A szuper Honvéd Szuper Kupája
Szöveg: Jászi Zoltán | 2007. november 4. 13:17Ha Magyarországon valakit kicsit is érdekel a vízilabda, az tudja, hogy az elmúlt években a Vasas és a Honvéd gyűrte egymást minden trófeáért. Naná, hiszen olimpiai bajnokok itt is, olimpiai bajnokok ott is, világsztárok, ahová csak nézünk.
Az utóbbi időben úgy tűnt, hogy a vetélkedésben a Vasas kerekedik felül, az angyalföldiek ugyanis tavasszal megszakították a Honvéd sok éven át tartó bajnoki sorozatát, és megnyerték a hazai pontvadászatot. A Honvéd pedig a Magyar Kupát tehette a vitrinbe (sovány vigasz), így a két gárda november elsején a Szuper Kupáért csaphatott össze. Ez az a vetélkedés, amelynek nincs igazi tétje, hiszen nem számít bele a bajnoki küzdelem sorozatba, de a győztes neve mégis ott virít a serlegen, és jegyzik a történelemkönyvekben is.
Forróság
Azután megjelenik az athéni olimpiai döntő hőse, az akkor 4 gólt dobó Kiss Gergő. Õ is félelmetes, mindaddig, amíg tündéri kislánya kézen nem fogja. A sokat megélt harcos tekintete azonnal ellágyul, de szerencsére hamarosan becsobban a vízbe, és újra a régi lesz.
Az elején úgy tűnik, hogy csak a nézők riadtak meg a Honvédtól, a Vasas játékosok nem. A piros-kékek ugyanis pillanatok alatt elmennek 2-0-ra. A lelátón a szakemberek (ők maguk mondták, hogy azok) belekezdenek több perces monológjukba. Nagyjából arról beszélnek, hogy a Honvéd kiöregedett, a játékosokban már nincs semmilyen becsvágy, ráadásul Benedek és Biros nélkül képtelenek jól teljesíteni. A szóáradatot Kiss Gergő szakítja félbe, szépít. Az egyenlítésre azonban várni kell, mert a Vasas összeszedettebb, jobban játszik, és újabb gólt lő. A szakemberek (tudják, ők maguk mondták, hogy azok), újra rákezdik: ez a Honvéd már túl van a csúcson, a Vasas bezzeg motivált, meg hogy az igazolások is rosszul sikerültek. Mintha csak hallaná, az egyik „rossz" igazolás Gór-Nagy Miklós emelkedik ki a vízből, de úgy, hogy a derekán megszárad a gatya. Így ránézésre csak annyiban különbözik a görög bronzszobroktól, hogy sokkal mozgékonyabb. Lövése szinte sistereg a levegőben, 2-3-al vonulnak pihenni a csapatok.
A második negyed elején Székely Bulcsú, vagy ha úgy jobban tetszik, Csucsu igazolja, hogy hajdan Ausztráliában nem véletlenül volt az olimpiai bajnokcsapat alapembere. Egyetlen másodperc alatt felméri, hogy a Vasas hálóőre kissé kintebb tapossa a vizet a kelleténél, és máris elindítja a labdát a háló felé. De nem erővel, ésszel! Átíveli a kapust. A vízigolyó elegáns ívben emelkedik, átszáll a kétségbeesetten kapaszkodó cerberus karjai fölött, de csak azért, hogy egyetlen méterrel arrébb a hálóba hulljon. Ha lenne póló Oscar, vélhetően idén ez az ejtés kapná!
A Vasas ekkor még vissza tudja venni a vezetést, de a piros-kék örömmámor csak rövid ideig tart. Székely Bulcsú kezében ugyanis még ott az „érzés", az öreg harcos ismét emelkedik, és ismét egyenlő az állás.
A második negyedből 3 perc 46 másodperc van hátra, amikor a mezőny legjobbja dr. Kiss Gergő szaggatja fecnikre a hálót. 5-4, először vezet a Honvéd. Pár perccel később újra ő következik. Egy amolyan vízimoty-moty lövéssel (szakkifejezés a tudósítótól), azaz egy levegőben bánatosan kacsázó lasztival állítja be a félidei eredményt, 6-4 a házigazdáknak.
