„A katona maga az alapképesség”

Eredményes évet zártak?

Teljes joggal nevezhetjük annak. Ha visszatekintünk a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program indulására, két konkrét célt láthattunk megfogalmazva: az egyik, hogy a nemzeti haderő képességei meghatározott tartalommal, meghatározott időre, a meghatározott feladat érdekében kiépüljenek. A másik, hogy ezzel párhuzamosan, a haditechnikai fejlesztések hatására újjáéledjen a hazai hadiipar. Bár ez a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program elindítása óta minden évben igaz volt, 2021-ben hatalmasat lépett előre a Magyar Honvédség a katonai képességfejlesztések tekintetében. Amikor képességfejlesztésről beszélünk, az számunkra soha nem csak egyetlen szegmenset jelent. Az még kevés, hogy beszerzünk tíz vagy száz eszközt, ezek ugyanis csak egyes összetevői a komplex képességnek, amelynek szerves részét képezi a humán erőforrás, a strukturális háttér megalkotása, az infrastrukturális feltételek, és az egészet rendszerbe foglaló szabályzók, doktrínák kidolgozása, a szükséges kiképzés, felkészítés rendszerének megalkotása, a gondolkodásmód, a szervezeti kultúra átalakítása. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy bár a nemzeti önerő kiépítése a fő cél, nem tekinthetünk el attól, hogy egy szövetségi rendszernek a tagjai vagyunk, és ennek vannak bizonyos előírásai, követelményei is. A tudatos építkezés eredménye, hogy a magyar nemzeti érdekek és a NATO érdekei szinkronban vannak egymással.

Milyen visszajelzéseket kapnak?

Annak idején, amikor elindítottuk a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot, a NATO berkein belül voltak, akik nagyon szkeptikusan álltak a fejlesztési terveinkhez. Úgy gondolták, hogy ez is csak egy üres ígérethalmaz lesz, hasonlóan azokhoz, amelyek a kilencvenes és a kétezres években hangzottak el. Aztán amikor személyesen eljöttek hozzánk tárgyalni, és meggyőződtek arról, hogy mennyire komolyak ezek a tervek és képességfejlesztési irányok, a szkepticizmusuk elismeréssé változott. Azóta is nemzetközi fórumokon több helyről azt halljuk és olvassuk, hogy a Magyar Honvédség olyan útra lépett, amely követendő minden tagország számára.

Tevékenységük egyik fókuszpontja a területvédelmi tartalékos rendszer bővítése. Hogyan áll a folyamat?

A HHP hatékonyságának és megvalósulásának egyik alappillére a Magyar Honvédség és a társadalom kapcsolatának erősítése. A sorkatonai szolgálat felfüggesztése óta a honvédség nagyon rossz pozícióban volt ezen a téren, hiszen egy bezárkózott haderő nem tudja a társadalom részére azt közvetíteni, ami elsődleges feladata: „Erőinkkel, eszközeinkkel maximálisan készen állunk a magyar emberek és hazánk védelmére”. A társadalmi megbecsültség alapvető fontosságú a Magyar Honvédség részére, ha nem tudják, nem értik, hogy mi zajlik a haderőben és nem támogatják azt, amit és amiért teszünk, akkor sokkal nehezebb a kitűzött célokat elérnünk. Ez a helyzet azonban 2016 óta fokozatosan és gyökeresen kezd megváltozni. 2021-ben az Önkéntes Tartalékos Rendszer már megkerülhetetlen tényező lett, immár jócskán 10 000 fölött van a tartalékos katonák száma. A meglévő kettő mellé öt új területvédelmi ezred létrehozását készítettük elő. Ugyan az eredeti tervek szerint 2026-ra kell felállnia a hét önkéntes tartalékos ezrednek, de annyira nőtt az érdeklődés az állampolgárok irányából a tartalékos szolgálat iránt és olyan ütemesen nő a tartalékos létszám, hogy országos szinten új helyszínek előkészítésével akár már 2022-ben minden tervezett ezred megkezdheti a működését.

A Magyar Honvédség struktúra-átalakításával milyen irányba indultak?

