„Ha a Földön nem tudunk megegyezni, akkor hogyan fogunk majd a világűrben?”

Vajon mi lehet a közös az űrkutatás és a Magyar Honvédség feladataiban? Hogyan tudja ez a két terület egymás munkáját támogatni? Kérdésünkre dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos elmondta: az űrkutatás az űrtevékenység fejezetéhez tartozik, ami a kezdetektől fogva kettős felhasználású, úgynevezett „dual use” terület volt.

„Ha visszatekintünk a tudománytörténetre, akkor a háttérben rakétafejlesztések sorakoznak. Különféle, egyre nagyobb hatótávolságú rakéták, mint a második világháborúban a V-1 és a V-2. Ugyancsak katonai fejlesztéseket szolgáltak a radarok, amelyek segítségével 1946-ban Bay Zoltán és Simonyi Károly kutatócsoportjukkal sikeresen megmérték a Föld és a Hold távolságát. Ezt az eseményt tekintjük a magyar űrkutatás és űrtevékenység kezdetének. Nem lehetett, sőt, ma már egyre kevésbé lehet szétválasztani ezeket a feladatokat. Korunkban az űrtevékenység az egész emberi civilizáció alapját képezi. A Föld körül keringő műholdflotta rendszerek kritikus infrastruktúraként alapszolgáltatásokat jelentenek, tehát ennek önmagában is van nemzetvédelmi vonatkozása. Hiszen a kritikus infrastruktúrát akkor is védenünk kell, ha kizárólag polgári alkalmazásban áll. Azonban mivel a NATO műveleti területté minősítette a világűrt, és sorra alakulnak meg a világ vezető katonai hatalmainak hadseregeiben az úgynevezett „space force” vagy „űrhaderő” fegyvernemek, egyértelműen összefügg a két terület” – mondta a miniszteri biztos.

Mi a véleménye az Amerikai Egyesült Államokban létrehozott űrhadseregről?

„Mindez annak nyomatékosítása, ami eddig is jelen volt. Hiszen érdemben minden hadászati eszköz és a legkülönfélébb fegyvernemek régóta támaszkodnak az űrtechnológiára. A hadseregek nem csak a navigáció, a telekommunikáció vagy a földmegfigyelés tekintetében használják a műholdas adatokat. Az űrhaderő pontosan amiatt kapott még nagyobb jelentőséget, mert a technoszféránk egy olyan ugráson, illetve dimenzióváltáson megy keresztül, amelyben már megkerülhetetlenné válik az, hogy ezeket az eszközöket alkalmazzuk. Ez akár Kína vagy India óriási technológiai robbanásán keresztül is lemérhető. Ilyen módon pont az a kérdés vetődik fel, hogy Magyarországnak van-e keresnivalója ebben a tekintetben a térképen. Ezt a dilemmát ahhoz hasonlítanám, mintha a légiközlekedésben azt kérdeznénk, hogy szüksége van-e egy országnak nemzetközi repülőtérre. Mondhatja azt, hogy nem akar ilyet üzemeltetni, de akkor kiesik a nemzetközi légiforgalomból. Ilyen az űrtechnológia is. Ha egy ország úgy döntene, hogy nem kíván részt venni ebben a technológiai és ipari fejlődésben, azzal óriási hátrány érné nem csak a nemzet gazdaságát, de a biztonságpolitika stratégiai céljait is.”

Magyarország jelenleg nem rendelkezik űrhadsereggel, azonban úgy tűnik, erre egyelőre nincs is szükség.

„Nem kell önálló fegyvernemet rendelni minden egyes hadseregnek ehhez. Azzal azonban minden honvédelmi fejlesztésben érdemes számolni, hogy a lehető legkiterjedtebb és legfejlettebb technológiai lehetőségek nyitva maradjanak az újítások előtt. A régi típusú hadviselésből az új típusú hadviselés felé tart a világ. Magyarországnak a mostani jelentős haderőfejlesztése során érdemes ezt is tekintetbe vennie. Azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az űrtevékenység ma már egy-egy nemzet számára szuverenitási kérdés. Gondoljunk csak az adatkommunikációban történő szerepvállalásra. Ennek a technológiának, a globális hírközlési hálózatoknak köszönhetjük azt, hogy a világjárvány kellős közepén nem omlott össze még jobban a világgazdaság. Hiszen, ha ugyan nem is teljes mértékben, de alapszinten működőképesek tudtak maradni a gazdaságok.”

Mi a véleménye a közelmúltban a vörös bolygóra érkezett Perseverance marsjáróról, amely az élet nyomait kutatja? Mit hozhat ez az előrelépés társadalmi, gazdasági, illetve űrjogi szempontból?

