Ami a csövön kifér

Aki egy kicsit is ismeri az ország – így a Magyar Honvédség – gazdasági helyzetét, bizonyára velem együtt elcsodálkozik azon, miként lehet ezt a „programot" összehozni. Hiszen takarékoskodni kell a kerozinnal, a gázolajjal, a túlórapénzzel, a lőszerrel – és még folytathatnánk a sort. Akkor az egyenlők között vannak „egyenlőbbek" is, akik egy ilyen lövészetet is megengedhetnek maguknak? – teszem fel a kérdést magamban, miközben valóban kapkodom a fejem az éppen leszálló Mi–24-es helikopter rotorszelétől felém küldött milliárdnyi homok- és kavicsszemcse elől.
Mert a lőtérre befelé menet tényleg azt láttam, hogy itt mindenki, mindennel lő, „mindenre".
– A látszat csal – próbálja túlkiabálni a leszálló helikopter zaját Pintér Ferenc őrnagy, az MH 25/88 Könnyű Vegyes zászlóalj parancsnokhelyettese. Majd amikor a helikopter a fedélzetére vette a következő raját is, a lőtér egy csendes zugában választ ad minden kérdésemre.

Szavaiból kiderül, hogy a „25/88" katonáinak fele – mintegy háromszázötvenen – jelenleg Afganisztánban és a Balkánon látnak el missziós feladatokat. Az itthon lévők között pedig megtalálhatók a több éve itt szolgáló katonák mellett az alakulathoz a közelmúltban – a különböző iskolákról, más alakulatoktól, alapkiképzésről stb. – érkezett katonák is. Az alakulat speciális (légi mozgékonyságú) jellegéből fakadóan, minden hozzájuk került katonának át kell esnie egy „beillesztő" kurzuson, vagyis az alapvető katonai ismeretek megszerzésén túl el kell sajátítaniuk a „helyi szokásokat, harceljárásokat", s csak majd ezek után kapják meg szakkiképzésüket.

A cikket teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában olvashatják el!