A 2021-es év fontos momentuma volt a Szentendrén kialakításra került két új szervezeti képesség. Az egyik a Kiber- és Információs Műveleti Központ felállítása, amely január 1-jén kezdi meg működését, a másik egy helyőrség támogató parancsnokság volt, ami arra hivatott, hogy az alaprendeltetésű feladataikra készülő katonai szervezetekről levegyék azon terheket, amelyek nem tartoznak szorosan az alapfeladataik közé, azt az adminisztratív terhet, ami jelenleg minden katonai helyőrségben az ott szolgálatot teljesítő parancsnokokra és katonákra hárul. Ez hatványozottan fontos azokban a helyőrségekben, ahol több katonai szervezet állomásozik. Az nem jó út, ha a helyőrség-parancsnok ideje nagy részét szociális, bürokratikus és protokolláris feladatokkal tölti ahelyett, hogy inkább a katonai szervezet minden oldalú felkészítésére fókuszálna. A szentendrei parancsnokság létrehozásával azt teszteljük és vizsgáljuk, mennyire lehet tehermentesíteni a parancsnokokat. Ha beválik, fokozatosan minden helyőrségben be fogjuk vezetni.

Milyen gazdálkodási évet zártak?

Ebben az évben is, mint mindig, nagyon pontosan, precízen és hatékonyan kellett a nemzeti forrásokat felhasználni, átcsoportosítani, nyilvántartani, nyomon követni, hogy év végén az államháztartási törvénynek megfelelően el tudjunk számolni. Meggyőződésem, hogy a programra kapott, eddig soha nem látott mértékű kormányzati támogatás hatalmas felelősséget is jelent, hiszen ha valósan a rendelkezésünkre álló pénzügyi erőforrásokat használunk fel, fordítunk a haditechnika fejlesztésére, akkor nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy azokat ne észszerűen, szabályosan és pontosan elszámolva használjuk fel és ne tudjuk a társadalomnak megmutatni, hogy valójában mire fordítottuk a ránk bízott pénzt. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy minden forint a megfelelő helyre került. Nagyon összetett a beszerzési folyamat és szinte egész évben arra koncentráltunk, hogy az év végére minden szerződés megköttessen, de így is voltak olyan területek, ahol gyakorlatilag az utolsó pillanatban zárultak le a tárgyalások és köttetett meg a szerződés. Mindenesetre elismerésem minden ezen a területen tevékenykedő szakember és vezető részére, mert kijelenthető, hogy gazdálkodás tekintetében is eredményes évet zártunk.

Mik voltak a konkrét haditechnikai beszerzések leglényegesebb pontjai 2021-ben?

A katona egyéni felszerelésre és fejlesztésre öt beszerzési eljárást indítottunk. Ezeknek elsősorban a ruházati felszerelés, az egyéni harcászati felszerelés, a fegyver és az optika állt a középpontjában. Az év végére tudtuk megkötni azt a szerződést, amelynek alapján 2022-ben több száz olyan ruházati és katonai egyéni felszerelési készlet fog érkezni, ami növeli a katonáink hatékonyságát és komfortérzetét.

A tűztámogató képesség fejlesztése érdekében 120 milliméteres vontatott aknavető, tűzvezető rendszer, közepes hatótávolságú hordozható irányított páncéltörő rakétakomplexum és lőszerek beszerzési eljárásait kezdeményeztük.
Folytatódott a Carl Gustaf páncéltörő fegyverek beszerzése és tartozékainak a leszállítása.

A Leopard A4-eseknek a lízingidejét meghosszabbítottuk 2024-ig, így hidat képeztünk az A7-es képesség megalakításáig. Németországban megkezdték a Panzerhaubitze gyártását, 2021-ben a PZH 2000-es toronyillesztési próbája és az előzetes minőségbiztosítási ellenőrzés is megtörtént a gyárban. Ez azt jelenti, hogy 2022 elején az első referencia PZH-jármű elkészül és leszállításra, valamint átadásra is kerül a Magyar Honvédség részére, ez alapján kezdődik meg a gyártás.

A páncélozott többcélú moduláris harcjárművek tekintetében tíz darab jármű átvétele megtörtént 2021-ben, 2022-2023-ban további 40 darab 4x4-es konfigurációjú harcjárművel bővül az MH eszközparkja.

A Lynx gyalogsági harcjármű esetében Zalaegerszegen már jövőre várható a gyár átadása, így rohamléptékben épül a magyar hadiipar egyik fellegvára.

Gépjárműtechnikai vonalon 2021 júliusában befejeződött a multimoduláris autóbuszoknak a leszállítása is.

Mi a helyzet a légierővel?

A Gripen-bérleti megállapodás alapján az elsődleges cél az MS20 block2 modernizációja volt, mely eredményeképpen olyan komplex szoftver és hardver frissítési rendszert kapnak a gépek, amelynek segítségével távolabbra tudnak tüzelni, hatékonyabban tudnak részt venni légi harcban, ráadásul képesek lesznek kommunikálni a szövetségnél szintén fejlesztésre kerülő légi, illetve légvédelmi eszközökkel is.

Nagy lépést tettünk meg a KC-390 „rámpás” szállító-repülőgép beszerzésével kapcsolatban is. Befejeződtek az egyeztetések a gyártóval, aki októberben el is kezdte az első gép legyártását.

