A háborús filmek hozták meg az áttörést Donald Sutherlandnek
Szöveg: honvedelem.hu / mult-kor.hu | 2021. július 26. 19:04„Annyira remek voltál, hogy szeretnénk megmagyarázni miért nem téged választottunk a szerepre. Mi igazából egy hétköznapi, átlagos figurát kerestünk, aki akár a szomszédunk is lehetne, és úgy gondoljuk, hogy te nagyon nem úgy festesz, mintha valaha is bárkinek a szomszédja lettél volna.” Így emlékezett Donald Sutherland egy magazinnak adott interjúban, az első filmes szerepválogatására. Az „átlag feletti” Sutherlandnak még pár évet várnia kellett, mire a siker kapui megnyíltak előtte.
Donald McNichol Sutherland 1935. július 17-én született a kanadai Új-Brunswick tartományban fekvő Saint Johnban. A középosztálybeli miliőben felcseperedő Sutherland gyermekéveiben gyakran betegeskedett. A legelső szó, amelyet kiejtett a száján, a „nyak” volt, köszönhetően a járványos gyermekbénulásnak, amely testének ezen részén állandó fájdalmakat okozott neki. A betegség következménye miatt Sutherland egyik lába rövidebb lett. A poliomyelitis mellett a gyermeket hepatitis és reumás láz is kínozta.
Az ifjú Donald szobrász szeretett volna lenni, de szülei a biztos megélhetés felé terelték az álmodozó fiatalembert, aki azonban nem adta fel művészi álmait, így a Torontói Egyetemen nemcsak mérnöki, hanem dráma szakon is tanult. Egyetemi tanulmányai befejeztével a színészetet választotta és Angliába költözött, hogy a Londoni Akadémián tanuljon. A londoni színházakban pallérozódó Sutherland az 1960-as évek közepén Hollywoodba költözött.
A cseppet sem átlagos fizimiskájú színész 1967-ben megkapta a fura, kissé őrült, katonai fegyencből kommandóssá formálódó Vernon Pinkley szerepét a Robert Aldrich rendezte, 1967-ben bemutatott amerikai háborús filmben, A piszkos tizenkettőben, amelyben Sutherland a kor ikonikus hollywoodi színészeivel, Charles Bronsonnal, Lee Marvinnal és Telly Savalasszal játszott együtt. A mozi hatalmas kasszasiker lett, Sutherland filmes karrierje pedig röppályára állt.
1970-ben két újabb háborús film következett. A Kelly hőseiben Sutherland Clint Eastwood és Telly Savalas oldalán, a hippi tulajdonságokkal felvértezett Csodabogár nevezetű tankparancsnok szerepében aprította a németeket. Ugyanebben az évben minden idők egyik legsikeresebb háborús vígjátékában, a Robert Altman rendezte MASH-ben Benjamin Franklin Pierce katonaorvos megformálásának köszönhetően elindult a világhírnév felé.
Az 1970-es években a neves olasz filmrendezővel, Federico Fellinivel dolgozott a Giacomo Casanova emlékiratainak alapján készült Fellini-Casanova című alkotásban. Az 1976-ban bemutatott filmben Sutherland magát a főhőst, Casanovát alakította. Az 1980-as évek rögtön egy sikerfilmmel, Robert Redford első rendezésével, az Átlagemberekkel indult. A négy Oscar-díjat nyert produkcióban Sutherland főszerepet játszott.
Filmes pályája azóta is töretlen, és olyan művek fémjelzik, mint a Tű a szénakazalban, a JFK – A nyitott dosszié, a Büszkeség és balítélet, Az olasz meló, avagy a 2013-as amerikai sci-fi kalandfilm, Az éhezők viadala. Bár Hollywood legismertebb színészei közt tartják számon, Sutherlandet több évtizedes karrierje során egyszer sem jelölték Oscarra. Ezzel szemben hét Golden Globe-jelölésből kettőt begyűjtött az 1994-ben készült, amerikai-magyar filmdrámában, az X polgártársban, illetve a 2002-ben készült Háború a háborúról című filmben nyújtott alakításaiért.
Sutherlandnek három házasságából öt gyermeke született. Egyik fia, Kiefer Sutherland szintén sikeres Golden Globe- és Emmy-díjas színész, akit sokan a 24 című televíziós sorozat főszereplőjeként ismernek.
