A „nagymacskák” után „pápamobil” is érkezik Tatára

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként lízingelt első két, magyar felségjelű és magyar „tereptarka” színre festett Leopard 2A4HU típusú harckocsi július végén, a harckocsizók fegyvernemi napján, hatalmas sajtóérdeklődés közepette mutatkozott be a tatai dandár laktanyájában. Azóta több alkalommal érkeztek trélerek Németországból a Vizek Városába, hogy leszállítsák a Magyar Honvédség által lízingelt tucatnyi lánctalpast. „Eddig nyolc Leopard érkezett meg Tatára, kettőt még novemberben várunk, kettő pedig december első hetében érkezik Ezekkel lesz teljes a »flotta«. Az eszközök beérkezésével párhuzamosan pedig infrastrukturális fejlesztéseket is elvégeztünk a laktanyában: felújítottunk két tárolóhangárt és üzembe helyeztük a karbantartó sátrat is” – összegzi az elmúlt hónapok eseményeit Lőrincz Gábor dandártábornok.

Lőhetnek a Leopardok Szomódon

Az MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka hangsúlyozza: jól halad a katonák felkészítése az új típusú lánctalpasokra. Ausztriában már befejeződött az új harckocsivezetők kiképzése. „Ők hamarosan végrehajtják az osztályba soroló vezetési gyakorlatot, azaz megszerzik jogosítványukat erre a típusra. Később pedig ők tanítják majd meg a zászlóalj többi harckocsivezetője számára, hogy miként kell irányítani az 55 tonnás harceszközöket” – árulja el Lőrincz tábornok, hozzátéve: az alakulat vezetési pályája megfelel erre a célra. Bár az akadályelemek szélességét meg kell növelni – hiszen a Leopardok 24 centiméterrel szélesebbek, mint a T-72-esek – a pályán teljesítendő követelményeken nem kell változtatni.

A dandártábonok szerint az új haditechnikai eszközökre történő kiképzés jelenleg zajló, korai fázisának fontos eleme a harckocsik belövése, amit – a tervek szerint – ugyancsak végrehajtanak még novemberben. „Eleinte úgy tűnt, hogy csak a nullponti lőtéren tudunk majd lőni a Leopardokkal, azonban néhány szakértői csoport megvizsgálta Magyarország összes lőterét és megállapították, hogy az új harckocsi típussal biztonságosan lőhetünk a szomódi helyőrségi lőtéren is. Nyilván a lőtérutasítást újra kell dolgoznunk, és – főleg az első néhány alkalommal – a korábbinál is nagyobb figyelmet kell majd fordítanunk a baleset- és környezetvédelmi rendszabályok betartására, de a Leopardokhoz rendszeresített lőtéri gránátot használhatjuk az alakulat lőterén” – mondja a tábornok, hozzátéve: a döntés könnyebbséget jelent számukra, hiszen így majd nem kell kiképzési időszakonként többször is „megvonatoztatni” a harckocsikat.

