„Állj meg, lélegezz, gondolkozz!”

A műszaki búvárok naptárában visszatérő program az év eleji, hidegvízi merülés, amit, ha az időjárási körülmények engedik, felvált a jég alá merülés. Ez számukra nem extrémsportot, hanem olyan kiképzési foglalkozást jelent, ami egyszerre idézi fel és mélyíti el a szakemberek tudását igencsak összetett körülmények között. Bár külső szemlélő számára látszólag ugyanaz a folyamat megy végbe, mint egy rutinszerű, az év bármelyik időszakában végrehajtható merülés alkalmával, a fagypont közeli vízközegbe lépés előtt akad pár olyan teendő, ami egyszerre növeli a biztonságot és a feladatvégrehajtás teljesíthetőségét.

A szárazbúvárruha alá plusz rétegek kerülnek, az eligazítás során még nagyobb hangsúlyt fektetnek a biztonsági ismeretek elismétlésére, vagyis még egyszer elhangzik minden olyan fontos tudnivaló, ami vészhelyzet esetén életmentő lehet. Aztán következik a merülés. Hiába a több réteg, a fagypont közeli víz kegyetlenül öleli körbe a katonabúvárokat. Egy utolsó felszerelés-ellenőrzés és a gondosan felkészített műszaki katona eltűnik a víz felszínéről. Pár pillanatig még heves, majd egyre ritkább buborékok jelzik útjának nyomvonalát, de innentől kezdve az alámerülők és a szárazföld közti kapcsolatot mindössze egy-egy kötél jelenti. Ezen jelez egymásnak mindkét fél, s szavak helyett csak feszítések és lazítások sora kommunikál.

A víz mindössze kétfokos zord hőmérséklete mellett tovább növeli a kihívás súlyát a gyakorlatilag nulla méteres látótávolság, ami mindössze tapogatózó haladást enged meg a merülőknek. Bár odalent nagy a csend és a magány, a megszerzett elméleti ismereteknek és a lelkiismeretes kiképzőknek hála még a búvárkodásban kevésbé jártas katonák is jól teljesítenek. Némelyikük utólag ugyan elismeri, hogy egy-egy pillanat erejére úrrá lett rajta az ijedtség, a jelmondatként betanultak – úgy, mint „állj meg, lélegezz, gondolkozz!” – hamar átlendítette a fordulóponton.

A hidegvízi merülés kihívásairól és jellemzőiről szólva Harsányi Dávid főtörzsőrmester, az MH II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezred kiképzője elmondta, hogy a mai nap feladatait az előző napon is begyakorolták ugyanazokkal a felszerelésekkel, ugyanazon kritériumok mentén. Az időjárás azonban sokat változott egy nap alatt, a hőmérséklet még jobban lehűlt. Ennek köszönhetően a laikus számára is könnyen érthető eredmények születettek, amik jól mutatják, hogy mit is jelent akár csak pár fok hőmérsékleti különbség az emberi szervezet teljesítőképességében. „Ugyanazok a búvárok hajtják végre a merülést. A tegnapi nap 40 perc alatt, ebben a vízközegben, ugyanaz a búvár 50 bar nyomású légzőgázt használt el. Lehűlt a vízközeg, lehűlt a léghőmérséklet, a mai nap ugyanaz a búvár 100 bar légzőgázt használt el. Ennyire befolyásolják a körülmények a búvárunkat és a feladat ugyanaz volt” – részletezte a kiképző.

Harsányi főtörzsőrmester arra is rávilágított, hogy a korábbiaktól eltérően egy duplapalackos légzőkészüléket használnak, ami értelemszerűen több víz alatt tölthető időt enged a merülőknek. Ennek ellenére egy-egy merülés bármikor lerövidülhet, ha a búvár olyan jól azonosítható tüneteket észlel magán, mint a borzongás, érzi, hogy a gondolkodása lassul, remeg, de akár a palackból beszívott levegő fémes íze is arról árulkodhat, hogy fennáll a hipotermiás állapot beállta.

S hogy ezekre fel lehet-e készülni, lehet-e kontrollálni, egyáltalán meg lehet-e tanulni észrevenni kellő bizonyossággal, az ezred kiképzője igennel felelt. Hozzátette, éppen erre valók a mostanihoz hasonló kiképzési foglalkozások, ahol kontrollált, jól előkészített és biztonságos körülmények között gyakorolhatnak, szoktatva szervezetüket az extrém körülményekhez.