„Azt érdemes megjegyezni, hogy az űrkutatás és az űrtevékenység nem egyenlő a csillagászattal. Előbbiekben a Naprendszeren belül található erőforráskutatásra, valamint az emberiség számára hasznosítható tudás megszerzésére fókuszálunk. Mind a Hold, mind a Mars több szempontból jelentős számunkra. Az, hogy van-e élet a Marson, egy alapvetően fontos kérdés. Tudományos értéke van minden információnak, legyen szó akár a Mars történeti korok szerinti folyamatairól. Ezekről azért is érdemes többet tudni, mivel valószínűleg egy klimatikus összeomlás történhetett azon a bolygón, melynek vizsgálata közelebb vihet a Föld klimatikus problémáinak megértéséhez. Ezen túlmenően az erőforráskutatás és hasznosítás, más néven űrbányászat tekintetében, minden a Naprendszeren belül, számunkra eszközökkel elérhető égitest esetleges felhasználása a jövőben kikerülhetetlenül stratégiai kérdés lesz. Hogy egy példát említsek, tőlünk némileg távolabb, de még a Naprendszeren belül, a Mars és a Jupiter között található egy kisbolygó, a Psyche, amelynek a nemesfémtartalma egyes becslések szerint olyannyira magas, hogy a becsült összértéke meghaladja a teljes emberiség világgazdasági termelésének összértékét. Ennek vizsgálata hamarosan meg is kezdődik. Magyarország az Európai Űrügynökség teljes jogú tagjaként szerepet vállal minden ilyen jellegű tudományos misszióban. 2018 után, amikor a Külgazdasági és Külügyminisztérium lehetőséget biztosított rá, Magyarország megnyitotta az összes olyan opcionális kutatási felületet, amihez van hazai kompetenciája. Ezen belül bármely területre be tudunk csatlakozni. Azonban az egy valóban nagyon komoly és máig tisztázatlan kérdés, hogy mi várható annak következményeként, hogy a technológia előre rohant a jogi szabályozóeszközök fejlesztéséhez képest. Mivel a jogszabályok messze nincsenek annyira kidolgozva, mint amit a technológia jelen pillanatban az emberiség számára megenged, kicsit úgy érezzük, mintha napjainkban egyfajta gyarmatosítás folyna. Akár egy újra élt vadnyugat a világűrben, ahol a pisztolypárbajok döntik el, hogy kinek mihez van joga. Hiszen igazából joga annak van, aki ezt be is tudja tartatni. Tehát egy nagyon jogos kérdés, hogy a világűr felhasználása során hogyan fogjuk tudni érvényesíteni akár a nemzetstratégiai céljainkat, akár egy-egy szövetségi rendszer a saját érdekeit, legyen szó az Európiai Unióról vagy a NATO-ról. Hogyan tudunk megegyezésre jutni többek között a környezetvédelmi kérdésekben, például az űrszemét felhalmozódása kapcsán? Ezekre keressük a választ nemzetközi fórumokon is, de messze vagyunk a megoldástól.”

Mire számíthatunk egy esetleges „űrgyarmatosítás” során?

„Nagyon jó lenne azt látni, hogy az emberiség érettebb gondolkodással viselkedik a világűrben, mint ahogyan azt a Föld felszínén teszi. Sajnos azonban egyelőre nem úgy tűnik, hogy a fejünk lágya pusztán attól benő, hogy elhagyjuk a bolygót. Nyilvánvaló, hogy ugyanazok az érdekek, érdekérvényesítő képességek és konfliktusok terjednek tovább az emberiség mozgásával, amit a földfelszínen megtapasztalunk. A Hold és a Mars tekintetében is azt látjuk, hogy egyfajta versenyfutás zajlik. Utóbbihoz csak az elmúlt hetekben három különböző misszió ért el. A Holdhoz is egyre több és több missziót küldenek különféle nemzetek. Gondolhatjuk, hogy ha ott elindul a gazdasági hasznosítás, akkor a nemzetek érdekei ütközni fognak. Vajon, ha a Földön nem tudunk megegyezni bizonyos alapkérdésekben, akkor hogyan fogunk tudni majd a világűrben? Egy nemzetnek ezeket figyelembe kell vennie. Nem oda kell futni, ahol most van a labda, hanem oda, ahol majd lesz. Ennek következtében nekünk arra kell készülnünk, ami már a jelenlegi tudásunk és technológiai ismereteink alapján valószínűsíthetően öt, tíz vagy akár húsz év múlva be fog következni.”

Civilként hogyan lehetne segíteni az űrkutatás jövőjét, és azt, hogy békésen történjen egy esetleges űrverseny?

