„A hadseregnek is megvannak a mulatságos oldalai”
Szöveg: Kánya Andrea | 2008. február 9. 13:03Mielőtt az ember úgy dönt, Markos Györggyel kezd beszélgetni, jobb, ha tudja: nagyon fog fájni. Már ami a rekeszizmokat illeti. Nem lehet csodálkozni a Katona dolog című előadás évtizedek óta tartó sikerén, hiszen a Markos-Nádas duó saját emlékeiből merítve sohasem fogy ki a sziporkázó poénokból. Markos Györggyel katonaviccekről, honvédségi emlékekről és a Delta Force-ról beszélgettünk. Illetve ő beszélt, én pedig fogtam a hasam a nevetéstől.
Színházi előadásaiból, illetve személyiségéből arra lehet következtetni, Ön a katonaság idején is humorral vette az akadályokat. Volt Önnel esetleg emiatt probléma?
Lehet cifrázni, és legendákat mesélni a katonaságról, de én maradnék a realitás talaján. Persze az emlékezés mindent megszépít. Hát, mondjuk úgy: túléltem. Megpróbáltam terepszínűvé válni. Nem voltam sem túl lelkes, sem túl destruktív, ha beosztottak, hogy mossam fel a folyosót: közben fütyültem boldogan, úgyhogy látták, hogy ezzel nem szívathatnak. Ha zongorát kellett cipelni, vittem. Az elején az embert mindig megkóstolják, hogy mi az érzékeny pontja, de bármilyen feladatot kaptam, csináltam, fütyörésztem, tudomásul vettem, hogy itt ők az erősebbek. Fegyelmi problémám nem nagyon volt. Minden férfiközösségben, ahol a „bikák" megjelennek, le kell tisztázni, ki hol áll. Volt egy-két konfliktushelyzet, néha arcon kellett csapkodni azt, aki nem bírt magával. De végül is az ember a tudásával, ha tud nyelveket, jól sportol, meg tudja szerezni a tekintélyt, amiért hozzá fordulnak. Volt, hogy meg kellett szerelni az egyik tiszt 1200-es Ladáját, mert a porlasztó eldugult, én pedig egyből meg tudtam javítani. Szóval nem szívattak túlságosan, mert sejtették: ha elkopik a kocsi, nem lesz, aki megjavítja. Budapesttől 250 kilométerre tehát hasznossá próbáltam magam tenni. Voltak persze csúnya dolgok: a higiéniai körülmények, az étrend, a sárgaborsófőzelék, a babgulyás… Nyilván nem az volt a cél, hogy jól táplált, kövér emberek szédelegjenek a körletben. Megkaptuk a kaját, amiben a kalória volt a fontos, nem a minősége.
Mennyi időt volt sorkatonai szolgálatban?
Akkor 27 hónap volt egy szolgálat. Ez gyakorlatilag valahol férfit csinált az emberből. Rendre és fegyelemre tanított, jó iránymutató volt, hogy hogyan kell fegyelmezni egy közösséget.
A Katona dolog című előadásban van olyan rész, melyet saját emlékeiből helyezett át?
Igen, valódi életképeket ad a darab, amit Nádas Gyurival csináltunk. Gyuri is volt katona. A dolog arról szólt, hogy ő jót akar. Nem hülye, csak jót akar. A főtörzs meg nem érti meg. Mi röhögtünk a legtöbbet rajta
Mennyit dolgoztak, mire készen lett?
Szóval, azt gondolom, attól volt jó, hogy igaznak tűnt. Mindig az a jó, ami őszinte. Nem akarok én jó poént mondani, én kérem szépen kopasz vagyok, és szeretném a főtörzs elvtársat túlélni… Lényegében az örök háború a beosztott és a főnök között a téma, és ez kedvesen, bájosan volt prezentálva, nem volt közönséges. És a Gyuri fazonja is: nyakig ért a nadrágja, nyitva volt a slicce, erre mondtam én azt: – „Na mi van Kopasz, mi az, rakétakilövő?"
Innen pedig eljutottunk addig a poénig, hogy „Al… Albínó! Felbínó!"
