Az első világháború idején a katonák emléktárgyak készítésével szerették volna elviselhetőbbé tenni a körülményeket. A hadifogságba esett katonák mellett a frontvonalban harcoló bakák is gyakran fordultak az alkotás eszközéhez, ezért a lövészárkokban különböző hadianyag hulladékokból készítettek tárgyakat. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) „Magyarország a Nagy Háborúban, 1914–1918” című állandó kiállításán látható darabok az ő történetükről is mesélnek. A lövészárkok művészetréről dr. Závodi Szilviával, a Hadtörténeti Múzeum tudományos titkárával beszélgettünk.
A fronton az emléktárgyak jelentős része az állóháborúban, a lövészárkokban készült. „Amikor épp nem harcoltak, a katonák elfoglaltságot kerestek maguknak, ezzel elviselhetőbbé téve a körülményeket. Ha idejük engedte, olyanok is elkezdték a kezükbe kerülő tárgyakat faragással díszíteni, akik a civil életben nem foglalkoztak művészi tevékenységgel. Ugyan egyszerűbb a fát megmunkálni, a lövészárkokban adott volt egy másik alapanyag, a hadianyag hulladék. A leggyakrabban a visszamaradt sárgaréz lőszerhüvelyekből készítettek vázát, amely sok otthonban ma is megtalálható. Ahogy minden ember különböző, így más-más mintázatok, illetve feliratok díszítették a vázák felületét. Voltak kifejezetten emelkedett művészi értékkel bíró emléktárgyak, illetve egyszerűbbek is, amibe csak néhány apró virágot vagy pár szót karcoltak” – árulta el Závodi Szilvia.
űGyakran az egész hengertestet díszítették, máskor rövidebbre vágták a hüvely magasságát. Egyes darabokra alapmintát poncoltak szög és kalapács segítségével, illetve ár használatával különböző motívumokat alakítottak ki rajtuk. „Vannak egészen plasztikus vázák, amelyeken a minta kidomborodik. Az, hogy milyen szimbólumok jelennek meg az emléktárgyakon, a katona tehetségétől is függött. A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében is találhatók kiemelkedően megmunkált alkotások, amelyek arról árulkodnak, hogy a bakák között akár ötvös is lehetett. A tárgyak díszítésének módja általában követte hagyományokat, a népművészeti irányokat, ezért gyakran láthatók rajtuk rózsaszálak és virágfejek. Volt, amire a háborúra utaló szövegeket véstek, például az útvonalat vagy azt, melyik városokban járt az alkotó. Emellett a lőszerhüvelyekre csavarral különböző jelvényeket, gombokat erősíthettek. A felületük díszítésekor a lőszerhüvelyek belsejét gyakran megtöltötték szurokkal vagy homokkal, amely tartást adott nekik, addig amíg a mintákat elkészítették” – mondta, majd azt is elárulta, milyen további célja volt az alkotásnak.
„Az emléktárgyakat a katonák gyakran az otthonmaradt szeretteiknek készítették. Számos darabra rávésték, hogy kinek szánták. A szövegek között olvasható olyan felirat, mint: „Szeretettel Édesanyámnak” vagy „Szeretettel feleségemnek”, esetleg egy női keresztnév, aki feltehetően az adott katona menyasszonya lehetett. Ritkán fordult elő, hogy a készítő a saját nevét is belevéste vagy azt, hogy melyik alakulatnál szolgált. Ezzel az információval azonban óvatosan kell bánni, mert olyan esetekről is tudunk, amikor a baka a hozzátartozójának szánt ajándéktárgy elkészítésére az egyik ügyesebb kezű katonatársát kérte meg. Tehát nem biztos, hogy a tárgyon szereplő név a készítőt jelöli” – hangsúlyozta.
A lőszerhüvely-vázák kiválóan megmunkált darabjait feltehetően nem a lövészárkokban fejezték be. „Egyeztettünk egy restaurátorral, aki eloszlatta azt a romantikus elképzelést, hogy a harcok között a lövészárokban ülő katona professzonális módon tudott volna vázát készíteni, ezért ezt a képet árnyalni kell. A kiválóan megmunkált lőszerhüvely-vázákat, valamint a megvágott emléktárgyakat valószínűleg a front mögött lévő fegyver- illetve gépjavítóműhelyekben, komolyabb eszközökkel vagy gépekkel készítették el. Az azonban elképzelhető, hogy a lövészárokban a katona már belevéste az elképzelését arról, hogyan akarja kidolgozni a tárgyat, amit később a műhelyben fejezett be” – mondta.
A lőszerhüvelyekből a vázák mellett gyufaskatulya-, illetve hamutartók is születtek. Vörösréz vezető gyűrűkből pedig karperecek készültek. Emellett a katonák más alapanyagokat is felhasználtak. „A fegyveralkatrészek között alumínium is maradt hátra. Ezekből a legtöbbször kalapáccsal gyűrűket formáltak, amelyeket olykor rézdarabokkal díszítettek. A fémhulladékokból papírvágó kést, képkeretet, illetve a lőszerek anyagából öngyújtót készítettek. Magángyűjteményekben megtalálhatók még só- és borsszórók, emellett különböző harckocsi-, hajó-, illetve repülőmakettek” – tette hozzá.
Az emléktárgyakat maga a készítő vagy bajtársa vihette haza a háborút követően, illetve szabadságolás esetén. A lőszerhüvely-vázák számos ruhásszekrény tetején őrizték a háborút megjárt felmenők emlékét.
„Emlék a fogságból”
2022. március 12. 17:20
„Térképpé változott a takaró”
2022. március 13. 18:30