„Minden fiatalt arra bíztatok, hogy használja ki a magyar felsőoktatási intézményekben egyre szélesebb spektrumban induló, űrrel kapcsolatos képzéseket és bátran lépjen be a szektorba, mert hihetetlenül izgalmas. Mivel ez egy multidiszciplináris terület, a tudósoktól a mérnökökig, az orvosoktól a jogászokig és a közgazdászokig mindenkinek van benne feladata. Ez eltér attól, mint amit a szokásos földfelszíni jogi, illetve közgazdasági problémák vagy tudományos kérdések kapcsán megszoktunk. A Külgazdasági és Külügyminisztériumnak az a törekvése, hogy a felsőoktatási intézményekkel történő egyeztetések során egy egységesített, de minden érintett felsőoktatási intézményt bevonó, akkreditált képzést tudjunk nyújtani a legkülönfélébb szakmák iránt érdeklődőknek. Így a későbbiekben egy jogász képes lehet képviselni nemzeti érdekeket különféle fórumokon úgy, hogy minden háttértudás a fejében van a szektor specialitásairól. Megtettük az ehhez szükséges lépéseket. Múlt év végén a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal együttműködve kérdőívet küldött az összes felsőoktatási intézménynek. Ezen meg tudták jelölni az űrtevékenységhez kapcsolódó jelenlegi, illetve tervezett képzéseiket, valamint az ilyen irányú kutatásokat. Igyekszünk egy asztalhoz ültetni az összes érintett intézmény képviselőjét, ha másképp nem, virtuálisan, hiszen a járványügyi helyzet nem könnyíti meg a személyes találkozást. A cél az, hogy maguk határozhassák meg, hogyan tudnának egységes képzést nyújtani. Ennek eredményeként többek között minden mérnök vagy közgazdász végzettséget adó MSc képzéshez lehetne igazolni egy kiegészítő, űrminősített képzést, amihez az kellene, hogy minden szükséges tárgyat keresztképzésen meghallgathassanak a jelentkezők. Reményeink szerint az előttünk álló évben el tudjuk indítani ezt az irányt. Kommunikációs szakemberekre is szükség lehet, hiszen tudni kell megfelelően, mindenki számára világosan megfogalmazni a magas szintű tudományos technológiai eredményeket. A NASA a költségvetésének közel húsz százalékát közvetve vagy közvetlenül a kommunikációval kapcsolatos feladatokra fordítja, azért, hogy az adófizetőknek jól érthetően elmondhassa, mire használják fel azt a nagy összeget, amibe az űrkutatás és az űrtevékenység kerül. Mindig azt a kérdést kell feltenni, hogy mennyibe kerülne, ha nem csinálnánk. Emberéleteket tekintve is sokkal többe, ha elhanyagoltuk volna ezt a területet. Gyakorlatilag nem tudna jelenleg nyolcmilliárd ember ezen a színvonalon élni ezen a bolygón, ha nem állna mögötte az űrtechnológia, a globális környezeti problémák megoldására pedig esélyünk sem lenne.”

Mi a véleménye azokról a fejlesztésekről és kutatásokról, melyek úgynevezett „szuperkatonák” létrehozását eredményezhetik. Legyen szó Kína génmódosítási kísérleteiről, az Oroszország által létrehozott golyóálló exoskeletonról, mely a viselőjét egyfajta „szupererővel” ruházza fel, vagy akár az agykontroll jövőbeli hadászati használatáról?

„Számos ilyen technológiának köze van az űrkutatáshoz. Egyrészt a „spin-in, spin-off” hatással az űrtechnológiák sokszor átvándorolnak más területekre, illetve az űrtechnológia is alkalmaz egyéb fejlesztéseket. A morál kérdése egy sokkal messzebbre vezető dilemma, legyen szó biológiáról, gyógyszerkutatásról, 5. generációs mobilhálózatról vagy az Elon Musk által Neuralink-ként elnevezett technológiáról, ahol egy ember és a technológia összekapcsolásával kimérát hoznak létre. Ha ez egyszer elterjed, akkor félig robot-félig emberként próbáljuk majd az emberi agyat használni. Ezek, akárcsak a bioetika egyéb területei, nagyon komoly kérdéseket vetnek fel. Azt gondolom, hogy jelen pillanatban senkinek a zsebében nincs ott a bölcsek köve és senki nem tudja megmondani azt, hogy etikailag hol van az a határ, ami még megengedhető. De látjuk, hogy a technikai fejlődés sajnos nem moralizál, ennek következtében olyan utakra is tévedhet, amelyeket később nem lehet morálisan igazolni. Ettől függetlenül egy technológia önmagában nem jó és nem rossz. Az adott technológia felhasználása, az alkalmazásának célja lehet az erkölcsi kérdés. Jelen pillanatban a társadalmaink morális állapota az, ami leginkább aggodalomra ad okot. Hiszen egy immorális társadalom semmire nem fog tudni etikai szempontból helyes választ adni. Ha a társadalmaink morális alapja meggyengül, akkor az a létezés minden szintjén érvényesül, nem csak a tudás, a technológia vagy az ipar területén.”