A gyarmati határok módosulása precedens lehet Afrikában

Csicsmann László elmondta: napjaink észak-afrikai eseményei miatt háttérbe szorul Szudán, pedig az ország történései is fontosak. Az északi és déli területek közötti polgárháború gyökerei az ötvenes évek közepéig vezethetők vissza, melynek első szakasza 1972-ig, második szakasz 1983-tól 2005-ig tartott. A fegyveres harcok miatt legalább kétmillióan vesztették életüket, négymillió embert üldöztek, illetve félmillió menekült el az országból. A konfliktust a nemzetközi közösség gyors és látványos megoldással kívánta lezárni, ezért 2005 januárjában átfogó békeegyezményt írtak alá, júliusban átmeneti alkotmányt hoztak létre, 2010 áprilisában pedig parlamenti- és elnökválasztást tartottak, amit idén januárban népszavazás követett a déli országrész önrendelkezési jogáról. A többség – 3,8 millió fő – az elszakadás mellett voksolt, így júliusban Dél-Szudán önálló állam lehet.

Az adjunktus szerint a független dél-szudáni állam létrejöttével módosulnak a korábbi gyarmati határok, ami precedenst teremthet Afrikában, sőt ez a fejlemény bátoríthatja más országok szeparatistáit is, Illés Zoltán, azonban valószínűtlennek ítélte, hogy más mozgalmak meggyőzhetnék a nemzetközi közösséget a maguk „felszabadító" háborújáról.

Az egyetem doktorandusza a déli területről elmondta, hogy az ENSZ becslései szerint a mintegy 10 millió lakosú déli terület jelentőségét növeli, hogy Szudán ismert olajtartalékainak 80 százaléka itt található. Azonban a fél évszázadnyi folyamatos fegyveres összetűzések miatt a mezőgazdaság lepusztult, az ország élelmiszerimportra szorult. A déli országrészben kisebbségben vannak a muszlimok, mint fogalmazott: ez etnikailag megosztott, nagyon sokszínű vidék.

Hangsúlyozta, az északi és déli terület vezetői között az ország szétválásának körülményeiről folyó tárgyalások fontos témája a határdemarkáció, az a 2000 kilométer hosszú határszakasz, amelyből mintegy 400 kilométert még nem jelöltek ki pontosan. Az olajkitermelésből származó bevételek megosztása és a szállítás kérdése mellett lényeges a külső államadósság megosztása is. A jelenlegi elképzelések szerint a mintegy 38 milliárd dollár egy részét Dél-Szudán átvállalja. Mindemellett a nemzet- és államépítés is óriási feladat, ugyanis nem lesz könnyű megfelelni a túl magas elvárásoknak. Az emberek azt várják, hogy az új vezetés rögtön garantálja a biztonságot, viszont a gazdaság romokban hever, az oktatásban és az infrastruktúrában pedig azonnali fejlesztések szükségesek. Továbbá az új állam fontos feladata a lázadó tábornokok leszerelése, a lakosságtól a fegyverek begyűjtése, katonákból szakemberek képzése, a közös identitás megteremtése, illetve a korrupció és az önbíráskodás felszámolása. Jó jel, az északkal meglévő viszonylagos nyugalom, és a nemzetközi közösség is kedvezően viszonyul Dél-Szudán függetlenné válásához, amit ezen a területen a beruházások intenzívebbé válása is jelez.

Csicsmann László az északi területről elmondta: mivel itt nincsenek jelentős olajkészletek, a kormány rá van utalva a nemzetközi közösség támogatására, ezért együttműködőnek kell tűnnie. Megjegyezte: az ország élén álló Omar el-Besír elnök ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. Viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Szudán megítélését jelentősen befolyásolja a darfúri helyzet is. A kormány szerint a humanitárius szervezetek szabadon eljuthatnak a térségbe, de a felkelők és a kormány között kiújultak a fegyveres összetűzések, a kormány felszámolja a menekülttáborokat, ezzel ellehetetleníti a humanitárius szervezeteket, amelyek többsége elhagyják Darfúrt. Az ország vezetése attól tart, hogy a felkelők a megmaradt északi rész egységét veszélyeztethetik, a déli példa ösztönözheti őket. A jövőre nézve legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a szudáni kormány elismeri a déli rész kiválását, és látszólag együttműködik vele, ami csökkentheti a nemzetközi elszigeteltségét, de növelheti a belső ellenzék erejét. Basír hívei közül sokan nem értenek egyet dél függetlenségével, viszont jelenleg kevésbé látszik valószínűnek, hogy észak katonai erővel szeretné megakadályozni a kiválást.

Kérdésre válaszolva Illés Zoltán elmondta: a közös haderőt a békemegállapodás hozta létre úgy, hogy az északi és a déli országrész csapatait egyaránt tartalmazza. Ezek az erők éppen az ütközőzónában, a vitatott határterületeken vannak jelen. Azonban a békemegállapodás átmeneti időszakának lezárulásáig (július 9.),  a közös haderőt fel kell oszlatni. Az északi hadsereg katonáinak el kell hagyniuk a déliek területét, ugyanúgy a délieknek az északi területeket. Problémát az északiak kötelékében található déli lázadó csapatok jelentik, akik nem akarnak visszatérni északra és ragaszkodnak fegyvereik megtartásához is. Egy közös haderő létrehozása jelen politikai viszonyok között elképzelhetetlen. Olyan mérvű a szembenállás, hogy az együttműködési “álmok", csak jó pár év múlva kerülhetnek napirendre. Az ENSZ békeerői (10 ezer fő) jelenleg is az ütközőzónában tartózkodnak, létszámukat eddig azért nem tudták megnövelni, mert észak ezt ellenezte, ugyanis nem kéri a dél-szudáni ENSZ missziót. Délen logisztikai és megfigyelő szerepet mindenféleképpen be kell töltenie az ENSZ-nek. A dél-szudáni misszió mandátuma április 30-ig szól, amit valószínű meghosszabbítanak.

 

Fotó: A szerző felvételei