Ahol az Alligátor születik …

A gyár a távol-keleti, Tengermelléki határterületen lévő Arszenyevben található. A „Progressz" repülőgépgyár megalakulásától kezdődően olyan tervezőirodákkal működött együtt, mint a Jakovlev, az Antonov, a Mil, a Kamov, valamint a Raduga.

A 290 ezer négyzetméteres területen elterülő gyárban több mint hatezer ember dolgozik. Arszenyev lakói már olyannyira hozzászoktak a helikopterek állandó repüléséhez, hogy figyelemre sem méltatják a forgószárnyasokat. A gyár területén 30 különböző cég található, amelyek részt vállalnak az Alligátorok születésében.

A gyár építése 1936 decemberében indult, míg az ipari termelés 1939-ben kezdődött meg. A kezdeti időszakban a Progressz SzB – gyorsbombázó, DB – távolsági bombázó, I–16 repülőgépek, valamint M–25, M–85 és M–100 típusú repülőgép motorok javításával foglalkozott. A háború változásokat hozott a gyár életében és 1941–1946 között itt gyártották az UT–2 típusú oktató-kiképző repülőgépeket. A háború szabta követelményeknek megfelelően a gyár havonta 90 gépet tudott a frontra küldeni.

A gyár gyakorlatilag 60 éve dolgozik együtt a Jakovlev tervezőirodával, kiképző-oktató, valamint műrepülő sportrepülőgépek gyártásával az 1948-ban kibocsátott Jak–18 típustól a napjainkban gyártott Jak–54-ig. A Jakovlevek gyártásának első nyolc évében – 1956-ig – több tízezer gépet gyártottak, amelyek mind a légierő mind pedig a repülőklubok tekintetében a fő kiképző repülőgépeknek számítottak. A Jak–18 típussal 9 világrekordot állítottak fel. Jak–55, Jak–55M és Jak–54 típusokkal a szovjet és orosz pilóták világbajnokok lettek és több értékes helyezést értek el különféle műrepülő versenyeken.

1959-től kezdődően profilt váltott a gyár és P–15 típusú, hangsebesség alatti hajóelhárító rakétákat gyártottak, majd 1980-tól kezdődően a „Raduga" tervezőiroda által fejlesztett ZM–80 típusú hangsebesség feletti rakétákat.

Egy újabb előrelépés volt a gyár életében az An–14 típusú, kétmotoros könnyűrepülőgép gyártása. A gép gyártásának beindítása több technológiai újítást követelt meg a cégtől.

Nagy változást hozott a „Progressz" életében a Mi–24 típusú harci helikopterek gyártása, azaz az 1970–1990 közötti időszak. A húsz év alatt több mint 2200 „repülő harckocsi" hagyta el a gyárat, amely az évek során előbb a szovjet, majd az orosz hadsereg fő harci helikoptere lett.

A Mi–24-esek gyártása egy új fejezetet nyitott a cég történetében. 1991-ben a cég megkezdte a Ka–50 majd napjainkban már a Ka–52 típus sorozatgyártását.

2006-ban az Arszenyev városi kerületi duma (választott képviseleti és törvényhozói szerv), valamint a Progressz repülőgépgyár vezetése közös döntésének értelmében létrehozták Arszenyevben a repülés távol-keleti múzeumát.

A múzeumban a Progressz által korábban gyártott rakéták, helikopterek mellett megtekinthető többek között a P–270 Moskit hajók elleni rakéta, valamint egy igazi „kuriózum" a Ka-30 „Hójáró". Ez gyakorlatilag egy minibusz, amelyre hótalpakat szereltek és mozgatásáról egy belsőégésű motorral hajtott légcsavar gondoskodik.

A „Hójárót" a ’20-as években kezdték építeni a Szovjetunióban az északi területek meghódítására, valamint a hadsereg is jelezte igényét. Az ’50-es évek végén több tíz szánt készítettek „Észak-2" elnevezéssel, amelyhez a Pobeda karosszériáját és több szerkezeti elemét is felhasználták. 1962-ben kezdődött meg a Progressz gyárban a Ka–30 hójáró fejlesztése immár nagyobb felépítménnyel, amellyel az újabb követelményeknek kívántak megfelelni. A Ka–30 gyártásánál olyan repülési technológiákat is felhasználtak, amelyeket a Kamov kísérleti tervezőiroda munkatársai fejlesztettek ki.