A karácsonyi misszió
Szöveg: honvedelem.hu | 2007. december 22. 13:21…a hó itt-ott még szállingózott reggel is. Éjjel, a természet vékony, fehér takaróba burkolta be a Stefánia Palotát, mintha tudta volna: a Missziós Gyerekkarácsony 2007 fedőnevű hadgyakorlat keretében, december 22-én, az MH Missziós Gyerekdandár mintegy kétszáz fős alakulata foglalja el majd a patinás épületet.
Mielőtt azonban bárki a katonai lexikont kezdené el lapozgatni, megmagyarázzuk: a missziós gyerek olyan, tizennyolc évnél fiatalabb személy, akinek egy vagy több hozzátartozója, a Magyar Honvédség kötelékében külszolgálatot teljesít. A fentebb említett alakulat pedig természetesen nem létezik – éppen csak valóban csapatostul vonultak be az épületbe a kíváncsi gyerekek.
A szervezők szerencsére gondoskodtak mindenről, ami egy elő-karácsonyi ünnepséghez kell: volt itt a Jetfly – szimulátortól elkezdve, mese-mozin és kézműves játékokon át, a Rubik – kockákig minden. Sőt, még dr. Vadai Ágnes, a HM államtitkára és Mikita János mérnök altábornagy, a HM HVK főnök helyettes is eljöttek és segítettek feldíszíteni a nagyszínpadon álló karácsonyfát. Mivel a magas rangú vendégek némileg katonátlan pontatlansággal érkeztek, a színpadon ücsörgő gyereksereg addig kihasználta a világot jelentő deszkák adta váratlan lehetőséget. Az ifjú Kardos Attila János előéneklésével ugyanis előadták a népszerű „Kis karácsony, nagy karácsony…" kezdetű dalt, melyet fergeteges tapsviharral díjazott a közönség.
Az ifjak aztán meghallgatták dr. Vadai Ágnes köszöntőjét, aki azt mondta: az ünnepeket és az új esztendő első napjait misszióban töltő katonák vágyakoznak haza, ám „vágyukat felülírja büszkeségük, hogy védhetik a hazát." Közelmúltbeli személyes külföldi látogatásainak tapasztalata szerint a külszolgálatban lévő „apu, anyu, testvér, barát, barátnő" sokat gondol az itthon maradott szeretteire. Ez a rendezvény arra hivatott, hogy enyhítse hiányukat – fűzte hozzá.
A Honvéd Együttes betlehemes műsora után aztán villámgyorsan kiürült a terem – naná, mindenki sietett játszani! A legügyesebbek megpróbálták megdönteni a Rubik-kocka kirakásának 9,33 másodperces világrekordját. A szemlélődőbb természetűek némi táplálékot magukhoz véve bevonultak az alkalmi „Stefánia Multiplex-be", ahonnan aztán többek között a „Szia Picur, megvárhatlak?", valamint a „Jöjjön csak közelebb, Safranek…" szállóigévé nemesült mondatok is kihallatszottak. Repülni meg mindenki tud – legalábbis a szimulátorban ülő Petikének közel tizen mutogatták, hogy mikor, mit és hogyan csináljon. (Azért a csapatmunka eredményes volt.)
Közben a Szilvi – Andi csocsómeccs 5-2-es állásánál, Gyuszi elkészült a feldíszített mézeskalácsával – ez neki egy babot hozott a konyhára. Miként Afganisztánban is van helyi pénzváltórendszer, hát itt is működött a babváltó – igaz jóval átláthatóbb módon. A gyerekek különféle kézműves alkotásaikért babszemeket kaptak, amiket kisebb-nagyobb ajándékokra lehetett beváltani. A nagyobb, személyes ajándék a nap végén várt a gyerekekre: elmenetelkor ugyanis mindenki megkapta a „missziós Jézuska" ajándékát, amit aztán otthon a fa alá tehetett a többi mellé.
A legnagyobb ajándék viszont biztosan az lesz, ha majd „apu, anyu, testvér, barát, barátnő" a jövő év elején végre ismét hazatér a missziós gyermekekhez.
Szöveg: Kálmánfi Gábor
Fotó: Galovtsik Gábor
