A zentai ütközet – 1697. szeptember 11.
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. szeptember 11. 5:38Háromszáztizennégy esztendővel ezelőtt, 1697. szeptember 11-én zajlott le a zentai csata, amely a törökellenes felszabadító háború egyik legvéresebb és legjelentősebb és legvéresebb csatája volt. A történelmi eseményre a Zrínyi Média által kiadott, és a Digitális Könyvtárban elérhető A hazáért mindhalálig – 1100 éve című kiadvány részleteit idézve emlékezünk.
utolsó nagy összecsapására a
Tisza alsó folyásánál fekvő Zentánál
került sor. Az új főparancsnok,
Savoyai Jenő herceg kihasználva
az ellenséges erők folyamátkelését,
megtámadta a jobb parton tartózkodó
oszmán seregtestet (1697.
szeptember 11.). A hídfőben rekedt
csapatokat bekerítették, a tüzérség
pedig a hajóhíd lerombolásával elvágta
a visszavonulás útját. Közel
kétórás küzdelemben teljesen felmorzsolták az
ellenséget. Húszezer oszmán harcos, köztük
Elmas Mohamed nagyvezér esett el.
Az oszmánok
oldalán harcoló Thököly Imre halottnak
tettette magát a csatatéren, majd az est
beálltával a túlsó partra úszott. Menekülése
a török világ végét jelképezte Magyarországon.
A Zentánál elszenvedett vereség nyomán
az oszmán fél angol és holland közvetítéssel béketárgyalásokat
kezdett a Szent Ligába tömörült
államok képviselőivel, és 1699. január 26-án, Karlócán aláírták a háborút lezáró békét.
A Temesköz és Belgrád a Magyar Királyság
területe lett a török uralom után. A velenceiek
megszerezték a Peloponnészoszi-félszigetet,
Lengyelország Podóliát, Oroszország pedig
Azov kikötőjét.
Karlócán modern európai békét kötöttek
a törökkel. Térképen rögzítették és a helyszínen
is megjelölték a két birodalom határát, s
megszabták a határ menti erődök számát, a
béke megsértését, a határsértéseket pedig szigorúan
szankcionálták. Ennek köszönhetően
megszűntek az elmúlt évszázadokat jellemző
portyázások, s a határon valódi béke honolt.
