A mesterhármas után ráadásra készül

A sporttal mikor és hol kezdtél el foglalkozni?

Már a középiskolás koromban is sokat sportoltam, de a katonai főiskolán kezdtem el a rendszeres edzéseket. Több szakosztályban próbálkoztam a kosárlabdától a tollas labdáig és közben rendszeresen indultam a katonai sportversenyeken. Talán akkor fertőződtem meg, amikor 1998-ban a főiskolán az MH járőrversenyre egy nagyon jó csapat jött össze és az igazán nagy nevekből álló csapatokat megelőzve elsők lettünk. Ez az élmény adott nekem erőt és biztatást a további versenyzésekhez.

Mi volt az, ami szerinted segítette még a versenyzői pályafutásodat?

Most néhány év távlatából látom, hogy óriási szerencsém volt a parancsnokaimmal, mert még ahol szolgálatot teljesítettem mindenütt támogattak a sportolásban és ez tette lehetővé a folyamatos felkészülést és a versenyeken való részvételt. 1999-ben végeztem a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola elektronikai harc szakán. Első beosztásba Kiskunfélegyházára kerültem, ahol a törzsfőnököm a helyi Honvéd SE elnöke volt, ezért teljes támogatást kaptam ahhoz, hogy sportolhassak. 2001-ben szűnt meg az alakulat és Tatára helyeztek a híradó századhoz, századparancsnok helyettesnek. Hamarosan megbíztak a testnevelő tiszti feladatok ellátásával, majd később kineveznek dandár testnevelő tisztnek. Itt voltak azok az évek, amelyek meghatározóak voltak a sport pályafutásomban.

Mitől voltak meghatározók ezek az évek?

Ezekben az években tudatosult bennem, hogy ha a honvédségi sportversenyeken eredményeket akarok elérni, akkor a futóteljesítményemet kell növelni, ugyanis a három fő számban, a mezei futásban, a katonai háromtusában és a járőrben, meghatározó a futó erőnlét. Ezt a törekvésemet segítette az, hogy Tatán megismerkedtem Rózsavölgyi Istvánnal, aki hivatásos katonaként nagyon sok sikert ért el futásban, elvállalt mint edző és kimondottan nekem, kitűnő edzéstervet dolgozott ki. Új edzésmódszerekkel ismertetett meg, amelyek ugyan nagyon fárasztók voltak, de sikerre vezettek. Az 2002-es évtől a korosztályomban zsinórban nyertem meg a négy ezer méteres bakancsos mezei futóversenyeket. Ezen kívül jöttek még a jó eredmények a háromtusában is, mert a lövészettel szintén hamar megbarátkoztam, valahogy gyerekkorom óta érdekelt a lövészet is. Tatán járőrben az elején, csak fegyverhordozó voltam.

Ez konkrétabban mit jelentett?

Mivel jól bírtam a fizikai megterhelést én voltam a csapatnak az első számú embere, aki átvett szerelvényt, vagy fegyvert azoktól, akik elfáradtak. Később, mivel a honvéd szakosztályban tájfutással is foglalkoztam, megtanultam a terepen való tájékozódás minden fortéját, egy idő után már csapatkapitányként vittem a versenyeken a járőröket.

Mikor kerültél a jelenlegi alakulatodhoz és milyen itt a sportélet?

A 2007-es átszervezések során ajánlották fel a zászlóaljnál a kiképzési részlegvezető helyettes, sporttiszti beosztást. Újra szerencsés helyzetbe kerültem, mert a parancsnokunk, Szombati Zoltán mérnök ezredes minden segítséget megadott a sportolói munkámhoz. A szolgálati feladataim mellett edzhetek, készülhetek a versenyekre és lehetőséget kapok a versenyekre történő utazásokhoz is. Arra nagyon büszkék vagyunk, hogy idén az ún „kis csapatok" közül minket, senki nem előzött meg. A zászlóalj létszáma a többi alakulathoz képest igen alacsony, ezért nehezebb is egy-egy versenyre embereket küldeni, mint egy dandár szervezetnek. De itt helyi szinten is helyt álltunk, mert az általunk szervezett helyőrségi sportbajnokságon idén megszereztük az első helyet. Ezen a bajnokságon 15-20 csapat szokott részt venni, a katonacsapatokon kívül itt vannak a katasztrófavédelem, a büntetés végrehajtás és a rendőrség csapatai is.

Mi az ami, az eddig sportélményeidből felejthetetlen volt?

Talán az, hogy két alkalommal 2003-ban és 2007-ben részt vehettem a Katonai Világjátékokon. Az első Szicíliában volt, ahol a maratoni futásban a középmezőnyben, a második alkalommal Indiában a háromezer méteres gátfutásban a 18. helyen végeztem. Tudni kell azt, hogy ezekre a versenyekre nagyon sok országból profi katonasportolók jönnek. Ezt jelzi az is, hogy legutóbb Indiában három atlétikai világcsúcs is született és ebből az eredményből már látható, hogy nagyon erős mezőny van jelen ezeken a versenyeken.

A sport és jövőd hogyan alakulhat?

Napjainkra a sport és a katonai szolgálat nagyon összefonódott. Idén végeztem el a testnevelési egyetemet és testnevelő tanári diplomát szereztem. Továbbra is tagja vagyok a tatai Honvéd SE-nek, ahol tájfutóként sportolok és ezt nem is szeretném abbahagyni. De az itteni Honvéd szakosztálynál is edzek és ha tehetem rendszeresen járok a versenyeikre. Egy évem van még ebben a korosztályban és szeretnék bajnokként átmenni a seniorokhoz. Az elkövetkezendő években jó lenne bejutni a katona válogatottba is és amíg hobby szinten tudom, folytatom a sportot és tovább gyűjtöm a trófeákat.