A mi feladatunk

Szalay-Bobrovniczky Kristóf úgy fogalmazott: Magyarország „háborúban született, fegyverrel szereztük meg és fegyverrel is védtük meg”, ezért a magyar katona olyan természetes része a magyarság életének, mint a lélegzetvétel. Felhívta a figyelmet az emlékezés fontosságára. Úgy fogalmazott: miközben megadjuk az előttünk járóknak a tiszteletet, mi magunk is épülünk ebből a tiszteletadásból, és a példák, amelyeket magunk elé állítunk, sokat mondanak arról, mit tartunk fontosnak a szolgálatban, vagy hogy milyen módon tesszük fel a kérdéseket és hogyan keressük a megoldásokat a mindennapi problémákra.

A miniszter felidézte: a hidegháború végével felcsillant annak az illúziója, hogy nem lesz többé háború, nem lesz szükség hatalmas hadseregekre, drága fegyverekre, kiképzésekre, katonákra. Ma már világosan látjuk, hogy a terrorizmus elleni világméretű küzdelem, a kisebb helyi háborúk csak az előjátékai lehettek a világ hatalmi berendezkedése átrendeződésének – fogalmazott. Megjegyezte: ennek legvilágosabb és kézzelfogható példája az Ukrajnában többszázezrek életét követelő orosz-ukrán háború. Ezért szükségünk van nekünk, magyaroknak is olyan haderőre, amely biztosítja, hogy a magyar emberek nyugodtan alhassanak, mert vagyonuk, kultúrájuk, nyelvük, gyermekeik biztonságban vannak. Ez a mi feladatunk – mondta, hozzátéve, ennek érdekében sok mindent tettek már.

A tárca vezetője példaként említette, hogy az elmúlt két évben a honvédtiszteknek 37,5 százalékkal emelkedett az illetményük. Folyamatos a honvédség „átfegyverzése”, érkeznek a „nagyvasak”, a harckocsik, páncélozott gyalogsági harcjárművek, tüzérségi eszközök, helikopterek. Új alakulatokat hoznak létre, épül a nehézdandár, és egymás után állnak fel a területvédelmi tartalékos ezredek. Megújultak a szolgálatteljesítés keretei, amellyel a rugalmas hadrafoghatóság, az alapos és életszerű kiképzés, a felesleges bürokrácia csökkentése került a fókuszba, és amellyel az állományilletékes parancsnokok kapnak soha nem látott felelősséget és lehetőséget – sorolta a miniszter, jelezve azt is, az 55. életévüket betöltött katonák pedig aktív életük végéig állami szolgálatban maradhatnak.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte: Magyarország mindent megtesz azért, hogy megőrizze a békéjét, ehhez pedig olyan katonák kellenek, akik elkötelezettek és hűek a hazájukhoz, akik Szent István szavai szerint „országunk védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói”.

„Magyarország volt és van. Az, hogy milyen lesz, az most a mi nemzedékünkön múlik” – hangsúlyozta a miniszter.

Dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke köszöntőjében párhuzamot vont az államalapítás kora és a ma haderőfejlesztései közt. Úgy fogalmazott, egy „hadikultúra-váltás kezdődött-fejeződött be abban az időszakban, és az így szoktuk mentalitást, már abban az időszakban is el kellett engedni”. Ahogy akkoriban az újdonságnak számító nehézlovasság felállítása hozta meg István győzelmét és végső soron az államalapítást, úgy a most zajló haderőfejlesztés a záloga mai ezeréves államunk védelmének.

A vezérezredes hangsúlyozta, korábban a különféle missziókban való részvétel miatt volt sikeres a honvédség, de ma háború van a határaink mentén, így a haza védelme már nem elvont eszmék melletti kiállást jelent, hanem nagyon is kézzelfogható dolgokét. A haza a nagyszülők sírja, a gyerekeink nevetése, a Balaton, azok az olimpián résztvevő sportolók, akikért szurkoltunk. Épp ezért valós tétje van a hadsereg 6-7 éve kezdett átalakításának – mondta dr. Böröndi Gábor.

Az átalakításról szólva a Honvéd Vezérkar főnöke két dolgot emelt ki, a hadsereg „társadalmasítását”, és az ütőképességet. Napjainkban is a területvédelmi erők toborzásával zajlik a társadalmasítás: „magyar állampolgárok, fiatalok, középkorúak, idősebbek jelentkeznek, hogy önként, szabadidejükben megvédjék a hazát”. Az ütőképességről szólva elmondta, hogy a magyar emberek, a magyar kormány komoly felelősséget raktak katonáink vállára azzal, hogy a költségvetés jelentős hányadát fordítják honvédelmi kiadásokra, köztük a haderőfejlesztési programra.

„Ahogy szokták mondani, van pénz, fegyver, paripa, de a legfontosabbak önök, mi, akik kezeljük, vezetjük, irányítjuk a hadsereget. Óriási a felelősségünk és vissza nem térő lehetőséget kaptunk, hisz megkezdődött egy új hadsereg felépítése. Nem foghatjuk a külső körülményekre, vagy másra, ha nem vagyunk sikeresek. De bízom önökben, tudom, hogy képesek vagyunk végrehajtani, még akkor is, ha ez számos lemondással jár. Ahogy a ludovikás elődeink mondták: a hazáért mindhalálig!

A rendezvényen kinevezésekről, előléptetésekről szóló határozatokat ismertettek, valamint kitüntetéseket, elismeréseket adott át a miniszter, dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, valamint Tajti Norbert vezérőrnagy, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatója.