„A világűr az egész emberiség közös öröksége”

Hogyan képes kiegészíteni egymást az űrkutatás és a honvédelem?

Az űrkutatás csupán egy része az űrtevékenységeknek. Szerteágazó a világűrrel kapcsolatos tevékenyégek sora. Ezek jelentős része nem tudományos kutatásokhoz kapcsolódik, hanem a mindennapi életünk támogatásához. Egy átlagos európai fiatal közel ötven űreszköz szolgáltatásait használja naponta. Nagyon sok szempontból korlátozza a nemzetközi jog a katonai tevékenységeket a világűrben, ugyanakkor van, amit határozottan megenged. Jó példa erre az, hogy az első űrhajósok katonai pilóták voltak. Mára ez megváltozott, a mai űrhajók másmilyenek, így az űrhajósok esetében is más készségek kerülnek előtérbe. Van még egy nagyon fontos kapcsolat a kutatók és a katonák között. A tudósoknak adatokra van szükségük ahhoz, hogy a munkájukat el tudják végezni. Nekünk pedig, mint a világűr hasznosítóinak, az ő együttműködésük kell a rendszereink megtervezéséhez és elkészítéséhez. Ez egy körforgás. Tehát kapunk a tudósoktól egy modellt arról, hogy hogyan működik a világűr, és ez alapján megépítjük, illetve üzemeltetjük az űreszközöket. Ezt követően tapasztalatot szerzünk, amelyet átadunk a tudományos szakembereknek, hogy pontosíthassák a modelljeiket. Ezáltal nagyon jó együttműködés tud kialakulni a kutatók és a világűrt gyakorlatban hasznosítók között.

Hogyan tud együttműködni a haderő az állami űrtevékenységekkel?

Azok a képességek, amiket az országnak meg kell valósítania a világűrben, egyaránt szolgálni tudják a védelmi és biztonsági szférát, beleértve a katasztrófavédelmet, a haderőt, a belső rend fenntartását, a rendőri munkát, a határvédelmet, illetve az egyéb állami tevékenységeket, amelyek az állampolgárok biztonságának szavatolásához vagy a gazdaság jobb működéséhez szükségesek. Egy ilyen egymással összefüggő rendszerben a biztonság létfontosságú. A hivatásos szolgálati viszony biztosítja, hogy mi, katonák, mindig ott legyünk és elvégezzük a feladatunkat.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2019-ben, az Európai Űrügynökség konferenciáján bejelentette, hogy Magyarország erősen fokozni akarja jelenlétét a világűrben. Hazánkban már most is nagyon jelentős űripar van. Több vállalkozás foglalkozik műholdak alkatrészeinek és részegységeinek gyártásával. Ennél azonban többet akar az ország, magyar űreszközöket szeretnénk a világűrbe juttatni, többek között távérzékelési szolgáltatásokat nyújtó vagy távközlési műholdakat. Ezzel kapcsolatban készül egy magyar űrstratégia, melyet a Külgazdasági és Külügyminisztérium koordinál, mi pedig a szakmai tudásunkkal támogatjuk őket.

Miket tud a Magyar Honvédség hasznosítani az űrkutatás során is használt eszközök közül?

A Magyar Honvédség jelenleg is alkalmazza az űrszolgáltatásokat, legyen szó felderítésről vagy távközlésről. A napjainkban használt műholdas távközlési szolgáltatásokat integrálni fogjuk az újonnan beszerzett haditechnikai eszközökbe. A navigációs adatszolgáltatás tekintetében is bővülni fognak a lehetőségek a korszerű haditechnikai eszközök beszerzésével.

Ha a katonák használnak olyan eszközöket, melyekkel társaik helyzete meghatározható, fennáll-e a veszélye, hogy az ellenség is képes lesz bemérni a pontos pozíciójukat?

Ez egy nagyon jogos kérdés, ennek kivédése komoly feladat számunkra a műveletvezetési rendszerek tervezésénél. A katonánál lévő GPS vevő megméri a pozícióját és megállapítja, hogy hol tartózkodik a műveleti területen. Ezután egy rádiórendszeren keresztül ezeket az adatokat eljuttatják a parancsnoknak és egymásnak, hogy tudják, hol vannak a társaik. Ez a szakasz az, amelybe az ellenség be tud avatkozni. Azt nem tudja, hogy én éppen mérem a pozíciómat, azonban zavarhatja a folyamatot. Azt viszont fel tudja fedni és akár meg is akadályozhatja azt, hogy elküldjem a pozíció adatokat a vezetési rendszeren keresztül. Ez egy folyamatos küzdelem. A digitális katona program során az intézetünk másik osztálya foglalkozik azzal, hogy ezek a vezetési rendszerek hogyan legyenek olyan biztonságosak, hogy ne lehessen befolyásolni őket.

Milyen űrszolgáltatásokat használhatunk a mindennapokban?

A legismertebb, amivel mindennap találkozunk, az a helymeghatározás. Tehát a telefonunkon, illetve az autók navigációs rendszerében az adatokat javarészt műholdak szolgáltatják. Legyen szó az amerikai GPS-ről, tehát a Global Positioning Systemről, az európai Galileo-ról, az orosz Glonass-ról vagy a kínai Beidou-ról, egy korszerű mobiltelefon mind a négy szolgáltatást képes használni. Ezek a műholdak néhány tízezer kilométer távolságra keringenek a Földtől és folyamatosan olyan adatokat sugároznak, amiket a telefonunkban lévő kis vevőkészülék venni, illetve értelmezni képes. Ez alapján ki tudja számolni azt, hogy hol tartózkodunk. Ezt ráhelyezi egy térképre és többek között azt is megmondja, hogy hol van a legközelebbi étterem vagy autópálya pihenő. Így tudjuk könnyedén elintézni a parkolásunkat, hiszen nem kell beütni a címet, mert a telefon a műholdas navigáció segítségével megállapítja, hogy hol vagyunk és a megfelelő parkolási díjat tudjuk befizetni a számlánkról. Egy másik példa az időjárás előrejelzés, amivel szintén mindenki találkozhatott már. A meteorológusok műholdképeket használnak annak megállapítására, hogy merre mozognak a frontok, és ez alapján ki tudják számítani, hogy a közeljövőben milyen lesz az időjárás.

Mit lehet tudni a kémműholdakról?

A műholdas távérzékelés az egyik legelső feladata volt a világűr hasznosításának. Ennek ténylegesen van katonai, illetve védelmi és biztonsági célú alkalmazhatósága. Nagyon sokféle távérzékelés zajlik képalkotással, radarokkal, valamint rádiólehallgató műholdakkal. Ezeknek a tényleges képességei azonban a legszigorúbb államtitkot képzik a világ minden haderejében. Azonban az idő múlásával a néhány évtizedekkel ezelőtti képességekről nyílt forrásból lehet tájékozódni. A régészek szívesen használják kutatások tervezéséhez a ’60-as, ’70-es évekbeli amerikai nemzetbiztonsági felderítőműholdakkal készített felvételeket. Azok alapján, amiket arról tudunk, hogy évtizedekkel ezelőtt mire voltak képesek ezek a rendszerek, illetve a most ismert műholdak fizikai paramétereit figyelembe véve, a mérnökök képesek megállapítani azt, hogy napjainkban nagyon jó minőségű, nagy felbontású felvételeket készíthetnek ezek a műholdak. Tehát lehetséges annyi adatot szolgáltatni a felderítőknek és a művelettervezőknek, amely megfelel a katonai, illetve nemzetbiztonsági műveletek tervezéséhez.

Mi a véleménye az űrhadseregekről?

Abban, hogy szervezetileg önálló haderőnembe szervezik a világűr katonai hasznosításával foglalkozó katonákat, a United States Space Force, azaz az amerikai űrhaderő a legismertebb. Európában Franciaország kezdte el azt, hogy haderőnemi szintre emeli a katonai űrműveleti képességeket. Nagy-Britannia is vizsgálja, hogy érdemes lenne-e hasonló lépéseket tenni. Az űrhaderők létrehozásával olyan szervezeteket alakítanak ki a meglévő képességek köré, ami a szervezet kultúrájában, működési rendjében és feladataiban a világűrt helyezi előtérbe. Tehát ez nem feltétlenül új képességfejlesztés. Láttunk arra is példát a 2000-es évek közepén, szintén az Amerikai Egyesült Államokban, amikor a Global Strike Commandot, azaz a Globális Csapásmérő Parancsnokságot létrehozták. Arra azért volt szükség, hogy az atomfegyverek alkalmazásával foglalkozó szaktudás egy helyre kerüljön. Hasonló lépések zajlanak most az űrhaderőnemek vagy katonai űrképességek koncentrálásánál is. Tehát nem arra kell gondolni, hogy „űrtengerészgyalogosok” rohamozzák meg egymás űreszközeit. A világűrbéli támadó tevékenységek jellemzően elektronikai, illetve kiberműveletek. Minden űrhaderő legfontosabb feladata az az összhaderőnemi erő, illetve az állam egyéb védelmi és biztonsági feladatokat végrehajtó szerveinek a támogatása. A legtöbb katonai űrművelet - amely egyébként nagyon hasonlít a polgári életet támogató űrtevékenységekhez -, legyen szó távérzékelésről, távközlésről, navigációról vagy meteorológiáról, nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy fokozza a haderő többi részének műveleti képességeit. Például egy távközlési szolgáltatás, amit a haderő többi részének nyújtunk, biztosítja, hogy bármilyen földrajzi területen képesek legyenek a vezetési rendszerek működni. Egy felderítő, illetve távérzékelő szolgáltatás biztosítja a vezetők részére azokat az adatokat, amely alapján a műveleteket meg tudják tervezni. Ezen kívül a műveletek hatását utólag ki tudják értékelni. Tehát a katonai űrtevékenységek leginkább támogató jellegűek. Emellett vannak saját űreszközök és képességek megvédésére irányuló, illetve támadó műveletek is, de azok az elektronika és kibervédelem területéhez tartoznak. Ilyenek a rádiózavarás, illetve a szemben álló fél műveletvezetési rendszerének a befolyásolása, és annak megtámadása.

