A kolumbiai vadászpilóta képzés jövője

Azzal a nem várt fordulattal, hogy a Kfir flottáját nyugdíjba küldi (legutóbb az eladóvá váló dán F-16-osok kapcsán merült fel az ország neve, mint lehetséges vásárló), Kolumbia megmutatta, mennyire komolyan gondolja a légiereje modernizálását. A Kfir-ek leváltása mellett ez a fiatalító program magában foglalja a nemzetet több mint 50 éve szolgáló T-37-es sugárhajtású repülőgépek nyugdíjba vonulását is.

A T-37-esek 1968-ban álltak hadrendbe Kolumbiában, miután megvásárolták az első tízdarabos tételt. Ezt követően még 27 darab használt T-37B-t is vásároltak. Az évek során a T-37C sugárhajtású repülőgépeket fokozatosan kivonták a rendszerből, és a mai napig csak egy tucat repülőgép maradt üzemben. A sárkányok és a hajtóművek kora, valamint a pótalkatrészek, különösen a katapultülésekbe való patronok beszerzésének egyre nehezebbé válása a típus működését veszélyeztette és egyre drágábbá tette, így elérkezett a számvetés és az új kiképzőgép beszerzésének ideje.

A T-37-esekre hárult az a feladat, amit az Embraer T-27 Tucano kiképzőgépektől vártak – a fiatalabb típus képtelen volt átvenni az „öreg” T-37-esek feladatát, annyira nem haladt előre a modernizációs programja. A T-27-es új display-ei egyre késtek és az új futóművel kapcsolatos problémáktól is szenvedett. Emellett a munkálatok költsége jelentősen meghaladta a tervezettet, ami a program lelassulását eredményezte. A T-37 kénytelen volt a haladó pilótaképzésben átvenni a Tucano-k helyét, és 2020 elejéig több órát repült, mint a Tucano - annak ellenére, hogy jóval korosabbak a brazil kiképzőgépnél.

A kolumbiai légierő a T-27-est és a T-37-est egyaránt használja azon pilóták továbbképzésére, akik már túl vannak a Cessna T-41 és CIAC T-90 Calima-n történő alapkiképzésén. A T-27 vagy T-37 után átváltanak a Cessna A-37-re vagy az Embraer AT-29B Super Tucano-ra, mielőtt elkezdenék repülni a Kfir vadászgépet.

Noha kézenfekvő választásnak tűnhet az, hogy a régi kiképzőket lecserélik az Embraer Super Tucanóra, amely évek óta szolgál a kolumbiai légierőnél, azonban „szolgálati érdekből” ezeket a modern gépeket inkább támadó szerepkörben alkalmazzák, semmint kiképzőnek. Ezen túlmenően - mivel a T-27 a köztes fázishoz való - a légiharc fázishoz a sugárhajtású kiképzőgép előnyösebb a hatékonyság és a költségek szempontjából.

Bár a turboprop lehetővé teszi a pilóták számára, hogy megtanulják a légiharc alapjait és a legújabb generációs rendszerekkel dolgozzanak, nem rendelkezik a sugárhajtóműves gépek sebességével (sem manőverezésben, sem gyorsulásban), és nem képes függőleges légiharcot végrehajtani.

Ez az oka annak, hogy manapság a legtöbb légierő egyetlen, ám fejlett kiképzőgéppel végzi a kiképzést. Ez megadja az új pilótáknak azt a reakciókészséget, amelyre szükségük van az „igazi” vadászrepülőgép repülése során. Ez az oka annak, hogy Kolumbia néhány éve nagy teljesítményű kiképzőgépeket keres - mint például a Leonardo M-346. Tekintettel arra, hogy a kolumbiai légierőnek hamarosan le kell cserélnie a Cessna A-37 könnyű harci repülőgépeket is, az M-346 harci változata, az M-346FA nagy előnyöket kínálhat a flotta racionalizálására, valamint további képességeket is adhat hozzá.

Mivel Kolumbiának az elmúlt években konvencionális fenyegetéssel is szembe kellett néznie, az aszimmetrikus hadviselés mellett a légvédelmi képesség javítására is szüksége van. Éppen ezért a kolumbiai légierő célja egy olyan sugárhajtású kiképzőgép rendszerbe állítása, amely a levegő-föld mellett levegő-levegő harci képességekkel is büszkélkedhet.

Az M-346FA hét külső rögzítési ponttal rendelkezik, amelyekhez levegő-levegő és levegő-föld fegyverek széles választéka függeszthető, valamint modern rendszerekkel, érzékelőkkel és felszerelésekkel rendelkezik, mint például a Grifo radar. Ráadásul egyike azon kevés kiképző repülőgépeknek, amelyek légi utántöltési képességgel büszkélkedhetnek.