A három szentség feltörekvő nagyhatalma

Kína stratégiai problémája, hogy az ország területének tíz százalékán él a lakosság kilenctizede – mondta a honvedelem.hu-nak Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: ez azt is jelenti, hogy a tengerpart és a két folyó völgye a legfőbb megélhetési hely az emberek számára. Emiatt a legfőbb gond az, hogy egy katonai konfliktusban ez a kilencven százalék viszonylag egyszerűen támadható. Érdekesség, hogy a régebbi szovjet és amerikai célok között egyaránt szerepelt Kína részekre osztása. Ezt egyik fél sem tudta végrehajtani. Még akkor sem, amikor Kína a mainál sokkal gyengébb hatalom volt, ellenben az Egyesült Államok és a Szovjetunió – főként ez utóbbi – erősebb volt.

Kína az utóbbi időben felnövekvő világhatalommá lett – fűzte hozzá a szakértő, aki hozzátette: az államnak megnőtt a szerepe a térségében. Közép-Ázsiában egyébként szövetségese és egyben objektív ellenfele is Oroszország. Utóbbiban félelem van, mely évről-évre nő elsősorban annak kapcsán, hogy mi lesz Szibéria sorsa. Nógrádi György kiemelte: az orosz biztonságpolitikai elvek ma azt tartalmazzák, hogy orosz ajkú lakosokat kell küldeni a térségbe, hiszen egy kontinensnyi terület gyakorlatilag üresen áll, amit csak néhány millióan laknak. Szibériában ugyanakkor a kínai népesség százalékos részesedése évről-évre nő. A szakértő arról is szólt, hogy a világon mindenütt vannak kínai diaszpórák, s mivel minden országban az a célja a kínaiaknak, hogy meggazdagodva hazatelepüljenek, ez Kínának óriási lehetőséget jelent.

Egy dologról viszont nem hajlandó a világ tudomást venni – folytatta a szakértő. George Bush nyolc éves regnálása alapvetően sikertelen volt, ez alól kivételt csupán a Kínával kapcsolatos politikája képez. Az amerikai-kínai kapcsolatok 2001 és 2009 között olyan mértékben javultak, amire korábban még sosem volt példa. A viszony olyannyira kiegyensúlyozottá vált, hogy az utóbbi időben egyesek már egyenesen „G2" néven emlegették a megbeszéléseket. Ez nem jelentett mást, mint hogy a nagy kérdésekben képviselt álláspontját egyeztette a két fél. Nógrádi György hozzátette: ez a jó viszony Barack Obama eddigi elnöksége alatt is megmaradt. Azonban a tibeti, az emberi jogi, valamint az ujgur kérdésekben szemben állnak egymással a felek. A szakértő megjegyezte: Kína évente jelentést ad ki az emberi jogok amerikai helyzetéről. Ezt eddig senki nem merte felvállalni.

Kína Amerikához fűződő viszonyában meghatározó, hogy az utóbbi bipoláris, vagy multipoláris világrendet szeretne kialakítani – mondta a szakértő. Az előbbi a multipoláris világrendben érdekelt. Ez még akkor is igaz, ha a kínai vezetés jó kapcsolatban állt a Bush-féle bipoláris világképpel is. A kínaiak egyébként alaposan tanulmányozták a Kissinger-, illetve Brzezinski-féle elképzeléseket, vagyis az amerikai biztonságpolitikai doktrínákat. Mostanra az a vélemény alakult ki az ország vezetőiben, hogy Amerika ki fog szorulni Irakból és Afganisztánból egyaránt – hangsúlyozta Nógrádi György, aki hozzátette: mindennek következtében hatalmi vákuum alakulhat ki az országokban. A történelemben ugyanakkor vákuum nincs: a vezető szerepet valamely államnak be kell majd töltenie. Ezekbe a résekbe Kína szeretne benyomulni – tett hozzá a szakértő. Ennek során várhatóan két komoly érdekütközése lesz Iránnal, illetve Indiával.

A kínai szerep a koreai békefolyamatban is meghatározó – folytatta Nógrádi György. A kínai elv rendkívül egyszerű. Az ország vezetése tökéletesen tudja, hogy Kim Ir Szen őrült volt, s azzal is tisztában van, hogy a fia még nála is rosszabb – fogalmazott a szakértő. Kína számára minden megoldás elfogadható, kivéve azt, hogy Dél-Korea „lenyeli" Észak-Koreát. Vagyis Kína nem szeretné, ha a „dollárdiplomácia" győzne, és az amerikai hírszerzés megjelenne az ország határain. A kínai-japán viszonyt áttekintve Nógrád György úgy fogalmazott, hogy az rendkívül ellentmondásos. Példaként említette, hogy a kíni tömegtájékoztatásban kikeltek az ellen, hogy a japánok bordélyházakat látogassanak. Ezt azzal indokolták, hogy bárki megteheti, de az a japán nem, aki évtizedekig megszállta és romba döntötte Kínát.

A kínai társadalomi folyamatokban meghatározó, hogy nő a középosztály szerepe – tette hozzá Nógrádi György. A kínai vezetés még mindig tíz százalék körüli GDP-növekedést vár. Ez azonban csak általánosságban igaz. A gazdaságra pedig az jellemző, hogy a világ széntermelésének 40 százalékát Kína használja fel. Cementnél ugyanez a mutató 35, míg az acél esetében 30 százalék, az energiatermelésben pedig 15 százalék. Kína fejlődését jellemzi, hogy először került fel pekingi és sanghaji egyetem a világ legjobb intézményeinek listájára. Jelenleg száz francia egyetemen lehet kínaiul tanulni, s ugyanennyi a kínait oktató dél-koreai felsőfokú intézmények száma. Az ország növekvő befolyását jelzi, hogy nyolcvanmillió nem kínai származású ember tanulja a nyelvet – hangsúlyozta Nógrádi György.