Szakértés
A szünetben minden idők egyik legjobb vízilabda kommentátora, Török László vallja be, hogy nem szurkol egyik csapatnak sem. Mind a kettő tele van haverokkal, most kinek drukkoljak, teszi fel a kérdést, majd töredelmesen bevallja, hogy a hokiban azért néha ő is szurkol. Azt viszont nem árulja, el, hogy mely gárdának. Annyit azért sikerül kiszedni belőle, hogy tavaly ez a csapat nyerte a bajnokságot (tessék utánanézni).
Kezdődik a második félidő. A víz kék, a fiúk kiválóak, mi történhet, kérdik mosolyogva a Honvéd szurkolók. Mondjuk az, hogy Varga Dániel szépít, majd Patonás egyenlít. Alig telik el pár perc, és oda az előny, kezdődik minden elölről. A szakértők a lelátón (tudják…) már mondják is. Bla-bla-bla. Nem lehetne ezeket kizavarni innen? Még az a szerencse, hogy Kiss Gergő keze ezúttal sem remeg meg, magabiztosan értékesíti a büntetőt. Ráadásul Paján egy pajzán mozdulattal lő a Vasas hálójába, újra kettő ide…
A következő percek a vízi rohanás (van ilyen?) jegyében telnek.
Székely Bulcsút hatodszor ütik le, Gergely kapus egy zseniális hárítás után csókolózik a labdával, Szívós Marci meg kihagy egy büntetőt, társai pedig kétszer lőnek mellé ziccerben. A Vasas büntet, már csak 8-7. Még az a szerencse, hogy ahol nagy a szükség, közel a Kiss Gergő. A Honvéd nehéztüzére újra betalál, sőt a negyedik negyed is az ő találatával kezdődik. 10-7 a Honvédnak, hat perccel a vége előtt, a szurkolók már köszörülik a torkukat, néhányan rázendítenek a kupagyőztes rigmusra, de a többiek leintik őket. Korai. Vagy mégsem? Kiss Gergő ugyanis bámulatos passzt ad középre Báránynak, aki (némi túlzással) bokáig emelkedik ki a vízből, és a hálóba suhint. A végén ugyan a piros-kékek még lőnek egyet, de ez csak szépségtapasz, a Domino-Honvéd 11-8-ra nyer, és elhódítja a Szuperkupát.
Harckocsizni biztosan nem
Közben Fodor Rajmund már a zuhanyzóba készül. Az utolsó pillanatban sikerül elkapni pár gondolatra. “Azért győztünk, mert rendesen felkészültünk…" Az mit jelent? “Nehezen lendültünk játékba az idén, de a rengeteg munka, a kínzó erőnléti edzések végre eredményre vezettek. Már semmivel sem vagyunk gyengébbek a Vasas játékosainál." A Szuperkupa nem bajnoki trófea. Van így értéke? “Persze. Kellenek az ilyen sikerek, hogy később a bajnokságban is helyt tudjunk állni. Ne feledd, hogy jövőre olimpia. Mindenki kettőzött erővel dolgozik, mert benne akar lenni a csapatban. A teljes bajnoki szezont az ötkarikás játékokra való felkészülés határozza meg. Nem lesz sok időnk a pihenésre…
Dr. Kiss Gergőről ezúttal nem lehet lemaradni. A meccs hőse, aki hat gólt lőtt, fárdahatatlanul nyilatkozik az újságíróknak. Ölében a legjobb játékosnak járó kupa, és a legjobb apának járó kisleány. Lőttél már ennyit a Vasasnak? “Szerintem nem. 1992 óta játszom ellenük, de még nem sikerült féltucatot hintenem nekik. Ennek egyszerű oka van: mindig kiválóan védekeznek. Most nagyon jól ment nekem a játék, szerencsém is volt, de a találataimnál is büszkébb vagyok a gólpasszaimra. Ezekre kevesen figyelnek fel, pedig legalább olyan fontosak."
Ami pedig mindennél fontosabb: a Domino-Honvéd Szuperkupát nyert 2007-ben.