Ahol a hadseregnek és a pártnak van állama

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta, hogy az egész észak-koreai kérdés jóval mélyebben gyökerezik, s magának az észak-koreai atomprogramnak is nagyon komoly háttere van. Tudni kell – emelte ki Nógrádi György – hogy az Észak-Koreával kapcsolatos hatoldalú tárgyalások a mai napig azért nem vezethetnek eredményre, mert mind a hat résztvevő fél (vagyis Észak-Korea, Dél-Korea, Kína, Japán, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok) saját érdekei mentén igyekszik kijátszani a másikat.

A háborútól napjainkig

A biztonságpolitikai szakértő szerint, ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, ismerni kell a két Korea közötti konfliktus részleteit. Az egyik és talán legfontosabb tény, hogy az 1950 és 1953 közötti, koreai háborút követően még a mai napig nem született meg a béke-megállapodás, a két ország között, azaz hivatalosan még a mai napig is csak tűzszünet van köztük. Az 1950-60-as években a két Korea közötti viszony rendkívül feszült volt, hiszen a déli országrészben amerikai csapatok állomásoztak, vagyis a harcok befejezése után nem vonultak ki onnan. Ellenben Észak-Koreából a kínaiak visszavonták csapataikat a harcok befejezését követően.

A két ország közötti konzultáció 1971-ben kezdődött meg, ami az akkori politikai viszonyok között nagy áttörést jelentett. Ráadásul Észak-Korea 1973-ban megfigyelői státuszt kapott az ENSZ-ben, amelyet 1991-ben a teljes jogú tagság váltott fel. S ekkor jelentették be azt is, hogy megszületett a megállapodást, amelynek értelmében a félszigetet atomfegyvermentes övezetnek nyilvánítják. Sajnos azonban Észak-Korea 2003. január 20-án kilépett az atomsorompó egyezményből, s ezzel szembe került a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Még ugyanebben az évben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) rakétakísérletet hajtott végre Japán irányába. Ennek következtében a szigetország kormánya pedig bejelentette: ha Észak-Koreának atomfegyvere lesz, Japán 24 órán belül elkészíti saját atombombáját.

Nógrádi György rávilágított arra is, hogy ma kevés szó esik róla, de ettől még történelmi tény az is, hogy a német újraegyesítés idejében mindkét Korea „ügynökök és delegációk százait" küldte Európába, hogy figyeljék, miként lehet egy morálisan kivérzett NDK-t beolvasztani az NSZK-ba. A dél-koreaiak részéről ennek a megfigyelésnek az is az oka volt, hogy szerettek volna tapasztalatokat szerezni, amelyeket később, egy esetleges koreai újraegyesítésnél felhasználhatnak.

A biztonságpolitikai szakértő kiemelte: arról is nagyon kevés szó esik, hogy Észak-Korea hét, úgynevezett stratégiai gondolat mentén ragaszkodik a mai napig is az atomprogramjához. Ezek közöl az első a történelmi tényekben keresendő. Nevezetesen Japánt 1945-ben csak az atomfegyver bevetésével tudták legyőzni. A második az, hogy az 1953-ban véget ért háború legnagyobb tanulsága Észak-Korea számára az volt, hogy az amerikai hadvezetés képes lett volna atombombát bevetni ellenük, ezt csak az elnök tiltása akadályozta meg. Ráadásul a KNDK a kubai rakétaválság óta úgy érzi: a szovjetek elárulták az „ügyet", és magára hagyták Kubát, amikor nem voltak hajlandók atomfegyvert bevetni az Amerikai Egyesült Államok ellen. (Nógrádi személyes véleményének hangot adva megjegyezte: ez természetesen nonszensz, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy ebben az esetben elkerülhetetlenül kitört volna a harmadik világháború.)

A negyedik stratégiai gondolat – tette hozzá Nógrádi György –, hogy Észak-Korea a hírszerző jelentések alapján mindig is tisztában volt vele, hogy déli szomszédja az 1970-es évek elején titkos atomprogramot folytatott. Amelyet ugyan egy idő után felfüggesztettek, de mégis nagy befolyással bírt az északiak saját programjára. Az észak-koreai vezetés emellett mindig is úgy ítélte meg, hogy védelmet jelent számára, ha rendelkezik atomfegyverrel. Ráadásul egy atomfegyver előállítása relatíve olcsó, s birtoklásával csökkenteni lehetne a hatalmas létszámú haderőt, amelynek fenntartása rengeteg pénzt elvisz. Utolsó pontként Nógrádi György megemlítette: a KNDK a fegyver esetleges exportálásával valutához juthatna, mint ahogy teszi ezt a rakétatechnikájával is.