A világűr abból a szempontból is különleges, hogy itt a pusztító hatások másképp érvényesülnek, mint a Földön. Minden fizikai pusztítást végző űrfegyver tömegpusztító fegyvernek tekinthető, még akkor is, ha nem atomfegyver, hiszen hosszú időre, nagy területre terjed ki a pusztító hatása. Az elmúlt évtizedekben láttunk több fizikai pusztítással járó űrfegyver kísérletet. 2007-ben, egy kínai fegyverkísérlet során lelőtték a Feng-Yun 1 nevű műholdat. A megsemmisítő eszköz és a megsemmisített műholdból keletkezet törmelék még száz év múlva is keringeni fog a világűrben, veszélyeztetve az űreszközöket. Az indiaiak is végrehajtottak egy fegyverkísérletet, amelyben pályára állítottak egy műholdat azért, hogy a lelövés célpontja legyen. 2008-ban az Amerikai Egyesült Államok egy működésképtelen, a Föld felszínén élőkre veszélyt jelentő műhodat semmisített meg, mielőtt lezuhant volna. Szerencsére utóbbi kettőt a légkörhöz közelebb hajtották végre, így ilyenkor a létrejött űrtörmelék legkésőbb egy év múlva visszazuhan a légkörbe, és nem veszélyezteti tovább a többi űreszközt.”

Lehetséges, hogy akár pár éven belül más bolygókra utazhatunk? Ha igen, ez milyen tekintetben vonatkozhat a katonai feladatokra? Létrejöhet a jövőben egyfajta „űrháború”?

Le kell szögezni, hogy a nemzetközi jog kategorikusan megtiltja a nemzeti szuverenitás kiterjesztését az égitestekre. A világűr az egész emberiség közös öröksége, a jog szerint egyetlen területrészére sem formálhat egy állam sem igényt. A gyakorlatban azonban ez egy szürke zóna. Egyik szereplő sem tud jogilag területet foglalni, azonban gyakorlatilag ahova én elhelyezek egy űreszközt, az a terület és a körülötte lévő területrész az enyém. A jogászok komoly vitákat folyatnak arról, hogy mekkora ez a térrész. Ez alapján előfordulhatnak konfliktusok, azonban ezek elsősorban nem kinetikusak, nem fizikai pusztítással járók lesznek, hanem jogviták, gazdasági és diplomáciai érdekérvényesítések. A mérnökök és tervezők ezzel egyidejűleg keresik azokat a lehetőségeket, hogy azok a térrészek, amelyek túlzsúfolttá válnak a világűrben - ami egy napjainkban zajló jelenség - azokat hogyan tudjuk más módon helyettesíteni. Az én egyik kutatási területem is ezzel foglalkozik. Az erőszakos fellépés semmiképp nem fog sikerre vezetni fejlett és a világűrt hasznosító államok között, mivel azok a káros hatások, amelyek ezáltal létrejönnének, a saját képességeket is veszélyeztetik. Komoly veszély viszont a terrorizmus, és azon államok tevékenysége, akik nem tekintik kritikus infrastruktúrának a világűrt. Hiszen ők saját maguk veszélyetetése nélkül lennének képesek az űreszközöket elpusztítani. A technológia fejlődik, évtizedek óta járunk a világűrben és jutunk el más bolygókra, űrszondákkal leszálltunk már a Marsra és a Vénuszra. 1969-ben lépett az első ember a Holdra. Jelenleg is tervben van, hogy visszamenjünk az amerikai Artemis-program keretében, több ország együttműködésével. Az Artemis-űrhajósok, és a későbbi Mars-repülések résztvevőire ható kozmikus sugárzási terhelés előrejelzéséhez magyar kutatók is készítettek műszereket, amelyek az Orion űrhajó első repülésén el fognak jutni a Holdhoz. A technikai feltételek adottak ahhoz, hogy eljussunk más égitestekre, a kérdés a finanszírozás. Az Apollo-program, amellyel korábban eljutottunk a Holdra, a hidegháború elemeként egy presztízs projekt volt. Ma mások a feltételek. Valószínűleg még hosszú évtizedekig nem történik meg olyan eset, hogy más égitesteken olyan területeket foglaljon el akár egy magánvállalkozás, akár egy állami szereplő, amely korlátos erőforrásokhoz való hozzáférést biztosít, és amit érdemes lehetne utána megkísérelni elvenni tőle. Amennyiben nem a konfliktusok felé tereljük a világűr hasznosítását, akkor sokkal előrébb fog jutni az emberiség.