„A közhiedelemmel ellentétben a harckocsizók szeretik a vasúti szállítást. Nagyobb méretű harckocsizó alegységet ugyanis soha nem mozgatunk máshogy, mint vasúton. Én magam is úgy gondolom, hogy a kiképzés szempontjából hasznos dolog évente egyszer-kétszer vasúti szállítást végrehajtani. Ennek ellenére könnyebbség az, hogy a szomódi lőtéren is lőhetünk, hiszen így, hogy nem kell napokon keresztül át- és visszacsoportosítani a lánctalpasokat, rövidebb idő alatt végre tudjuk hajtani a lövészetet. Nehézség ugyanakkor az, hogy a laktanyából a gyakorlótérre és onnan a lőtérre vezető hadiutat keresztezi az az 1-es számú főút. Eddig ez azért nem jelentett problémát, mert a főút alá épített, általunk csak harckocsiátjárónak nevezett alagúton keresztül ki tudtuk juttatni a gyakorlótérre a T-72-esinket. A Leopard 2A4 azonban jóval magasabb és szélesebb, mint az eddig használt lánctalpas, így nem fér el az átjáróban. Emiatt az új eszközöket csak »lábon«, útzárral, a főúton és a vasúti pálya fölötti felüljárón keresztül tudjuk csak kijuttatni a gyakorlótérre. Ráadásul egyesével, mivel a felüljáró maximális teherbírása 80 tonna. Tudomásom szerint kormányzati szándék van arra, hogy átépítsék a felüljárót, mégpedig úgy, hogy elbírja a Leopardokat és az alakulathoz hamarosan érkező önjáró tüzérségi lövegeket is. Szerencsére a »nagymacskák« gumibetétes lánctalpakkal rendelkeznek, ami lehetővé teszi az aszfalton történő közlekedésüket. Természetesen a harckocsi átjáró átépítése is elkerülhetetlen lesz, hiszen az érkező Lepard 2A7-esek, illetve a tüzérségi eszközök magasabbak még az A4-es harckocsiknál is” – mondja Lőrincz Gábor dandártábonok.

Az alakulat parancsnokától megtudjuk azt is, hogy terveik szerint 2021-ben hajtanák végre az egyéni szakfelkészítéseket, és a jövő év végére szeretnének eljutni a tűzpár- és a szakasz szintű felkészítésig, amelynek természetesen része az éleslövészet is. A terv az, hogy a jövő év végén a harckocsiirányzók és a parancsnokok teljesítik a számukra előírt egyéni- és iskolalőgyakorlatokat. „A Szomódon található helyőrségi gyakorló- és lőterünk szakasz szintig képes biztosítani a harcászati kiképzést” – jegyzi meg.

2023-ban jön el a „21. század”

Az egész folyamat végén természetesen az a cél, hogy felkészített, kiképzett harckocsizók és kiszolgáló állomány várja a sokat látott T-72-esek váltására érkező típust, a Leopard 2A7-et. „Az idén átvett A4-esekkel – mint kiképző típussal készülünk fel a 21. századi színvonalat képviselő A7-esek érkezésére. A típus első példánya a tervek szerint 2023-ban érkezik Magyarországra. Amíg a T-72-esk és az A4-esek között valóban egy generációnyi a különbség, addig az A4-es és az A7-es között már más a differencia. Az A4-esek segítségével az elkövetkező években készség szinten megtanuljuk az új típus alapjait. Egy teljesen más gondolatvilágú a két eszköz. A T-72-es orosz, a Leopard pedig német fejlesztésű harckocsi, és ez a két fejlesztési irány mindig is eltért egymástól. Nézzük a legfontosabb különbségeket: a Leopardnak automata váltója van és a harckocsivezető sem a középvonalban ül, hanem attól kicsit eltolva. A T-72-essel ellentétben a »nagymacskában« nincs töltőautomata, a harckocsiágyú töltését a töltőkezelő végzi. Mindezt meg kell szoknunk. Meg kell tanulni az új harckocsit, az új kezelőszerveket. Ez azért egy jelentős váltás, ez több, mint egy típusváltás” – sorolja a parancsnok, kiemelve, hogy a Leopard 2-esek A4-es és A7-es típusa között már nincs ekkora különbség. „A harckocsi alapja ugyanaz, az A7-esben viszont lényegesen több az elektronika. A vezetési és irányítási rendszere mindenben megfelel a 21. század kihívásainak, a tűzvezető rendszere, valamint a lőelemképzés pedig teljesen automatizált. Az A7-esek megérkezésekor »mindössze« egy akkor már ismert harckocsitípus fejlettebb változatát kell megtanulnunk, azokat az eszközöket kell megismernünk, amelyek az A4-esekben nincsenek benne.”

