A sport, a civil hivatás és az önkéntes tartalékos jogviszony

Az önkéntes területvédelmi tartalékos (ÖTT) hadnagy a civil életben a székesfehérvári Family Tree Triatloncsapatának vezetőedzője, ahol olyan ember- és családközpontú képzési rendszer működik, amiben a családok együtt, egy helyen, magas szintű szakmai és pedagógiai irányítás mellett, erős pozitív élményeket szerezve sportolhatnak hatékonyan. Emellett egyéni versenyfelkészítéssel is foglalkozik és sportolási tanácsokat is ad a 17. Területvédelmi Zászlóalj katonáinak. Zoltám mindezek mellett környezetvédelmi- és vízügyi technikus végzettséggel rendelkezik, illetve üzleti egészségfejlesztési vállalkozás társalapítója és munkatársa is egyben, aki ha lehetőséget kap, akkor szereti kamatoztatni a tudását.

De hogy fér össze ennyi hivatás? Erről beszélgettünk vele.

Hol hallottál először a tartalékos jogviszonyról?

2020 tavaszán, éppen a honvédelmi miniszter sajtótájékoztatóját néztem a TV-ben, ott beszélt a tartalékosok feladatairól, céljairól és a jövőbeli honvédelmi fejlesztésekről. Külföldön ez már régóta elfogadott és tisztelt szolgálati forma, ezért is örültem az itthoni lehetőségnek. Rögtön utánanéztem a feltételeknek. A területvédelmi szolgálati forma volt a legkézenfekvőbb, amit az edzői, sportolói és a céges egészségfejlesztő munkám mellett vállalni tudtam.

Miért jelentkeztél önkéntes tartalékos katonának?

A hazai triatlon egyik bölcsőjének is számító és jelentős katonai múlttal rendelkező dél-somogyi kisvárosból, Nagyatádról származom. Ez már önmagában elég motiváló erő lehetne. De a fő ok, hogy a nagypapám a második világháború honvédő harcai után, két évig szovjet hadifogságban volt. Keveset mesélt róla, de azt is keserűséggel. Most is emlékszem, mikor gyermekként hallgattam és láttam a szemében a hite vesztettséget és a hátrahagyottság fájdalmát. Már fiatalként azt éreztem, hogy az ő emléke előtt is tisztelegve, nekem is tennem kell valamit a hazaért, hogy más, jobb, erősebb és egységesebb legyen.

A másik ok csak az elmúlt néhány évben fogalmazódott meg. Élvonalbeli sportolóként, triatlonedzőként és sporttáplálkozás-előadóként is szem előtt vagyok, több mint 100 ember sportolásáért, irányításért, ha úgy tetszik vezetéséért felelek. Ezért két fronton is helyt kell állnom, hiszen mindamellett, hogy a versenyeredményeim hitelt adnak, az edzői felelősségem is óriási. Minden nap közvetlenül hatok az emberek széles körére a munkámmal, pedagógiámmal, de a posztjaimmal is. A felhígult sportszakmának, de a közösségi média hamis értékközvetítésének is köszönhető, hogy az identitásválsággal küzdő, célokat és hajtóerőt nehezen találó fiatalok, helyes irányt találjanak az életben. Az ő sokoldalúan kompetens, sportoló emberekké való nevelése is az egyik kiemelt feladatom. Ez nagyban fedi a hazafias nevelés elveit is. Ezt hitelesen átadni, nagy adag önismeret, empátia, tisztelet, hit és szilárd értékrend is szükséges. A jelenlegi háttér adta lehetőségekkel is szerettem volna, ha a sporton kívül a Magyar Honvédséget is tudom ezzel segíteni. Azt hiszem ennél nemesebb célok, kihívások nem is kellenek.

Kérlek, mesélj kicsit a sportolói, versenyzői oldaladról!

Közel 30 éve triatlonozom, ami még túrógombócból is sok. Top 10-es hosszútávú specialista vagyok, 18 ironman-el és kétszer ennyi középtávú triatlonnal a lábamban. De rövidebb távokon is szereztem bajnoki és ranglistagyőztes címeket az elmúlt években. Az I. Honvéd Duatlon Bajnokság, korcsoportos bajnoka és a nemrégiben lezajlott Honvéd Amatőr Úszó Bajnokság abszolút férfi győztese is lettem.

