A nemzeti hadimúzeum krónikája

A történelmi előzményeket felidéző fejezetből megtudjuk, hogy már a XVIII. század végén felmerült a magyar hadimúzeum alapításának gondolata, ám ez az óhaj nem teljesülhetett, s ezen a helyzeten még – 1867 után – a Magyar Királyi Honvédség létrehozása sem változtatott. Említést érdemel viszont, hogy 1917 elején IV. Károly, Tisza Istvánhoz írt egyik levelében már így fogalmazott: “Azon céltól, hogy a magyar katona hősiessége az utókor számára megörökíttessék, elismerésem jeléül indíttatva érzem magam Budapesten magyar nemzeti hadimúzeum és hadi levéltár létesítésére". Nos, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, az őszirózsás forradalom nyomán, 1918 novemberének elején, végre létrejött a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum.
A Hadtörténeti Múzeum megszervezésében és felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Aggházy Kamil ezredes (1881-1954), akinek élete – különösen a harctéri megrokkanása után – elválaszthatatlanul egybefonódott e katonai közgyűjtemény sorsával.
A rendkívül gyorsan gyarapodó hadirelikviák először a Mária Terézia laktanyában (a későbbi Kilián laktanya) halmozódtak. Hosszas keresgélés után a múzeum számára a budai várban lévő Nádor laktanyát jelölték ki, ahol végül – 1937. május 29-én, a hősök napján – 36 teremben megnyílt a kiállítás a látogatók előtt. Az épület földszintjén az 1680-1914 közötti időszak hadirelikviáit lehetett megtekinteni, az első emeleten a “Nagy háború" emléktárgyai sorakoztak, míg a másodikon a szakgyűjtemények kaptak helyet.
1943-ban “orosz teremmel" is bővült a múzeum. 1944-ben, amikor a rendszeres bombázások elkezdődtek, megkezdték a legértékesebb hadikincsek összecsomagolását. 1944 októberében elrendelték az intézmény kitelepítését. A 10 vagonba összezsúfolt értékes múzeumi anyag a somlóvári Erdődy-kastélyig jutott el.

A Budapest ostroma során súlyosan megrongálódott épület újjáépítését követően, a múzeum 1949. május 21-én nyitotta meg ismét a kapuit az érdeklődők előtt.
1958-ban az addig egy épületben, de önálló funkcionáló Hadtörténeti Intézetet, valamint a Hadtörténeti Múzeumot -Hadtörténeti Intézet és Múzeum néven – egyesítették.
Az elmúlt évtizedekben számos emlékezetes kiállítás fogadta a Hadtörténeti Múzeumot felkeresőket, melyek közül külön is említést érdemelnek “A magyar katonaviseletek száz éve", “A kézifegyverek története", “A honi hadiipar története" vagy a “Fényesebb a láncnál a kard" című tárlatok.
A Hadtörténeti Múzeum egyedi kincsei közé tartozik a fegyver, a lőszer, a zászló, az egyenruha, valamint a numizmatikai, a fotó-, a térképgyűjtemény, valamint a párját ritkító kéziratos emlékanyag-gyűjtemény. Ez utóbbi éppen úgy tartalmazza a “Pataki tömlöcben nyomorgó öt katona" Lórántffy Zsuzsanna fejedelem asszonyhoz címzett kérelmét, mint Guyon Richárd tábornok emigrációban írt leveleit, és a kiegyezés után kiadott honvéd végelbocsátó obsitos leveleket.
A képeslevelezőlap-gyűjteményben, sok egyéb mellett, megtaláljuk a humoros relikviákat is. Például Fritz Schünpflug (1873-1951) képeslaprajzai az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét karikírozzák, míg Pusztai Pál hatvanas években készült karikatúrái a “kiskatonákat" késztették mosolyra, kacagásra.
A múzeum számos ritkaságot tartalmazó könyvgyűjteményét a nagyrészt eredeti bútorokkal berendezett Aggházy-teremben őrzik, e helyiség egyben a Hadimúzeum Alapítvány székhelye is.
A nyolcvanöt éve alapított hadimúzeum munkatársai már a világ számos pontjára elvitték kiállításaikat, vannak olyan külföldi társintézmények, ahol rendszeres időközönként jelentkeznek újabb tártatokkal. A Hadtörténeti Múzeumnak napjainkban – többek között – működik fiókintézménye a Bolyai-főiskolán, Szicíliában, Szlovéniában; látványos Haditechnikai Parkja pedig Kecelen fogadja az érdeklődőket.
A ma Hadtörténeti Intézet és Múzeum néven közismert intézmény múltját és tevékenységét felelevenítve, nem szabad megfeledkezni a kutatók és az érdeklődők által sűrűn látogatott Hadtörténeti Könyvtárról, a Hadtörténeti Térképtárról, a Hadtörténelmi Levéltárról, a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztőségéről, a Központi Irattárról sem, illetve a nemzet történelmi adóságának lerovásában fontos szerepet betöltő Hadisírgondozó Iroda tevékenységéről.

Kacsó Lajos