Afrika szarván

Nem véletlen: Szomáliában – amely Dzsibutitól Kenyáig, az Ádeni-öböltől az Arab-tengerig a térség tengerpartját uralja – 1991 óta nincs központi kormányzat, közigazgatás, az országban a különböző fegyveres csoportok, bandák szabadon garázdálkodhatnak. Iparról, szervezett mezőgazdaságról nem lehet beszélni, így sokak számára valóban csak a kalózkodás, a nagy hajózási útvonalakat használó vízi járművek megtámadása, kifosztása vagy elrablása nyújt megélhetést. A menekülttáborok nyomora helyett kecsegtető az egy-egy akcióval egyszerű fegyveresként megkereshető több száz dollár. S persze a kalózkodás mögé egy nagyon komoly iparág épült ki, önálló hírszerzéssel, felderítéssel, finanszírozással.

A „kalózüzlet" nagyon jól szervezett: pontosan tudják, hogy melyik hajó milyen rakományt visz, milyen útvonalon halad, van-e fegyveres a fedélzeten. Arra is volt már példa, hogy a legénységbe is beépült egy informátor. Az elrabolt hajókat a már előre felkészített tengerparti rejtekhelyre viszik, majd jönnek a tárgyalók, akik a hajótársasággal, a biztosítóval vagy a legénységet adó ország kormányával alkudoznak.

Az évek során egyre nagyobbra, ma már jellemzően több millió dollárra, nőttek a váltságdíjak. Persze az akcióknak vannak költségeik is, de az értesülések szerint bőven terem forrás a Közel-Keleten az előfinanszírozásra. Virágzó üzletről van tehát szó.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 13-án, pénteken megjelenő számában!