A kőkráter mélyén ürítették ki a tárakat
Szöveg: Szurmay Zoltán õrnagy | 2010. január 19. 8:12Holdbéli tájon, egy külszíni bányában tartott éles, harcászattal egybekötött könnyűlövész lőgyakorlatot a KFOR Kontingens lövész századának első szakasza. A helyszín a KFOR által használt kisnicai lőtér, egy óriási sziklatölcsér volt, melynek 400 méteres felső átmérője és ehhez képest 200 méter mélyen fekvő feneke ideális terepnek bizonyult.
A gyakorlat célja az volt, hogy minden szakasz legalább egyszer hajtson végre szakasz-kötelék lőgyakorlatot annak érdekében, hogy a parancsnoki állomány, illetve a szakasz vezetése a teljes kötelék együttes alkalmazásakor a gyakorlatban is vizsgázzon, biztosítva a készségek szintentartását.
Megérkezésükkor, egy kilométerre a bányától, szakasz összpontosítási körletet foglaltak el. Az előírásoknak megfelelően már itt táblák, zárószalagok figyelmeztették a helybelieket a veszélyekre. Tabányi Viktor főhadnagy, a szakasz parancsnoka, a kijelölt parancsnoki állománnyal, és Somodi Zoltán főhadnaggyal, a lövészet vezetőjével parancsnoki felderítésre indult. Ezalatt Pap Zsolt főtörzsőrmester szakaszvezénylő készítette fel a missziósokat. Otthon, a katonák többsége, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljnál szolgál.
A védelmi terepszakasz elfoglalása és a tartalék tűzcsoport elhelyezését követően adták ki a tűzparancsot. Huszonhat karabély és három géppuska szólalt meg egyszerre. A kőkráter visszhangzott a sorozatok zajától. A terep adta feltételeknek megfelelően, vonalban helyezkedtek el. A feltételezett ellenséget imitáló céltáblákat, és a színes léggömböket 3–400 méterre helyezték ki. A szakaszparancsnok nyomjelző lövedékkel jelölte meg az ellenséges erők fészkét, hogy tűzösszpontosítással kényszerítsék meghátrálásra őket. A program szerint azonban kitörtek, közeledtek, ezért a KFOR szakasz a rajonkénti elszakadást is gyakorolta. Elfoglalták a másodlagos terepszakaszt. A parancsnok „aknavető" tűztámogatást kért, elvégezték a tartalék előre mozgatását, csatlakozását, és intézkedtek a lőszer utánpótlására.
A feladatsort nehezítette, hogy meglepetésszerűen sebesülteket jelöltek ki. Az ilyenkor szokásos eljárásnak megfelelően, az ellátásra szorulóknak, bajtársaik, a nem szervezetszerű egészségügyi katonák adtak elsősegélyt, akik hátizsákjukban nagyértékű egészségügyi felszerelést vittek magukkal. A sérülteket úgynevezett sebesültgyűjtő fészekbe vitték. A harcászat során a parancsnoki állomány Motorola és PRC-138-as rádiókkal tartotta a kapcsolatot. Adó-vevők voltak a tartaléknál és a felderítőknél.
A lövészet lezárását követően Tabányi Viktor és Somodi Zoltán értékelte az állomány tevékenységét, a feladat végrehajtásának színvonalát. Eredményesnek tartották, és kiemelték, hogy az ismeretlen terepen jól teljesítettek a kontingens békefenntartói.
