatalom azt is titkolta, hová temették" – mesélte Guld András. Végül Kőrösi apja – aki mentősként kapcsolatba tudott lépni a temetkezési vállalattal – derítette ki, hol nyugszik a fia. „Amikor tehettük, kijártunk hozzá a temetőbe, de az olyannyira tiltott övezetnek számított, hogy a koszorút is csak lopva tehettük le, s a lovas rendőrök folyamatosan szétrugdosták a sírját, szülei pedig nem érhették meg újratemetését."

A szekrény mélyéről előkerült honvédségi távcső birtokosai úgy vélik, hogy a Kőrösi Sándorról elnevezett emlékszobánál megfelelőbb helyet nem is lehetne találni a történelmi hadieszköz számára, hiszen az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred „példás módon őrzi a mártír főhadnagy emlékét."