A Honvéd és ami előtte volt: kalandozások a klub történetében

Kétszer hét szűk esztendő után végre újra örülhetnek a Honvéd-szurkolók. A kispesti focicsapat jelenleg első, úgy, hogy már a bajnok Debrecent is legyőzte. Közhely, de igaz: a pontvadászat még az elején jár, így bármi történhet még, de a remek kezdés akkor is megemlítendő. Annál is inkább, mert a törzsszurkolók már a dicső múlthoz hasonlítgatják a jelent. No persze ez még némiképp korai, hiszen a mostani sztárok nem fociznak Puskás vagy éppen Tichy színvonalán, de mindenképpen örömteli, hogy legalább a magyar mezőnyben ott vannak a legjobbak között. Az elmúlt években ugyanis ez is csupán álom volt.

Az aranykor kezdete

A kispesti labdarúgás valódi „aranykora" 1926-ban kezdődött, amikor a gárda a magyar Kupa döntőjében megverte a BEAC-ot, így elhódította a serleget. Tegyük hozzá: akkortájt még vajmi kevés köze volt a honvédséghez a csapatnak. Annál több a kerülethez. 104 esztendeje, 1903-ban alapították a klubot Kispesti Sport Club néven. Az akkori egyetlen (egyébként ifjúsági) csapatról keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy NB-s tétmérkőzést nem játszottak. Öt évvel később született a Kispesti Athletikai Club négy szakosztállyal. A vívás, atlétika és a torna egyesület alapításáról nem volt vita, a focit viszont az „ősapák" nem igazán szerethették, mert csak hosszas vita után döntöttek arról, hogy hajlandóak elviselni maguk között a „labdát lábbal rugdosókat".

Az első meccseket a KAC az Erzsébetfalva, a Rákosliget és a Rákoscsaba ellen játszotta.
Egy évvel később a csapat az MLSZ tagjai közé került, azaz hivatalosan is bekerülhetett a labdarúgó életbe. Persze az élvonalról még nem álmodhattak a kispesti focisták, akik első hivatalos szezonjukat a Pestvidéki Bajnokságban vitézkedték végig. A nagy nap 1909. szeptember 19-én virradt fel, a gárda Monoron játszotta első bajnoki meccsét, és 3-1-re nyert.
A következő szezont már a negyed osztályban játszották a piros-feketék. A vége ezüstérem, és feljutás. Következhetett a harmadosztály.

Az első bajnoki cím és az első stadion

A KAC szurkolói 1913-ban örülhettek először bajnoki címnek. Felhőtlen boldogságukat csak némiképp árnyékolta be, hogy a harmadik vonalban. Egy aranyérmes gárda azonban már nem létezhet saját stadion nélkül, felépül az egyesület pályája, amely hamar sárkánybarlanggá válik, és nem elsősorban azért, mert éppen a Sárkány utcában építik fel…
Az első világháború nem csupán a politikusokat és a hadvezéreket zavarta össze, hanem az MLSZ illetékeseit is. Vélhetően ennek köszönhető, hogy a csapatot 1916-ban úgy sorolták be az első osztályba, hogy a másodikban egyetlen meccset sem játszott. Az akkori szurkolók mondogatták is egymásnak: annyira jó harmadosztályú gárdának van, hogy kettesével veszi a lépcsőfokokat.

Persze a háborús gárda meg sem közelítette a korábbit. A 11 kezdőjátékosból 11-nek kellett bevonulnia. Hiába, ilyen szempontból már akkor is katonacsapat volt a Kispest.

Profiper kenyérért

Az első világháború utáni hehetlen szegénység nem kerülte el a focistákat sem. Legendák keringtek olyan játékosokról, akik összeestek edzésen az éhségtől. Ilyen körülmények között talán nem meglepő, hogy az akkori játékosok mindent elfogadtak, amit csak a szurkolóik adni tudtak nekik. Ruhák, cipők, élelmiszerek kerültek így hozzájuk. Csakhogy az akkori „sporttörvény" szerint ez tilos volt. A kispesti fiúkra ráfogták, hogy profik. A perbe belerokkant a csapat. Többeket eltiltottak, másokat elraboltak az akkori nagy csapatok. Évekig tartott, amíg a gárda kiheverte a „profi pert".

Az első kupagyőzelem

És akkor pár szóban az elején már említett első nagy sikerről. 1926-ban a Kispest megnyerte a Magyar Kupát. A nyolc évtizeddel ezelőtti diadalmas gárda tagjaira ma már vélhetően senki nem emlékszik pedig akkortájt nem csengtek rosszul a következő nevek: Balla, Csesznák, Gromhusz, Mádi, Gregor, Marton, Borsos, Juhász, Jurácska, Hectkl, Mátéffy.
A második világháborúig tartó időszak kiemelendő eseménye még, a Honvéd első indulása a Közép Európai Kupában. A fiúk az Internacionale jogelődjével játszhattak. Sokkal több örömük nem lehetett, mivel az olaszok mindjárt le is győzték 4-0-ra a piros-feketéket. A visszavágón elért 1-1-es győzelem már csupán a szépségtapaszt jelentette.

(folytatjuk)