A világháború négylábú bombái
Szöveg: Petróczy Levente | 2022. július 17. 17:52A második világháborúban a szovjetek kidolgoztak egy módszert, ami a kutyáknál ismert pavlovi reflexen alapult. A négylábúakra szerelt robbanószerrel próbálták megállítani a Wehrmacht harckocsijait. Eredetileg nem akarták a kutyákat feláldozni, de végül az állatoknak mégis az életükkel kellett fizetniük.
Az előzmények egészen 1924-ig nyúlnak vissza, amikor Moszkvában jóváhagyták a kutyák kiképzését. Konkrét terveik nem voltak, csupán a hadsereg számára akartak kiképezni munkakutyákat. Az eredeti elképzelések szerint mentőkutyákra, aknakeresőkre és üzenetek továbbítására alkalmas kutyákra volt szüksége a Vörös Hadseregnek.
Már rögtön az elején problémába ütköztek, a Szovjetunióban ugyanis nem voltak képzett kutyatrénerek, ezért rendőröket és cirkuszi kiképzőket bíztak meg azzal, hogy trenírozzák a négylábúakat. 1930-ban már azt tervezték, hogy tankelhárításban is alkalmazni fogják a kutyákat.
Élesben első alkalommal 1941-ben, a Barbarossa hadművelet során vetették be a kiképzett ebeket.
A kutyák kiképzése a pavlovi reflexen alapult. A harckocsik alatt ételt rejtettek el és a gyakorlat előtt napokig nem kaptak enni az állatok, akik így megtanulták, hogy hol találják az ételt. A kiképzők bíztak benne, hogy az állatok élesben is hiba nélkül hajtják majd végre a műveletet. Azonban több hibát is vétettek, illetve több fontos tényezőt is figyelmen kívül hagytak. Ilyen volt többek között az is, hogy a gyakorlatok alkalmával álló járművek alatt rejtették el az ételt, illetve csak elvétve indították be a tankokat. Ezért több kutya nem tudta megszokni, hogy a karckocsik hangját.
A kiképzés tartalmazott egy olyan elemet is, amely szerint a kutyáknak az lett volna a feladatuk, hogy leoldják magukról a robbanószerkezetet és fussanak vissza a kiindulóponthoz. A nem hozzáértő kiképzés viszont azt eredményezte, hogy a kutyák nem tudták leoldani a hat kilogrammos robbanószerkezeteket, így azokkal együtt tértek vissza... Emiatt végül elvetették a bombák lecsatolásának lehetőségét.
A trénerek vétettek egy másik súlyos hibát is. A kutyák csak a szovjet harckocsik szagát ismerték és jegyezték meg. Az éles bevetésen a négylábúak idegenkedtek, néhány esetben meg is riadtak a német harckocsiktól és saját eszközeik alá futottak be, azokat semmisítve meg.
Mindezek miatt a kutyák bevetését hamar felfüggesztették. S bár a szovjetek azt állították, hogy a kutyáknak köszönhetően több, mint háromszáz német harckocsit tudtak megsemmisíteni, az ellenőrizhető nyilvántartások csak 19 elpusztított tankról szólnak.
A helyzetet a német propaganda igyekezett a saját javára fordítani, gyávának nevezte a Vörös Hadsereget, mivel csak kutyákkal mernek ellenül harcolni.
