Akit a sors jókedvében teremtett

Egy tehetséges pármai fiatalember, Cesare Abba közkatona kis cetlikre írta feljegyzéseit az 1860 májusában zajló szicíliai hadjáratról, amelyet Garibaldi vezetett. Természetesen egy ilyen apró lapon hősünkről is megemlékezett, pontos leírást adva külsejéről és jelleméről. „Tüköry alezredes rendfokozatához képest igen fiatal. Olyan, mintha megelevenedett jelképe lenne Magyarországnak, testvérünknek a szolgaságban. Arca sápadt, finom metszésű, az arcból villámló, egyben szomorú szempár ragyog elő. Tíz évvel ezelőtt látta, mint adtak hazájának kegyelemdöfést az Ausztria szolgálatában álló olasz ezredek. De e nagylelkű nemzet szeretete mégis megmaradt irántunk.” Ez a néhány sor találóan írja le Tüköry valódi életcélját, a harcot a szabadságért, mindegy is, hogy a kor zavaros viszonyai között éppenséggel melyik nemzet küzdött az autonómiáért.

Cesare Abba feljegyzésében az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra utal, amelynek kezdetén Tüköry Lajos mindössze tizennyolc éves volt. Ekkor vonult be a hadseregbe a Kőrösladányból származó ifjú, aki a fáspusztai Wenckheim-kastély gazdasági intézőjének fiaként látta meg a napvilágot. Az alföldi vidéket akkoriban jellemző jobbágylázadások és határviták korában a felpaprikázott hangulat bizonyára őt is magával ragadta. Elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint villámgyors tiszti kinevezései. A későbbi korok történészeinek figyelmét bizonyára ezért ragadta meg élete, és persze azért, mert három jelentős szabadságküzdelemben vett részt tizenkét év alatt.

Tüköry Lajos az emigrációban (1849–1860)

Először a békési zászlóalj tagjaként Erdélyben harcolt Kiss József oldalán, Bem seregében. Hamarosan őrmesterré, hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő. A szabadságharc szomorú véget értével a világosi fegyverletétel után Tüköry bajtársaival együtt a törökországi emigrációt választotta, és katonai pályafutását az Oszmán Birodalom hadseregében folytatta. A keleti konfliktusok színterére vezényelték, ahol továbbra is bátran harcolt és sorra kapta az elismeréseket. Sok társához hasonlóan a muszlim vallást is felvette, hogy az oszmán hadsereg katonái még jobban elismerjék. Megjárta Damaszkuszt, Baalbeket, Aleppót, a Krím félszigetet is.

Tüköry-szobor Palermóban (Boldogfai Farkas Sándor, 1937; Ráday Mihály felvétele)

1859-ben levelet kapott Klapka Györgytől, aki hívta barátját, hogy csatlakozzon az olasz szabadságharchoz. Így Tüköry hajóra szállt és beállt a palermói felkelést vezető Garibaldihoz. Egy ötvenfős, vörös inges gárda élén, a Ponte dell’Ammiragliónál zajló csatában golyót kapott a lábába. Sajnos sebe elfertőződött, és belehalt a sérülésbe. Temetésén maga Garibaldi tábornok mondott beszédet. Emléke Szicíliában elevenen él mind a mai napig. Palermo egyik főútvonalát róla nevezték el, a Tüköry-laktanya falán magyar és olasz nyelvű márványtáblája van, a Garibaldi-kertben pedig egy 1937-ben felavatott szobor őrzi emlékét. Szülőhelyén, Körösladányban utca tiszteleg neve előtt, a nemrégiben felújított Wenckheim-kastély udvarán mellszobra áll.

A palermói Tüköry-laktanya emléktáblája (1935; Tarjányi József felvétele)

Életének részleteit a könyv szerzője, Csorba László derítette fel Magyarországon, Olaszországban és Törökországban kutatva. Az Akit a sors jókedvében teremtett című portrékönyv zsenialitását az adja, hogy nemcsak Tüköry Lajost ismerhetjük meg belőle, hanem átfogó és nem utolsósorban olvasmányos írást kapunk a fiatal katona koráról, annak romantikus hadtörténetéről, a korabeli szokásokról. Számos költemény is színesíti a művet, sok-sok korabeli visszaemlékezés segít elképzelni a táborok és a katonák mindennapjait. Az idézetek Tüköry Lajos bajtársaitól azt éreztetik velünk, mi is részesei lehetünk örömeiknek és félelmeiknek. A szerző érzékletes írásának hatására valóban átélhetjük mi is az inspiráló szabadságvágyat. Összességében a kötet méltó mementó a kalandos sorsú, bátor katonának, akinek életútja megeleveníti a 19. század viharait is.

A jó hangulatú rendezvényen Hermann Róbert és Fodor Gábor történészek, valamint Szörényi László irodalomtörténész beszélgetett a szerzővel a Zrínyi Kiadó munkatársa, Szőts Zoltán Oszkár moderálása mellett. A pódiumbeszélgetés előtt Hajdú Ferenc, a Zrínyi Kiadó igazgatója és Vásáry István, a Türk Államok Szervezete magyarországi képviseletének nagykövete köszöntötte a jelenlevőket.