Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Afganisztán jobbra érdemes ország”

Szöveg: Dr. Deák József r. alezredes |  2011. február 1. 11:43

Dr. Boldizsár Gábor ezredest, az Afganisztánban települő Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásának, szeptemberben hazatért parancsnokát, a belügyminiszter az afganisztáni hadműveleti területen szolgáló magyar rendőrök munkájának segítéséért, az együttműködésért, elismerésben részesítette. A dísztőrt Zsinka András, főosztályvezető adta át az ezredesnek, a Nemzetközi Oktatási és Polgári Válságkezelési Központ képviseletében megjelentek előtt is megköszönve az együttműködést.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes először 1993-1994-ben, Mozambikban, katonai megfigyelőként szolgált együtt magyar rendőrökkel. Ezt követően idehaza, a honvédség békefenntartóinak felkészítésében, a váltások tervezésében, szervezésében vett részt, utóbb a vezérkar különféle beosztásaiban. Elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem biztonság-védelempolitikai szakát, majd PhD fokozatot szerzett. 2005-2006-ban, az ENSZ zászlaja alatt Koszovóban, immár hagyományosan jó munkakapcsolatban szolgált együtt a magyar rendőrökkel.

1595913611
Afganisztánba először, 2008. telén – hat hónapnyi időtartamra – vezényelték a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) parancsnok-helyettesi beosztásába. A táborban, Camp Pannoniában volt elszállásolva a magyar rendőri kontingens is, amelynek tagjaival sok sikeres kiképzési feladatot hajtottak végre közösen a jó együttműködésnek köszönhetően. Az ezredes, alig egy év elteltével, 2010 februárjában tért vissza újra Baghlan tartomány fővárosába, már jelenlegi rendfokozatában, parancsnokként. Ebben az időszakban a rendőrök sem pihentek, folyamatosan utaztak ki a különböző feladatok végrehajtására, illetve az MH PRT katonáival, közösen kiképzéseket tartani. 

Milyen teendők vártak önre a hazatérése után?

Szeptember elsején érkeztünk haza. Az egészségügyi visszaszűrés, majd tartós szabadság után, visszavettem a parancsnoki stafétabotot az MH Civil-Katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központban. Egyik kötelességemnek érzem, hogy a saját és a velem együtt kint szolgált állomány tapasztalatait átadjam a felkészítésben résztvevő és kiutazni készülő katonák számára. Ezt az ismeretanyagot, valamint értékelést, a kulturális szokásokról, a társadalmi, a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási viszonyokról az interneten is megtalálható évente megújuló CIMIC Kézikönyvben közzé tesszük. Ez nagy segítséget nyújt mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni e különös országról. 

Hogyan látta az országot, és milyen kép alakult ki önben Afganisztánról?

1595913611
Véleményem szerint Afganisztán jobbra érdemes ország. Az utóbbi harminc év háborúskodása, szétrombolta az ország hagyományos értékekeit, kötelékeit, helyébe extremista, az emberek életét megkeserítő fundamentalista gondolkodást, erőszakot hirdető szerveződéseket hozott. Az ott élő lakosság viszont békét szeretne, és ha a kormány és a szövetséges nemzetközi erők nem tudják garantálni a fizikai biztonságot, akkor túlélésük érdekében ahhoz fordulnak, aki ezt biztosítani képes. Hiszen nem elég az életkörülményeiken javítani vagy munkát adni, először a biztonságot kell megteremteni. Igazán az ember csak stabil környezetben tud gondolni a jövőjére, gyermekei taníttatására, különben ki sem meri engedni házából, mert elrabolhatják, megölhetik. Az afgán lányok közül már sokan mernek iskolában járni, de csak vallásuk előírása szerinti viseletben, burkában mennek ki az utcára. Azonban még így is megtörtént, hogy megtámadták őket, és savval öntötték le arcukat. Ilyen brutális tettek nemcsak vidéken, de a fővárosban, Kabulban is előfordulnak.
Úgy gondolom, ha – az MH PRT egyik alapfeladatát szem előtt tartva – hozzájárulunk a központi kormányzat stabilitásához, megteremtve ezzel az állami akaratot a legutolsó faluban is, akkor lesz igazán esély arra, hogy az ország elinduljon a fejlődés útján.

Fotó: Csattos Pál