Ahogy említetted a triatlon és a duatlon a te igazi közeged, hogy esett a „csak” úszás a Honvéd Amatőr Úszó Bajnokságon?

Hosszútávú triatlon specialista vagyok, ezért szó szerint hadilábon állok a sprint számokkal. A verseny napján az aznap reggeli autós forgalom kellő szintre tornázta fel az idegrendszerem, majd ezután bőrig ázva érkeztem meg az uszodába. Viccesen azt is mondhatnám, hogy sokat melegítenem ezért már nem kellett a verseny előtt, de felszabadultan úsztam és élveztem a versenyt, annak ellenére, hogy két fordulónál is lecsúszott a lábam a falról.

Milyen eredményeket értél el?

Egy arany, két ezüst és egy bronzéremmel gazdagodtam, ezen kívül az összesített eredmények alapján a férfi abszolút győztesnek járó érmet is átvehettem. Azt vallom, hogy a siker annyit ér, amennyit meg tudsz belőle osztani másokkal, ezért, mint a székesfehérvári Family Tree Triatloncsapatának vezetőedzőjeként, a közel 50 kis kezdő triatlonos gyerkőcnek elviszem megmutatni az érmeket és a kupát. Személyes példamutatással lehet hatékonyan jó csapatot kovácsolni, akárcsak a seregben.

Ezek szerint adott új ismeretet, készséget, motivációt a Honvédség, amit a későbbiekben a sportban, az edzéseidben is felhasználtál?

Egyértelműen! Elsődlegesen a vezetői és szervezői, valamint a gyors helyzetfelismerési és döntési képesség terén, de a stresszhelyzetben történő döntéshozásban is. Mindemellett az önismeret, érzelemkontroll, bajtársiasság, valamint az adott feladatra történi legmegfelelőbb ember kiválasztása terén is fejlődhettem. Szituációtól függő, hogy a sportból, vagy a katonai életből hozott képességeimet tudom-e jobban használni az adott cél érdekében, de az említett képességek mindegyike fontos. Sok katonai szakanyagot olvasok, és ha lehetőségem lesz az itthoni képzések mellett, külföldi tanfolyamokon is szeretnék majd részt venni, valamint a sport segítségével még hatékonyabban átadni az érdeklődőknek a tudásom.

Nagyon sokan gratuláltak neked nemcsak a Honvéd Amatőr Úszó Bajnokságon szerzett helyezésekért, hanem a többi versenyen elért eredményeidért is, holott a versenyedzői munkád mellett még katonai szolgálatot is vállalsz. Szerinted a katonaság és a civil élet hogyan hat egymásra?

A szilárd katonai értékrendnek minden korban erős jellemformáló ereje van. A mai felszínes, már-már individualista és rohanó világban, még inkább fontos az önismeretre, fegyelemre, kitartásra, helyes identitásra, precizitásra, bátorságra és főleg a bajtársiasságra nevelés. Mindez a legkülönfélébb helyzetekben - például katasztrófa-elhárítás, járványkezelés, kármentesítés, helyi védelmi feladatok ellátása során - mutatkozhat meg. Természetesen a civilek közül is sokan rendelkeznek ezen erényekkel, ezért ők a seregben - akár tartalékosként is - jó példával járhatnak elöl. De a határ mentén, vagy kórházban szolgáló katonáknak mondott köszönet - aki civilben lehet a szomszéd tanár, vagy egy állását elvesztett kétgyermekes anyuka - egy apró gesztus a mi hitünket, megbecsülésesünket és hivatástudatunkat is erősíti. Sok embernek kezd összeállni a kép, hogy a katonaság és a civil élet hogyan is hat egymásra, mennyire sokban fedi le egymást. Én ezt a spoton keresztül jobban, emészthetőbben tudom átadni, és ha több lehetőséget kapok, akkor ez még sikeresebb lehet.

Ezek szerint neked nagyon fontos a hazaszeretet is. El tudnád mondani pár szóban, hogy számodra mit jelent?

„A legfőbb erkölcsi erény. Számomra egy olyan mély érzés és érzelmi kötődés, amit mindenhová magammal viszek a világban. Ennek a különleges anyaföldnek a szeretete és védelme minden körülmény között. Józan büszkeség és szívből jövő, önzetlen felelősség és áldozatvállalás. Nemzeti nagyjaink és elődjeink által kialakult kultúránk, értékeink és az egyedi nyelvünk tisztelete, megőrzése, ápolása és a közösségünk felemelése.”