„A régi magyar vitézség a huszárban született újra!”

A címben olvasható idézet, amely Szemere Bertalan tollából fakadt 1849-ben, méltán foglalja össze mindazt, amit a huszárságról gondolni, érezni érdemes. E gondolatvilágot élteti idén is XVIII. Nyíregyházi Huszártalálkozó, ahol mintegy félszáz hagyományőrző hívta életre a huszárkultuszt a Magyar Huszár szobránál. Szalay-Bobrovniczky Kristóf aláhúzta, hogy a magyar emberek életének, kultúrájának és az ezeréves magyar keresztény állam védelméhez békére, a békéhez pedig erőre van szükség.

„A mi feladatunk az, hogy ezt a katonai erőt felépítsük és garantáljuk az ország védelmét. Személyes ügynek tekintem ennek a folyamatnak a sikerét” – jelentette ki. Rámutatott arra, hogy a haza fegyveres védelmének ügyében régen nem látott társadalmi, politikai és költségvetési egyetértés és támogatás érezhető Magyarországon. Hozzátette, hogy a magyar költségvetés tartósan legalább 2 százalékot fordít a védelmi kiadásokra, aminek minimum 20 százalékát pedig fejlesztésre fordítják.

A tárcavezető a huszárságot éltető találkozón felelevenítette, hogy a magyar nemzet egy egész csapatnemet adott a világnak: a magyar huszárt, aki virtusáról Európa, sőt világszerte regéltek, gyönyörű magyar zsinóros huszáregyenruhájukat pedig sok helyen a mai napig is büszkén viselik. Szalay-Bobrovniczky Kristóf kijelentette: „a huszár több, mint egy lovas katona. A huszár mi vagyunk. A nemzeti karakterünk egyenruhába öltött lényege. Kreatív, eszes, gyors, öntevékeny és bátor, büszke és magabiztos. Ezek olyan adottságok, amelyek nem pusztán katonai erények, hanem a nemzetek közötti versenyben is versenyképességünk alapját jelenti.”

Szólt arról is, hogy néhány éve megalakult, idén pedig már huszárosztállyá szerveződött az az első modernkori lovasított alegység, akik büszkén viselik gróf Nádasdy Ferenc nevét és ezzel a legrégebbi – 1688-ban alapított - reguláris magyar ezred örökségét is. Megjegyezte, hogy ezzel azonban nem áll meg a huszárság újraéledése, hiszen a frissen felállított és továbbfejlesztett területvédelemnek is lesznek lovasított alakulatai, de, mint fogalmazott, a hivatásos haderő sem engedheti meg magának, hogy a legmagyarabb és talán legelitebb alakulat, ami ma hagyományosan erőszakos felderítést vagy nagy mobilitású különleges műveleteket hajt végre, ne jelenjen meg újra a Magyar Honvédség soraiban.

„Hamarosan ismét lesz modern, nem lovasított, fontos harcfeladatot ellátó huszáregység a Magyar Honvédségben” – szögezte le. Zárásul aláhúzta: „a magyar huszár újra él, és nagy jövő előtt áll.”

A megnyitóünnepség – amelyen mások mellett jelen volt dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke is – koszorúzással és a huszárok díszmenetével ért véget. A Honvédelmi Minisztérium tárcavezetője részt vett a huszártalálkozó részeként a Sóstói Múzeumfaluban szervezett honvédelmi családi napon is, amelyet elsősorban az egykori nyíregyházi és nyírteleki katonai szervezetek nyugállományú katonáinak és hozzátartozóinak rendeztek meg. Szalay-Bobrovniczky Kristóf itt örömének adott hangot, hogy az összetartó közösségek találkozóik útján egyre erősebbek lesznek és példát mutatnak a fiataloknak.

„A huszár. Hacsak hallom e nevet, lelkem emelkedik édes érzéssel. A huszár nevezet nemcsak hazánkban, de egész Európában, sőt egész világon egyértelmű a vitéz, a hős nevezettel. … A huszár egy gyönyörű virágszál, melly az elhúnyt magyar hősök sírjából kelt ki. … Oh huszár, huszár! te vagy a magyar szemefénye” – írta Szemere Bertalan 1849. február 17-én kelt lelkesítő röplapjában, hozzátéve, hogy míg egy huszár is él, bízik Magyarország szabadságában és a magyar nemzet tovább élésében. A néhai miniszterelnök és író minden bizonnyal ma örömmel telve járna-kelne Nyíregyházán, hiszen, amint jóslón meg is írta: a régi magyar vitézség – újra - a huszárban született újra.