– Mindenképpen hozzá kell tennem, hogy az észak-koreai atomprogram ma elsősorban Dél-Koreát és Japánt irritálja, hiszen a hordozórakéta elméletileg elérheti az ő területüket – mondta Nógrádi György.

A biztonságpolitikai szakértő elmondta azt is, hogy Észak-Koreának jelenleg 1,1-1,2 millió katonából álló hadserege van, tartalékosai száma pedig meghaladja a hétmilliót. Egyes értesülések szerint, a GDP harminc százalékát költik a hadseregre. Hogy ez pontosan mekkora összeget jelent, azt azért nem lehet tudni, mert az ország pontos GDP-jét senki nem ismeri, a KNDK még az ENSZ-nek sem juttatja el ezeket az adatokat. A feltételezések szerint a GDP 13-15 milliárd dollár között mozog. Emellett az ország exportbevételeit négymilliárd dollárra teszik.

Ugyanakkor az ország nagyrészt segélyekből él. Kínától kapják a felhasznált élelmiszer és olaj jelentős részét, Dél-Korea pedig az úgynevezett Sunshine (napsugár) politikát folytatja. Vagyis, ha jó az aktuális viszonya az északi szomszédjával, akkor küldi a segélyeket, ha pedig rossz, akkor visszatartja ezeket. Az ország kereskedelmének 39 százalékát Kínával bonyolítja le, a második helyen pedig a „főellenség" Dél-Korea áll.

– Nagy Frigyes mondta egykoron: minden államnak van egy hadserege. Poroszországban viszont a hadseregnek van egy állama. Úgy érzem, hogy Észak-Koreában is a hadseregnek, a pártnak van egy állama. Nem pedig, ahogy kellene, az államnak és pártnak van egy hadserege – tett hozzá Nógrádi György.

 Műhold vagy robbanófej?

A jelenlegi helyzetet értékelve a biztonságpolitikai szakértő elmondta: Észak-Korea vasárnap fellőtt interkontinentális, ballisztikus rakétájával – legalábbis saját elmondása alapján – egy műholdat kívánt az űrbe juttatni. Az Egyesült Államok és Japán ugyanakkor attól tart, hogy a kommunista ország vezetése magát a rakétát kívánja tesztelni. Ezzel a rakétával ugyanis akár nukleáris robbanófejet is célba lehet juttatni.

Márpedig a Japán kiotói hírügynökség március 31-én publikált – ám máshonnan meg nem erősített információi szerint – Észak-Korea legyártotta első atomtölteteit. Két nukleáris robbanófejre tett szert, amelyek az egyik atomerőművében keletkezett plutóniumból készültek, s közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákra szerelhetők fel. A tölteteket szétszerelve tárolják az ország északi részén, a kínai határt közelében – ott ahol nagyon nehéz hírszerző tevékenységet folytatni – és összeszerelésükhöz mindössze egy-két napra van szükségük, hiszen a plutóniumot külön tárolják a gyújtószerkezettől. Az atomtöltetek karbantartását egyébként egy független állami szerv végzi, amely közvetlenül Kim Dzsong Il észak-koreai vezetőnek van alárendelve, és nem tartozik a hadsereg irányítása alá.

Éppen ezért nem véletlen – tette hozzá Nógrádi György –, hogy az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea is hadihajókat küldött a térségbe, azzal a nem is titkolt céllal, hogy a kilőtt rakétát megsemmisítsék. Japán pedig korábban azt is közölte, hogy lelövi a rakétát vagy annak alkotó elemeit, ha veszélyeztetni fogják területét. Ugyanakkor Észak-Korea jelezte: ha lelövik a rakétáját, azt hadüzenetnek tekinti. Bár az is kétségtelen tény – jegyezte meg Nógrádi –, hogy a közelmúltban megtartott amerikai dél-korai közös hadgyakorlatot ugyancsak hadüzenetként értékelte a KNDK, mégsem történt semmi.

Észak-Korea egyébként minden egyes rakétakísérlete előtt még az utolsó pillanatban értesítette Kínát, akik viszont azonnal az amerikaiaknak szóltak. Így minden kísérletről még annak végrehajtása előtt értesülhettek az országok. És ráadásul ezen kísérletek döntő többsége – a hírszerzők szerint – sikertelen volt.

Nógrádi György szerint különféle szankciókkal sem lehet eredményt elérni Észak-Koreával szemben, hiszen vagy Oroszországnak, vagy pedig Kínának érdeke, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott intézkedések „felpuhuljanak". S bár Oroszország csak néhány kilométeren keresztül határos Észak-Koreával, Kínának több száz kilométernyi közös határa van a kommunista országgal. Éppen ezért mindkét állam attól tart, hogy a szankciók következtében összeomlik Észak-Korea, és menekültek százezrei próbálnák meg átlépni a határokat.