Lehetséges-e, hogy újabb magyar űrhajóst küldünk a világűrbe? Milyen feltételeknek kell megfelelnie jelenleg egy űrhajósnak a kiválasztás során és mik voltak a korábbi követelmények?

Sok új lehetőség nyílik napjainkban. Magyarország bejelentett célja, hogy kutató űrhajóst küldjön a Nemzetközi Űrállomásra. Az Európai Űrügynökség is pályázatot indít újabb űrhajósok keresésére. Az ő mostani követelményeik jóval megengedőbbek, mint az előző kiválasztási eljárás alatt. Akkor még 37 év volt a jelentkezés felső korhatára, ma már 50. Úgy gondolják, hogy abban a korban is, ha valaki fitt és egészséges, akkor még kétszer repülhet, miután végigcsinálta a kiképzést. Annyit kérnek, hogy legyen az embernek legalább egy mesterszintű diplomája műszaki tudományos, természettudományos vagy orvosi területen, illetve gyakorlati tapasztalata és a magánpilóta engedélyhez szükséges orvosi alkalmassági igazolása. Fontos, hogy ne dohányozzon, ugyanis bármilyen függőség kizáró ok. Ezek nagyon megengedő követelmények. Ez azért van így, mert kutató űrhajósokat keresnek, tehát ők nem vezetik az űrhajókat. Profi pilóta űrhajósok vagy számítógépek feladata irányítani azt, amikor megközelíti az űrállomást. Az űrsiklót, amikor még repült, kézzel kellett odavezetni. Ezek a kutatóűrhajósok labormunkát végeznek az űrállomáson, illetve szerelnek az űrséták során. Az űrhajósok kint a világűrben ugyanúgy csavarhúzóval dolgoznak, akár egy földi szerelő, csak különleges körülmények között. Amennyiben az Európai Űrügynökség kiválasztási feltételeihez igazítja a magyarországi szakma a követelményeket, akkor a leendő magyar űrhajósnak nem repülőpilótának kell lennie, sokkal inkább olyan kutatónak, aki például orvos biológus vagy mérnök, de a tényleges magyar kiválasztási feltételeket még nem tette közzé az illetékes Külgazdasági és Külügyminisztérium. Általában egy űrhajós kiképzése három év, amelyben benne van az alapfelkészítés is. Az alatt tanulja meg, hogyan kell élni a világűrben, hogyan kell az adott űreszközökkel dolgozni, mivel fog repülni. A kiképzés harmadik szakaszában felkészítik azokra az űrsétákra, szerelési, illetve kísérleti feladatokra, amiket majd végre kell hajtania.

Miért lényeges a mentális egészség a leendő űrhajósokra váró feladatok elvégzéséhez?

Napjainkban a mentális egészség megőrzése és a teljesítőképesség fokozása igen fontos, legyen szó katonai vagy civil tevékenységekről. Bármennyire is jó körülményeket biztosítanak a mai űreszközök, mégiscsak súlytalanságban van az ember fél éven keresztül, ugyanazokkal összezárva egy nagyobb lakásnak megfelelő méretű helyiségben, néhány centiméterre a biztos haláltól, hiszen az ember a világűrben nem tud életben maradni. Történhetnek ütközések vagy akár tűz is. Ilyen körülmények között kell fenntartani a teljesítőképességet.