Az A7-esek érkezéséig hátralévő időt nem vesztegeti el a dandár. Mint a parancsnok elárulja: az elkövetkező években meg kell építeni a típus tárolására alkalmas hangárt, és azt a tíz beállásos javítóműhelyt is, amely nemcsak az újonnan érkező eszközök, hanem az A4-esek karbantartására és kiszolgálására is alkalmas lesz. Mindezek mellett megépül a Leopardok számára kialakított „teljes kiszolgáló sor”, azaz a sárrázó, a mosó és az üzemanyagkút is.

Ha már szóba került az infrastruktúra, a parancsnok elárulja: még novemberben megkezdődik az alakulat ikonikus épületének számító Kupola felújítása is. Az alakulótér mögött álló jellegzetes építmény korábban is a harckocsi-zászlóalj katonáinak otthona volt, s a tervek szerint a jövőben is itt dolgoznának majd a „tankosok”; az épület másik szárnyában pedig a tüzérosztályt helyeznék el. Illetve az épület kap két új, „hátsó szárnyat” is, ahova a beszerzendő harckocsi-, illetve tüzérszimulátort építik majd be. A harckocsizók ebben költséghatékony módon gyakorolhatják majd az A7-esek kezelését, sőt még az éles lőgyakorlatok előtti felkészítésben is nagy szerepük lehet ezeknek az eszközöknek.

Mindezek mellett egy különleges szimulátor is érkezik majd Tatára. A „pápamobil”-nak becézett eszköz a Leopard 2-es harckocsik vezetésének gyakorlására szolgál; valójában egy olyan lánctalpas, amelynek a tornya helyén egy üvegfülke van. A kiképző innen tudja irányítani kiképzés alatt álló harckocsivezetőt és természetesen szükség esetén be is tud avatkozni.

Létszámában bővül a harckocsi-zászlóalj

Az infrastrukturális fejlesztésekre azért van szükség, mert a Klapka-dandár kötelékében működő 11. Harckocsi-zászlóalj létszáma – az új haditechnikai eszközök hadrendbe állításával párhuzamosan – jelentősen növekedni fog. A létrejövő új beosztások feltöltésére már megkezdődött a toborzás. „Az új fegyverekere, új eszközökre nyitott, a számítástechnikát valamilyen szinten ismerő és használni tudó, de mégis pszichikailag, fizikailag katonának való jelentkezőket keresünk a beosztásainkra. Sajnos a kezdeti tapasztalatunk az, hogy nem jönnek olyan számban, ahogy arra számítottunk. Illetve vannak olyanok is, akik sajnos nem felelnek meg harckocsizónak. Ez egy nagyon nehéz szakma, testileg és lelkileg is felkészültnek kell arra lenni, hogy egy nehéz, páncélozott testben hosszú órákat töltsenek el, bezárva” – mondja Lőrincz Gábor dandártábonok, hozzátéve: természetesen azokra a tapasztalt katonákra is számítanak majd a jövőben a zászlóalj munkája során, akik hosszú idő óta katonák. A legnagyobb kihívást az A7-esek leendő technikusainak megtalálása jelenti, az ő képzésük ugyanis hosszú éveket vesz igénybe.

Mivel a tervek szerint az utolsó Leopard 2A7 2025-ben érkezik majd meg Magyarországra, a T-72-eseket legalább eddig üzemben kell tartani – véli a parancsnok. A harckocsizók azt szeretnék, ha a szovjet gyártmányú lánctalpasok ezt követően is hadrendeben maradhatnának, hiszen akár kiképzőeszközként, akár átjárónyitóként, akár pedig az ellenerő századnál rendszeresített haditechnikai eszközként továbbra is használhatnák őket. Persze csak abban az esetben, ha sikerül egy kedvező konstrukciót találni a csehekkel vagy a lengyelekkel az alkatrészellátás tekintetében. „A szakma nagyon szeretné megtartani az A4-eseket is, amiket jelenleg csak lízingelünk. Az A7-esek rendszerbe állását követően rájuk, elsősorban mint kiképző eszközökre számítanánk” – jegyzi meg a beszélgetés végén Lőrincz Gábor dandártábornok.