„Alapvetően kutatónak érzem magamat”

Jól látom, hogy három gyermeke közül az egyik készítette az irodájába vezető ajtó dekorációját?

Igen, a legkisebb.

Be szoktak jönni néha a gyerekei?

Természetesen, mivel családbarát honvédséget igyekszem megvalósítani otthon, aminek nagyon pozitív a fogadtatása. A gyerekek kifejezetten szeretik, például amikor a nagyfiam még kicsi volt, kitalálta a terepszínű egyenruhámra azt a kifejezést, hogy felhős.

Beszélgetésünk apropója, hogy július 11-én vehette át az egyetemi tanári kinevezését a Kulturális és Innovációs Minisztérium könyvtártermében. Miként fogadta a megtisztelő hírt?

A kinevezés lényegében egy húszéves folyamatot zárt le. 2003-ban kezdtem meg a tudományos tevékenységet doktorandusz hallgatóként a Leideni Egyetemen, Hollandiában. 2007-ben fejeztem be a kutatást, a doktori disszertációmat különböző nemzetközi kutatóintézetek tagjaként 2009-ben, az említett hollandiai intézményben védtem meg, amit 2010-ben honosított a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. 2017-ben habilitáltam, most pedig megkaptam az egyetemi tanári kinevezést. Tehát egy kétévtizedes folyamatot befejezve nézhetek vissza, és lehetek egy kicsit elégedett az elért eredménnyel. Természetesen ez nem jelenthet végállomást, hiszen mindig van feladat, tennivaló bőven.

Hogyan élte meg konkrétan az egyetemi tanárrá történő kinevezést? Meséljen a személyes aspektusokról!

Nagyon vártam a kinevezést, mert az információt már valamivel korábban megkaptam, hogy a Kari Tanács és a Szenátus után a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) is támogatta az egyetemi tanári pályázatomat. A kinevezést átadó rendezvényre, ahova egyetlen személyt vihettem, a feleségem kísért el. Ennek a kétévtizedes folyamatnak nemcsak én vagyok a része, hanem a családom és a feleségem is.

Ön az egyetlen katonaember, akiből most egyetemi tanár lett.

Igen, csak én voltam ott egyenruhában. Voltak további tudományos kinevezettek különböző művészeti területekről is, mint például a Színház- és Filmművészeti Egyetemről és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről, nagyon szép csokor gyűlt össze a felsőoktatás színe-javából s szinte minden tudományág képviseltette magát.

Az imént említette, hogy felsőfokú tanulmányait részben külföldön folytatta. Hogyan összegezné azt a jó néhány évet, amit külföldi felsőoktatásban töltött az Európai Unió különböző tagállamain belül?

A Kossuth Lajos Katonai Főiskola befejezése után az egyetemi tanulmányaimat Németországban, a Bundeswehr Hamburgi Egyetemén, valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen folytattam; mindkét intézményben diplomát szereztem. A tudományos fokozatot pedig Hollandiában szereztem. Ennek az összesen kilenc külhoni évnek a legközvetlenebb hozadékaként a nagyon magabiztos nyelvtudást jelölném meg az angol és a német nyelvet illetően, de hollandul sem adnak el. A külföldi tanulmányaim által tettem szert arra a magabiztosságra, amely a nemzetközi környezetben való mozgást lehetővé teszi, rutint szereztem ezen a területen, ami nagyon jól jön a nemzetközi dékánhelyettesi beosztásban. Otthon érzem magamat a külföldi tudományos közegekben is.

Miként jellemezné oktatói küldetését?

Van itt egy kisebb bökkenő, mert én a tudományos fokozatot kutatóként szereztem, ezért nem vagyok az a klasszikus értelemben vett oktatótípus. Ennek ellenére a hallgatók szeretik az előadásaimat, valószínűleg a témák miatt, amelyek nem hétköznapiak, de én továbbra is olyan kutatóként látom magamat, aki olvas, gondolkodik, ír. Ez általában egy jó sorrend, mert van, aki ezt felcseréli. Olyan kutatóként gondolok magamra, aki elmélyülten foglalkozik bizonyos területekkel, amelyek vagy az alapkutatásból fakadnak, vagy amelyek ugyan nem kapcsolódnak közvetlenül az alapkutatáshoz, de érdekesek és előremutatók. Azt is mondhatnám, hogy gyakorlatilag ezeket igyekszem megosztani a hallgatókkal előadások, szemináriumok formájában, magyar és idegen nyelven.

Van ezek közül olyan, amely igazi közönségkedvencnek számít a hallgatók sorában?

Igen, volt egy kutatásunk a Közszolgáltatás- Fejlesztési Operatív Program (KÖFOP) keretében, ahol a háború biológiai dimenzióját vizsgáltuk. Lényegében azt néztük meg, hogy mennyire endemikus-evolúciós a háború, és mennyire nem csak politikai, mint ahogy azt a hadtudomány egyik atyjaként jegyzett porosz Carl von Clausewitz megfogalmazza A háborúról című alapművében. Az emberszabásúaknál a csimpánzok csoportok közötti agresszióját vizsgáltuk, és próbáltunk olyan elemeket megtalálni, amelyek valamilyen módon „háborúsíthatók” az egyébként nem politikai erőszakként működő csoportok közötti kapcsolatokban. A csimpánzoknál nagyon sok a hasonlóság, ezért nagyon sok a tanulság.