Egymást röhögtettük, fizettük a büntetést. És ezt nagyon tolerálta a közönség, jól szórakozott rajta. Aki nem volt katona, nem tud vele viccelődni. Annak a feszességnek, keménységnek, határozottságnak meg kell lennie, érződni kell a kiképzésnek. Olyan ember nem tud úgy katonát játszani, aki nem volt benne ebben a játékban. Mindig azon nevetünk, ami igaz.
Azt tudja, hány előadást élt meg a darab?
Hétezerkétszázhuszonnyolcat… Nem, igazából nem tudtuk megszámolni… Még ma is állandóan kérik a kívánságműsorokban, Hiába NATO, most is aktuális. Csak ma már más…A katonaság azonban mindig ugyanaz marad.
Egyéb irodalmi, színházi élmény is befolyásolta abban, hogy közel került a humorhoz?
Édesapjának, Alfonzónak is biztosan rengeteg története volt a katonaságról.
Persze. Mesélte: mikor ő katona volt a harmincas években, volt egy Lintner nevű katonatársa, akinek nagyon mély hangja volt. Elkezdték őket masíroztatni, Lintner látványosan nagyon unta a dolgot. Egyszer csak Lintner hangját lehetett hallani a sorból: „-A kurva anyját ennek a hülye tizedesnek, úgyis szétrúgom a seggét!" De ez az apám volt Lintner hangján! Na a tizedes megállt, megfordult: „- Állj, az egész század! Lintner kilép! 100 fekvőtámasz le-föl, le-föl! Vissza, mehet! Indulj!" Elindultak, majd újra megszólalt Lintner hangja: – „Azt hiszi, megijedtem!" Erre a tizedes megint megálljt parancsolt: „- Állj! Lintner kilép!" Szerencsétlen már csinálta a kétszázadik fekvőtámaszt, mikor apám megsajnálta, és megszólalt, ugyanazon a hangon: -„Csak sikerült kibabrálnom vele!" A tizedes akkor észrevette, aztán csak annyit kérdezett: „- Mi van, maguk ikrek?"
Most eszembe jutott egy másik, nagyon régi katonavicc is: Behívja a századparancsnok az őrmestert: „- Közölje Balogh honvéddel nagyon tapintatosan, hogy meghalt az édesanyja." Odamegy az őrmester: – Sorakozó! Aki teljesen árva, az kilép! Balogh, maga is!"
Ez tehát a jellegzetes katona humor, ami a fekete humorral szoros kapcsolatban van, nem hasonlítható semmihez. Van, aki nem bírja.
Hihetetlen mennyiségű poén van a tarsolyában. A színészettel teljesen végzett? Hiszen most a polgárőrség köti le az idejét.
Van valami, amit azért megnéz a televízióban?
Én az olyan filmeket szeretem, mint a Francia kapcsolat, a jó történelmi filmek, mint A kőszívű ember fiai, a Keresztesek Sienkiewicztől, vagy a Ben Hur. Tetszenek az ókori történelmi filmek, no nem a Brad Pitt-féle Achilles nemi történetei, hanem a hiteles filmek. Az Excaliburok is nagyon jó, de köszönő viszonyban sincsenek a történelmi igazságokkal. A Delta kommandó sem a szívem csücske, mert kérdezem én, itt van Irak, és Afganisztán. Hol a kommandó? Mi van a kemény fiúkkal, bedugultak? Itt nem így működik, hogy Hollywoodban valaki kitalálja, mi legyen, és akkor az úgy is van. Alapjaiban véve megdöntöttük Szaddám Husszein rendszerét, kiderült, hogy nincs vegyi fegyver. De nézze, mekkora káosz van ott. Mindenki lő mindenkire. Irak azért veszélyes, mert van egy-két szomszédos olyan állam, ami ha begurul, komoly dolgok történhetnek. A térségben egyéb feszültségek is vannak, szóval ha igazi, valós dolgokat akarunk látni, nem a Delta kommandót kell nézni, hanem Eizensteintől A jégmezők lovagját meg a Patyomkin páncélost, ahol a valóság látható. Nem azt mondom, hogy nem kell háborús filmeket csinálni. Itt van például a Ryan közlegény megmentése, vagy a Szakasz. Zseniálisak, pontosan arról szólnak, amiről kell. Vagy nézze meg egy haditudósító jelentését mondjuk a Dunkerque-i csatáról, az az igaz, nem a Delta Force.