A H145M helikopterek beszerzése 2021-ben befejeződött, az utolsó, huszadik gépet is leszállították, a hajózó és repülőműszaki állomány átképzése megtörtént, a szerződésben foglalt logisztikai szolgáltatások hiánytalanul teljesültek.

A H225M helikopterek esetében gőzerővel folyik a gyártás előkészítése. A katonai GPS-ek beszerzése kapcsán ugyan többkörös tárgyalást kellett folytatnunk, de át tudtuk hidalni a problémát, így minden adott a terv szerinti gyártáshoz és az eszközök majdani átadásához.

A légvédelmi képesség területén folytatódtak a NASAMS, a SAMOC föld-levegő rakéta műveleti központ rendszereinek beszerzési eljárásai, a MISTRAL fegyverrendszert érintő korszerűsítési programok, az Airbus A319, a Zlin Z242L és Z143LSi repülőgépek rendszerbe kerülésével kapcsolatos feladatok végrehajtása, valamint a stratégiai UAS-rendszer kialakításának tervezése.

Milyen eredmények születtek a vezetési és irányítási szegmens tekintetében?

Több programot is indítottunk, ezek két fő terület, a stacioner és a tábori rendszerek irányába mutatnak. Előbbi esetében az MH KCEHH (Magyar Honvédség Kormányzati Célú Elkülönült Hírközlő Hálózata) állt a fókuszban, míg a tábori rendszereknél a még zajló beszerzések mellett átvettük a HUNTACCIS harcászati szoftver 2.2 változatát, amely lehetővé teszi majd, hogy a katonáink a műveleti területen az összes szükséges információnak valós időben legyenek a birtokában, és azt, hogy ezeket az adatokat továbbítsák is az elöljáró kötelékének. Emellett folyamatban van a Harris rádiók, az ELBIT harcászati rádiók, illetve mind a légi eszközeinkbe, mind a szárazföldi eszközeinkbe a speciális GPS-ek beszerzése is. A korszerű integrált felderítő platformnak a gyártó már elkészítette a prototípusát, amit át is vettünk tesztelésre. Ide tartozik még a 3D-s radarok beszerzése és rendszerbe állítása, ezeknek a technikai megoldásai véglegesnek tekinthetők, a program így ütemezés szerint halad.

Mik a fő irányok 2022-re?

A NATO és az EU képességfejlesztési folyamataiban aktívan részt veszünk és összefogjuk az MH tervezési feladatait, valamint készülünk a következő NATO tárgyalásra. Hasonlóan kiemelt feladatot ad az, hogy Magyarország a visegrádi országok soros elnöki tisztjét is ellátja. Nagyon komoly szakmai tevékenység folyik a V4 védelempolitikai vonalán, - magyar kezdeményezésre - immár a képességigazgatók hatékony részvételével. Ennek az integrált csoportnak szervezzük meg májusban az újabb találkozót, illetve tárgyalást annak érdekében, hogy egyeztetni tudjuk a fejlesztési terveinket, és bemutathassuk új kezdeményezéseinket. Az önkéntes tartalékos rendszerben szeretnénk a már említett újabb öt területvédelmi ezredet létrehozni, hiszen azzal gyakorlatilag a teljes ország lefedetté fog válni az ÖTR vonatkozásában.

A szárazföldi fejlesztéseknél a megkötött szerződések teljesülését követjük nyomon, illetve irányítjuk azok megvalósulását, hiszen a szakmai tevékenység a szerződések megkötésével nem ér véget, sőt akkor kezdődik egy újabb már teljesen más jellegű szakmai tevékenységet kívánó fejezet.

A légierőnél is folytatjuk a megkezdett munkát, elsődlegesen már a H225M-ekre koncentrálunk, napi szinten tartjuk a kapcsolatot a gyártókkal és az illetékes szervezetek képviselőivel. A KC-390 rámpás géppel kapcsolatos feladatokat is végezzük, érkeznek be a radarok, és karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy a légvédelmi eszközöket is rendszerbe állítsuk.
A vezetési és irányítási szerződésekkel kapcsolatban folyamatosan figyelemmel kísérjük azok teljesítését, állandó szakmai koordinációt végzünk, melynek eredményeként megteremtjük az MH vezetését biztosító, korszerű infokommunikációs rendszerét. Utóbbi szempontjából kiemelt figyelmet fordítunk a Regionális Különleges Műveleti Komponens Parancsnokságra és a Közép-európai Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság infokommunikációs feltételeinek biztosítására is.