Kik azok az oktatók, esetleges példaképek vagy intézmények, alma materek, amelyek formálták a kutatói szemléletét?

Talán az volt a szerencsés az életemben, hogy mindig olyan emberek vettek körül, akik nem gátoltak, hanem támogattak, lehetővé tettek, hozzájárultak. A hollandiai témavezetőm, Rob de Wijk professzor, a Leideni Egyetem Biztonsági és Globális Ügyek Intézetének nemzetközi kapcsolatok és biztonság professzora rendkívüli szabad kezet adott nekem. Hasonló volt a kapcsolatom a két konzulensemmel, Michel Rademakerral és Krizbai Jánossal is. De akár azokat a hollandiai kutatóintézeteket is említhetem, amelyeknek tagja voltam. A kollégák is mindig támogattak. Egyúttal a családom is egyértelműen mögöttem állt. Aztán ott van az a fajta nyitottság, amely a német és a holland felsőoktatás jellegéből következik. Nincsenek tabuk, lehet zárt, de akár nyitott kapukat is döngetni.

Milyen kifutási lehetőségei vannak a szövetséges összhaderőnemi műveletek elméleti-gyakorlati tanulmányozásának/kutatásának? Mennyire tagozódhat be magyar kutató például a vonatkozó nemzetközi diskurzusba?

Alapvetően, ha valaki a tudományos tevékenységét követően oktatói pályára áll, akkor nagy valószínűséggel abból merít, amit kutatott. Esetemben, mivel én populációgenetikával, neurális hálózatokkal, genetikus algoritmussal foglalkoztam Hollandiában, ez nem volt közvetlenül transzformálható, viszont egy csomó járulékos elemet mégis csak be tudtam forgatni a munkámban. Olyan témát kellett találnom, ami keretezi ezt a fajta speciális szaktudást és -ismeretet, amivel rendelkezem. Négy nemzetközi misszióban szolgáltam, nagyjából összhaderőnemi környezetben. Az összhaderőnemi gondolkodás, aminek egyértelmű doktrinális alapjai vannak, számomra ezért teljesen megfelelőnek tűnt. Eleinte igazából ez csak egy sejtés volt, de egy nagyon is jó sejtésnek bizonyult, mert nagyon tág és széles keretbe foglalja mindazt, amit csinálok. Ráadásul folyamatosan lehetővé teszi a gondolati, a tudati és a publikációs megújulást.

Miért ajánlaná a hazai katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézményét a pályaválasztás előtt álló diákoknak?

Először is, a Magyar Honvédség számos pozitív üzenetet közvetít: a megújulás, az innováció, a haditechnikai csere, a nyitottság, valamint a nemzetközi megmérettetés lehetőségét. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy nem csak nekünk, de a minket körülvevő közegnek, a honvédségnek van pozitív üzenete. Iintézményünk Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara azt tudja üzenni a hallgatóknak, hogy ha idejöttök, akkor egy olyan kar hallgatói lesztek, amely a HVG mérvadó rangsorában az előkelő 19. helyen áll a mintegy százhúsz értékelt kar között.

Mi a siker kulcsa?

Olyan oktatóink vannak, akik rendelkeznek csapattapasztalattal, számos nemzetközi misszióban jártak, valamint a tudományos fokozatszerzés és a tudományos előmenetel különböző szintjein vannak. Fontos szempont az is, hogy hitelesen tudnak ismereteket átadni, miközben olyan értékeket is közvetítenek, mint a felelősségvállalás, a bajtársiasság, a fegyelmezettség, az egymás iránti tisztelet. A hallgatók nálunk nem csak tudást kapnak, hanem értékeket is, ami kiemelten fontos a mai világban.

Mennyire fontos a kar nemzetközi vonala?

2019 óta nemzetközi dékánhelyettes vagyok, 2020 óta pedig tanszékvezetőként vezetem a Hadászati Tanszéket. A HHK mindig is nagyon rendezett, széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerrel bírt, vagyis karunknak már korábban is erős volt a nemzetközi vonala. Ennél fogva egy nagyon jól működő területet vettem át az elődeimtől, de a lehetőségek függvényében próbáltam ezen egy kicsit alakítani. A koronavírus-járvány első két éve jelentős nehézségek elé állított minket, mert ez az időszak nagyon passzív volt. Nemzetközi szempontból fontos tényező, hogy működik az Erasmus-ösztöndíj, a kétoldalú kapcsolataink sikeresek és hatékonyak. Nem akarom véka alá rejteni azt sem, hogy a HHK be tudott hozni két olyan nagy volumenű európai uniós kutatást, amelyet a professzoraink vezetnek, és összességében 200-250 millió forint összértékkel bírnak. Ennek mindenféleképpen komoly jelentősége van.

Tegnap kezdődött a szabadsága, mégis itt van. Mivel tölti a nyári szabadságát?

Mindig azt szoktam mondani, hogy nekem a munkám a hobbim, és igazából folyamatosan azt csinálom, amit szeretek. Ilyenkor nyáron, amikor szabadságon vagyok, a család az első. Szüntelenül egyfajta flow-üzemmódban vagyok, ezért nagyon jól érzem magamat a bőrömben az egyetem falain belül és azon kívül is.