„Addig edzek, amíg a kezem fel tudom emelni”
Szöveg: Révészné dr. Markovics Zita hdgy. | 2010. június 17. 10:21205 kilogrammot nyomott az európai fekvenyomó bajnokságon, és ezzel újabb érmet gyűjtött be Nagy Miklós, aki az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonája. A nemrégiben vele készült interjúban még arról számolt be, hogy egy magyar versenyre készül, amelyen ha jó eredményt ér el, akkor akkreditálhatja magát az európai szintű megmérettetésre.
Azóta már túl van a WPC-WPO Erőemelő és Fekvenyomó Magyar Bajnokságon, ahol 200 kilogrammos teljesítményével sikerült megszereznie a 3. helyet. Így nevezhetett a Mosonmagyaróváron az elmúlt héten megrendezett profi Európa bajnokságra, ahol úgynevezett open (szabad korosztályos) kategóriában, 90 kilogrammos súlycsoportban 205 kilogrammot nyomott, ezzel a 4. legjobbnak bizonyult.
Hányan indulnak egy ilyen versenyen?
Több százan voltunk, köztük – többek között – osztrák, német, orosz, francia versenyzők. Így, ha mondjuk a 8. helyen végeztem volna, akkor is örültem volna.
Mi a titka annak, hogy ilyen jó eredményeket érsz el?
A heti négyszer két órás edzés, a napi 10-12 óra pihenés, és a fehérje, valamint szénhidrátdús táplálkozás. Sokszor eszem sokat, főként húsféléket. A fekvenyomók általában kövérek, én szerencsére bármit és bármennyit ehetek, mert a testalkatomnak köszönhetően nem vagyok hízásra hajlamos.
Ez a 205 kilogramm a legtöbb, vagy vannak még tartalékaid?
Többet is tudtam volna nyomni, de az utazás kimerítő volt, nem tudtam kipihenni magam. Ebből tanultam, legközelebb előző nap utazom el, hogy verseny előtt eleget tudjak aludni.
Meg lehet ebből élni?
Dehogyis… Ez nem jár pénzjutalommal. Nekem már az is jól esik, hogy a nevezési díjam költségét a dandár állta. Egyébként csak magamért csinálom. A saját magam szabta követelményeknek igyekszem megfelelni. Így érzem jól magam, ha kihívások elé állhatok.
Sosem sérültél meg? A súlyok emelése nem okozott maradandó károkat a szervezetedben?
Ha verseny előtt sérülök meg, akkor fájdalomcsillapítók, összeszorított fogak, és indulás. Ha a hétköznapokban, akkor kipihenem. Szerencsére nincsenek ízületi fájdalmaim, nincs több bajom, mint bárki másnak. Jól érzem magam a bőrömben.
Meddig szeretnél ezzel foglalkozni, van-e korhatár a versenyzés területén?
Tizenhét éve foglalkozom testépítéssel, életformámmá vált. Addig edzek, amíg a kezem fel tudom emelni. A versenyzést már nem biztos, hogy sokáig csinálom. Egyébként szerintem 35 és 45 év között van a legjobb kondícióban az ember, én most épp ezeket az éveket élem meg. De nincs határ, akárki jelentkezhet egy megmérettetésre. Az itthoni bajnokságon például egy 77 éves magyar „bácsi" 150 kilogrammot nyomott, az európai versenyen pedig egy negyvenes éveiben járó orosz versenyző 110 kilogrammos súlycsoportban 337 és fél kilóval nyert.
A sportolóval készített korábbi interjúnkat itt olvashatják!