Tovább végezzük a beérkező új eszközök és a harcvezető szoftverek összehangolását, irányítjuk a rendszerintegrációs folyamatokat. A rendszerintegráció, ami a beszerzett haditechnikai eszköz és a beszerzett infokommunikációs eszköz összeillesztését jelenti, rendkívül komplex és szerteágazó feladat, millió buktatója van, így infokommunikációs területen ezt érezzük a 2022-es esztendő egyik legnagyobb kihívásának.

Hogyan állnak a szervezeti racionalizációval?

A 2022-es év egyik kiemelt feladata az lesz, hogy a Magyar Honvédség struktúrája tekintetében egyfajta racionalizációt hajtsunk végre. Dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagynak, a Magyar Honvédség parancsnokának határozott célja, hogy – csökkentve a bürokratikus adminisztrációt – növeljük a „harcoló” és alapfeladatokat végrehajtó katonai szervezetek számát. Véget kell vetni a vezető szervek és a végrehajtó elemek számában mutatkozó egyensúly eltolódásnak.

Ez elég nagy átszervezést jelent.

Nem egyszerű, de világos és érthető feladat: úgy átalakítani a magyar haderőt, hogy minél több végrehajtó elem legyen benne. Az ésszerűsítési tevékenységnek része lesz az is, hogy a kisebb létszámú szervezeti elemek integrálódnak hasonló funkciójú, de nagyobb létszámú szervezetbe, így megszűnnek azok a törzs és adminisztratív funkciók, amiket a kisebbnél is létre kellett hozni annak idején. Amennyiben ilyen módon integrálunk szervezeteket, akkor csökkenteni tudunk az adminisztratív létszámot. Ha az alakulatoknál az így felszabaduló létszám terhére és humán erőforrás révén egy plusz századot vagy egy zászlóaljat létre tudunk hozni, már nagyot léptünk előre. Teljesen logikus cél ez, hiszen, ha csak a pandémiás helyzetet vagy a déli határon szolgálatot teljesítők feladatait nézzük, láthatjuk, mekkora szükség van felkészített, jól kiképzett katonákra az alapfeladataik ellátásán túl is. Ez a szemlélet természetesen maga után vonja az egyéni felszerelés meglétének és színvonalának kiemelt fontosságát is, hiszen a katona maga az alapképesség. Ha ő nem rendelkezik a legjobb egyéni felszereléssel, akkor éppen az az alap gyengül, amire minden mást építhetünk.

Mi történik abban az esetben, ha a betervezett forrásokon felüli összeg jelenik meg a programban? Mennyire tudnak rugalmasak lenni, alkalmazkodni a hirtelen változáshoz?

A lehetséges plusz források tekintetében tervezési és megvalósítási szempontból is abszolút rugalmasak vagyunk, bár a haderőtervezés egyik legnagyobb kihívása az, amikor egy biztonságosan és részletesen megtervezett utat kell módosítani, hiszen a terv egyetlen szegmensének a megváltoztatása az egész terv megváltozását jelentheti. De ennek a kihívásnak megfelelni, készen állni a változtatásokra, mindannyiunk életfelfogása és alapfilozófiája is, éppen ezért az azzal járó plusz idő és energiaráfordítás senkinek nem jelent kifejezett problémát, sőt ilyen körülmények között eredményes munkát végezni még nagyobb büszkeség, ráadásul mindenkinek jó a végeredmény szempontjából. A hosszú távra készült tervek sajátossága, hogy nehéz a rövid távon bekövetkező változásokat előre kódolni és figyelembe venni. Miért is kellene várni például 2028-ig egy eredetileg arra az időpontra tervezett képességépítéssel, beszerzéssel, ha a szükséges forrás rá éppen most áll a rendelkezésre?

Most egy tetszőleges évszámot említett, de valójában meddig terveznek a haderőfejlesztési programmal?

Ez a program messze túlmutat a haditechnikai eszközök modernizációján. Tartalmaz mindent, ami a haderő képességeit érintheti, beleértve a gondolkodásmódot, a struktúrát, az infrastruktúrát, a kiképzést és képzéseket, valamint a mentalitást is. A program előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb, hogy már régen nem az eredetileg megjelölt 2026-os kitekintésű terven dolgozunk, hanem sokkal messzebb tervezhetünk. Figyelembe véve az eddigi képességfejlesztéseket, az előttünk álló feladatokat, a képességösszetevők kialakításának jelenlegi és tervezett helyzetét, ismerve a kormány hosszú távú forrásprognózisát, jelenleg ott tartunk, hogy befejeztük a 2022 és 2031 közötti stratégiai tervezési feladatainkat. Az idő előrehaladtával pedig természetes, hogy a tervezési dátumok is egyre inkább a jövőbe mutatnak.